Behúzott nyakak és lehajtott fejek - egy október reggeli ötperces kép Budapesten

A minap egy érdekes eset történt velem. A munkába menet éppen a belső énemmel "társalkodtam", néztem, hogy milyen szépek az épületek, amelyek előtt minden nap elmegyek, és mennyire jó, hogy még kapunk egy pár csipet napsütést így a csípős reggeleken, hogy mosolyt csaljon nekünk, embereknek az arcára. Viszont akárhogyan nézelődtem, nem láttam mosolygó embereket, csak lehajtott fejű, behúzott nyakúakat, akik tudomást sem vettek a környezetükről.

Egyszer csak szembe jött velem egy mosolygó fiú, amolyan művész kinézetű és úgy eladta nekem az általa "agymenéseinek titulált" egyik novelláját, hogy csak mosolyogni tudtam, és örült a szívem, mert ez a fiú aznap reggel úgy kelt fel, ahogyan azt elő is adta, hogy Ő bizony ma 500 Ft-ot, akar kapni egy novellájáért. Megmutatta azokat és én választottam. Nagyon jó útravalót kaptam ez által tőle és én is elindítottam valamit neki. Megkérdeztem Tőle, miért hozzám jött oda, majd azt felelte, hogy azért, mert én nem mobiloztam és nem volt fülhallgató a fülemben. Én figyelem és észreveszem az embertársaimat az utcán és próbálok nem beállni a közömbös társadalom által alkotott sorba. Hát így kellene észrevennünk egymást emberek! Én ebből a reggeli élményből sok útravalót kaptam. Mi ez, ha nem a vonzás hatalma!!! Akkor miért taszítjuk mi egymást emberek???
Idézet a szerző Beszélgetések a társadalommal 2. A társadalom pszichológusa visszatér, Bizalom kontra aggodalom című szerzeményéből:
"-Bízol benne, hogy az élet magától is működik?
-Igen.
-Abban is akkor, hogy nem történhet semmi bajod? Hogy valami mindig meg fog védeni?
-Abban nem. Miért ne történhetne bajom?
-Akkor hogy érted azt, hogy az élet működik?
-Miért, ha bajom esik, akkor az nem az élet része?
-Lehet, de akkor az nem egy biztonságos élet.
-Biztonságos?
-Igen szerintem fontos a biztonság.
-Szerintem is, de ez egy külön megvalósítandó projekt?
-Igen.
-És hogyan kell elérni a biztonságot?
-Óvintézkedéssel.
-Te a jövőbe látsz?
-Nem.
-Akkor honnan tudod, hogy mire készülj fel?
-Hát a tapasztalataim alapján.
-Rendben. Már megijedtem. Azt hittem, tényleg a jövőbe látsz, de akkor úgyis tudnád hogyan kerüld el a bajt… Na mindegy. Én is a tapasztalataim alapján döntöttem úgy, hogy nincs értelme semmire felkészülni….
-Hogyhogy?
- Most gondold át, mennyivel könnyebb az életem így, hogy csak akkor foglalkozom a biztonságommal, amikor éppen szükség van rá.
-Tehát spontán? Nem is félsz?
-Majd ha van mitől. Olyan dolog úgysincs, ami mindentől megvédhetne…Hacsak….
-Mi az?
-Á, nem érdekes…
-Mondd már!
-Hát a szuperaura….
-A micsoda?
Titokzatos mosollyal:
-A szuperaura. Ha lenne egy olyan védőmező, ami elhárít bármilyen bajt….
-Nem értem. Van ilyened?
-Felejtsd el. Csak vicc volt. Szerinted tényleg csak akkor működik az életünk, ha folyton aggódunk valami miatt?
-Nem.
-Akkor ne aggódj!
-De nem tudok nem aggódni.
-Na ez a Te bajod!



Egy remek írást kaptam ma emailben

Makány Márta: Nem születünk Kurkovának

Ha valaki véletlenül nem magas, karcsú, kék szemű szőkeség, előbb-utóbb meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy senki nem fogja összetéveszteni mondjuk Karolina Kurkovával.
Nekem ebben sokat segített az, hogy művészeti középiskolába jártam, ahol egyfelől senki nem hitte azt, hogy Barbie baba a női szépségideál, másfelől négy éven át egyfolytában aktmodelleket rajzoltunk.
Ó nem ám tizennyolc éveseket, hanem olyanokat, mint a nyolcvanéves Szigfrid bácsi, aki szegény még a II. világháborúban veszítette el a hallását, és mivel így nem tudott munkát vállalni, beállt modellnek.
Ha pedig az ember nap mint nap meztelen idős emberi testeket tanulmányoz, az azért nagyon tanulságos.
Emellett óriási szerencsém volt a férfiakkal is, mert a szerelmeim között számos kimondottan jóképű akadt, márpedig ha egy nőnek sikerül megszereznie egy-két ilyen „jó pasi” kategóriába tartozót, akkor mindjárt megizmosodik az önbizalma.
/ Olyan amúgy sem létezik (legfeljebb a szappanoperákban), hogy egy földi halandónak tökéletes legyen az alakja, makulátlan a bőre, hibátlan a fogsora, 180-as az IQ-ja, és még a pénze is halomban álljon otthon. /
Ha viszont elhiszi önmagáról, hogy ő az ÁLOMNŐ, akkor, már akkora magabiztossággal járhat-kelhet a világban, hogy mások is elhiszik neki.

Ezt a tanulságot szintén egy régi szerelmemnek köszönhetem, akitől megállás nélkül azt hallgattam, hogy az ő húga milyen gyönyörű. Aztán egy szép napon megismerkedtem ezzel a bizonyos húggal, aki kövérkés, pattanásos, vaskos lábú átlaghajadonnak bizonyult, mégis nagyüzemben tiporta a férfiszíveket, mert önmaga – és a családja – számára kislánykora óta ő számított Miss Világszépének.

Gyarapodó önbizalmam sokáig mégsem volt elegendő ahhoz, hogy a magam XL-es méreteivel kimerészkedjek a strandra. A barátnőm azonban kijelentette, hogy kövér embernek is joga van a szórakozáshoz, és kirángatott a Széchényi-fürdő női napozójába. Ott aztán kiderült a meztelen igazság, hogy tudniillik minden nőnek lóg egy kicsit a hasa, Cellulitiszes egy kicsit a combja, ha pedig elmúlt már tizenhét éves, és a melle még mindig feszesen áll, akkor az műcici. Szóval ott nézgelődtem a napozóban, és megint rájöttem arra, hogy szobortest csak a fitneszbajnokok világában létezik.
/Ráadásul tapasztalataim szerint a tökéletes testű sportolók sokkal jobban elfogadják a mi tökéletlen testünket, mint mi magunk./
Még sose hallottam bármelyiküket azon élcelődni, más hogyan néz ki, miközben mi folyton kétségbe vonjuk az ő észbeli képességeiket.
Természetesen mindent meg kell tennünk azért, hogy az adottságainkból minél többet kihozzunk. Úgy látom, a magyar nők utoljára az esküvőjükre hozzák magukat csúcsformába, szépen lefogynak, fodrászhoz mennek, és tényleg istenien néznek ki, majd a házasságban, és főként szülés után ebből sajnos nem sok marad. De ha egészséges a bőrünk, jó a frizuránk, ápolt a fogsorunk, valamint a kezünkre se házilag ragasztgatjuk a százhúsz forintos műkörmöket, akkor azért már lazíthatunk egy kicsit. Nincs annál idegesítőbb, mint ha egy lány egész nap a tükör előtt áll és sóhajtozik, hogy milyen szerencsétlen, mert lóg a feneke! Arról nem is beszélve, hogy testi tökéletlenségeink 97 százalékáról a férfiak tőlünk értesülnek, egyébként észre se vennék.
Azt hiszem, az a baj, hogy a magyar nők túl sok magazint olvasnak és túl sok filmet néznek, aztán kötelező gyakorlatnak tekintik az ott látottak lemásolását.

Rendszeresen jönnek hozzám vevők azzal a kívánsággal, hogy olyanok akarnak lenni, mint Sarah Jessica Parker, aki ugyebár egyszerűen gyönyörű.

/Valójában ennek a „gyönyörű” nőnek lófeje van, kicsi a melle, lapos a feneke, görbe a lába, dereka pedig egyáltalán nincs. Nem ő a jó nő, hanem ami rajta van!/

Viszont vállalja saját magát, nem görcsöl egyes testrészei tökéletlenségén! Ettől lesz olyan meggyőző az összhatás.

Nem ellenzem én a plasztikai sebészetet, sok nőt láttam már valósággal kivirulni, miután megoperáltatta az orrát vagy a mellét.

Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a plasztikai műtét az embernek csak a külsejét változtatja meg, belül nem lesz más. Ugyanaz marad, aki volt...

És amíg nem kerül valaki harmóniába önmagával, addig mindig elégedetlen marad.



Azt hiszem mi vagyunk a

Azt hiszem mi vagyunk a kisebbség, azért néznek furcsán. Minap olyan jókedvem volt, hogy összefutva a nővel, akivel volt párom anno megcsalt, ösztönösen rámosolyogtam és jó hangosan ráköszöntem, mondanom sem kell a csaj jól meglepődött, nagy kínnal visszaköszönt, de látszott a zavar az arcán. Szóval mióta nincsenek problémáin, csak "megoldandó feladatok", előléptem csodabogárrá, és rengetegen irigyelnek. Mindenkinek elmondom, hogy a jókedv és a dolgokhoz való hozzáállás nem ördöngős dolog, de nem hisznek nekem, csak néznek nagyokat. És igen az élet szép, még ha nem is, ez attól függ, hogy érezzük magunkat benne. :)))))))))



Az élet tényleg "csudijó"és

Az élet tényleg "csudijó"és én sem értem, miért állnak ilyen furcsán ehhez az emberek. Pedig nekem is van csőstől feladatom az életben, kapom egyre másra a feladatokat, amit más problémának nevezne, de én NEM, mert nem az, és mégsem vagyok depis, idegbeteg, harapós majom:-O, mint sokan mások. Imádok jó kedvű és boldog lenni. Szeretek élni és boldog vagyok, hogy élek!!!:-):-)
Juhhhhéjj!!!



Ez őrület, amennyire igaz:)

Drága Pannonszepe! Fantasztikus telitalálat a javából nekem:)))
Köszönöm!
És magam sem vagyok fülhallgatós, vállbehúzós!
Én behúzós úgy vagyok, hogy a rosszkedvnek húzok be mindig a mosolyommal, az üde beszélgetős hangulatommal... a fütyülős, vidám énekemmel, mert azt imádom!!!!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Az élet gyönyörű!
Élni csudijó!
Remek dolog rágondolni,
hogy nem soká megint jön Télapóóóó!!!Óóóóóó+ ÓÓÓÓÓÓÓÓ= Úgy szeretek élni:)