Fantasztikus játék

fantasztikus játékMicsoda komédia az élet!? Tegyük fel, hogy élsz a házadban, senkitől nem háborgatva, teszed, ami természetes számodra. Aztán egy nap, váratlanul egy rendőr jelenik meg az ajtódban, és azzal vádol, hogy rablást követtél el Calcuttában, ezen és ezen a napon. Tudod, hogy soha nem hagytad el szülővárosodat, arról nem is beszélve, hogy Calcuttába mentél volna, és erőszakos cselekményt és rablást követtél volna el, és ha a rendőr nyomozott volna egy kicsit, ő is könnyen meggyőződne róla, hogy te az igazat mondtad. Te ezt el akarod mondani neki, de a rendőr fellépése úgy megfélemlít, hogy képtelen vagy szót emelni a saját védelmedben, és hagyod, hogy letartóztasson. Később, a rácsok mögött siránkozol a fogság miatt, és esdekelsz a szabadságodért? Nem nevetséges ez?
Eredeti állapotodban, az egység és a teljesség állapotában, még csak nem is tudtál a létezésedről. Aztán egy nap közölték veled, hogy születtél, hogy ’te’ egy konkrét test vagy, hogy egy konkrét emberpár a szüleid. Attól a naptól kezdve napról napra további információkat hittél el ’magadról’, és egy egész pszudo személyiséget építettél fel, de csak azért, mert elfogadtad azt az állítást, hogy születtél, jóllehet tökéletesen tudatában voltál annak, hogy nincs tapasztalatod a születésről, hogy soha nem egyeztél bele, hogy megszüless, és hogy a tested rád lett erőszakolva. A kondicionálás fokozatosan erősebb és erősebb lett, és oly mértékben megnőtt, hogy nemcsak azt az állítást fogadtad el, hogy egy konkrét testként születtél, hanem azt is, hogy valamikor a jövőben meg fogsz ’halni’, és a ’halál’ szó valósággal rettegetté vált számodra, egy traumatikus eseményt jelölvén. Miféle rossz viccet játszottak veled? Nos, nem csak, hogy hibázol, hogy nem látod, hogy te csupán egy színész vagy, aki szerepet játszik ebben a bohózatban, hanem még azt is feltételezed, hogy megválaszthatod a döntést és a cselekvést a játékban, abban a játékban, amelynek nyilvánvalóan pontosan az előre megírt forgatókönyvnek megfelelően kell kibontakoznia. És, noha az események ilyenformán magától értetődő részei a mindennapos folyamatnak, ez a fogalmi entitás felelősséget vállal értük, és megengedi, hogy hastással legyenek rá, és szenved. De a szenvedés semmi más, mint a hamis állítás elfogadása, annak megengedése, hogy a személytelen, szubjektív, időtlen, egyetemes létezés lefogasson és bekötöztessen a személyes, objektív, időleges, korlátozott jelenség téves identitásába. Amikor kezd valamilyen sejtelmed támadni erről a bohózatról, akkor elkezdesz gondolkodni a ’szabadságról’, és a ’kötöttségből’ való kiszabadulásról.
Mi a szabadság? A szabadság játéknak látja az életet, és felismeri, hogy a ’te’, akit a legcsekélyebb mértékben sem érint az objektivitás, nem lehet semmilyen alakkal, névvel vagy természettel rendelkező entitás. A szabadság annak a felismerése, hogy az érző objektumok a teljes jelenségvilág megnyilvánult, különálló identitás nélküli részei… hogy ami vagy, az az összes érző objektum érzése… hogy te a tudatos jelenlét vagy.

Forrás: Nisargadatta

Hozzászólások



SZERINTED?

csenge333



Jól játszunk ?

Olvastam egy idézetet, miszerint az égvilágon semmi bizonyíték sincs arra, hogy az élet valóban komoly dolog lenne.
Üdv,
Hono_Lulu



JÓ ÉJSZAKÁT!!!! Igen, az élet valóban

csenge333
egy játék, csak jól kell benne alakítanunk a szerepeinket, vagyis "jó játékosoknak" kell lennünk...



:-))

"Az élet nagy játéka, hogy Isten valójában egy formákból álló kaleidoszkópban táncol és mókázik."

"The grand play of life is, in reality, God dancing and frolicking in a kaleidoscope of forms."

Sant Rajinder Singh Ji Maharaj