Karmikus kapcsolat

Nem nagyon hittem a karmában, mert nem tudtam sok dologgal összeegyeztetni, a vonzás törvényével sem például. Most egy kicsit letisztultak a dolgok, utána olvasgattam, de még mindig hagy tisztáznivalót maga után. De elmesélném a történetemet, és szívesen várok véleményeket karma-ügyben.
16 éves voltam amikor először találkoztunk életünkben. Ő jóval idősebb. Soha életemben nem láttam olyan szépet mint ő. Ő pedig le sem vette rólam a szemét. Ilyen még soha nem történt velem azelőtt. A barátnőm aki ott volt velem meg is jegyezte, hogy biztos tetszel neki, mert úgy néz rád… Még aznap este elkezdtem érdeklődni másoktól, hogy ki ő, soha nem láttam még. Kiderült hogy itt él. És hogy foglalt. Nagyon magamba zuhantam, olyan fájdalmat soha nem éreztem azelőtt, annak ellenére hogy csak egy órára láttam, ráadásul életemben először. Mitha örökre elveszítettem volna, mielőtt még az enyém lett volna. De gyorsan túltettem magam rajta, elengedtem, gondolva azt, hogy ha foglalt, hát nincs mit tenni, akkor tabu téma. De később kiderült hogy tévesen lettem informálva, és hogy volt egy barátnője, de amikor mi találkoztunk, épp nem voltak együtt. Itt megkönnyebbültem, és újra fellobbant bennem a láng, ami amúgy sem aludt ki, csak lecsillapítottam. Újra öszszefutottunk később sokszor azon a helyen ahol először találkoztunk. Egyszer pedig odaült mellém. Elkezdtünk beszélgetni. Amikor indultunk volna haza, kérte hogy maradjak. Mondtam hogy nem lehet, a többiekkel kell hazamennem. Nagyon fiatal voltam még. Ő tizenhárom évvel idősebb. Akkor kérte, ha el is megyek velük, menjek vissza még aznap este. Nem mentem. Később is sokszor összefutottunk, tudtomra adta párszor hogy mennyire tetszek neki, de a beszélgetéseink mindig komoly vitákba fordultak át, annak ellenére hogy alig ismertük egymást. Egyszer pedig egy nővel jelent meg. Akiről kiderült hogy a volt barátnője, akivel újra együtt van. Olyan csalódást éreztem, mint amikor első alkalommal megláttam, annak ellenére hogy soha nem történt köztünk semmi. Újra lemondtam róla, újra elengedtem. De mindig bennem volt az az erős vonzalom. Összeköltöztek a barátnőjével. Egyszer csak azt hallottam hogy a nő várandós. Nem akartam elhinni hónapokig, azt hittem csak pletyka. Amíg biztos forrásból nem hallottam meg, reménykedtem hogy nem igaz. Amikor viszont bebizonyosodott hogy igen, ugyanaz a csalódás amit már átéltem előtte kétszer, magamba zuhantam, majd újra elengedtem. Aztán egy évig egyáltalán nem láttam. Közben továbbra sem volt közömbös, mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben, megmagyarázhatatlanul, mintha egy ismeretlen ismerős lett volna, de éltem tovább az életemet. Lett egy barátom, váratlanul talált rám a nagy szerelem. Néha azért még mellette is eszembe jutott. Majd a nagy szerelemnek vége szakadt, hónapokig tartó depresszió lett úrrá rajtam. Majd egy nap elmentünk az egyik barátnőmmel kikapcsolódni kicsit, pont arra a helyre ahol megismerkedtem Vele. Ő is ott volt. Nem akartam hinni a szememnek. Odaült mellém, minden megismétlődött úgy, mint amikor először ült le mellém. Ugyanúgy kérte hogy maradjak, majd amikor mondtam hogy mennem kell, kérte hogy menjek vissza. Mondtam hogy nem mehetek. Végül mégis visszamentem, nem tudtam magamnak parancsolni. Itt húsz éves voltam, de semmi nem változott a hozzá fűződő érzelmeimmel és vonzalmammal kapcsolatban. Onnantól kezdve rengetetget találkoztunk, ő még szorosabbra akarta fűzni a viszonyunkat, de én nem engedtem, bántott a bűntudat, a poklok poklát éltem meg, rengeteget vitáztunk, úgy mint régen, és közben rettegtem hogy nehogy beleszeressek, nem véve észre, vagy inkább elnyomva magamban azt, hogy valószínűleg már évek óta szerelmes vagyok belé, amióta megláttam. Aztán elkezdte azt játszani hogy rettenetesen csúnyán viselkedett velem, rengetegszer megalázott, ilyenkor pár hétre, egy-két hónapra mindig eltűntem az életéből, de végül mindig visszahúzott valami, nem bírtam nélküle élni. Ez több mint két éve tartott köztünk, amikor volt egy nagy vitánk, amikor minden fájdalmamat rázúdítottam vele kapcsolatban, innentől kezdve kicsit stabilizálódott a kapcsolatunk. Mintha észrevette volna magát. Majd egyszer csak jött ismét egy szörnyű pillanat, azt hallottam ilyen-olyan forrásból, hogy elköltözik. Összetörtem, épp a munkán voltam, de mintha megszűnt volna a külvilág létezni, forgott velem minden, teljesen elborultam. Amikor legközelebb találkoztunk, rákérdeztem. Azt mondta félig igaz, itt is lesz és ott is lesz. Ekkor megnyugodtam. Utána találkoztunk még párszor, folyon azzal jött, hogy soha nem akarja hogy vége legyen köztünk, mert ez nem volt véletlen hogy így alakult. Az elköltözés nem jött szóba. Majd amikor utoljára találkoztunk, nagyon csúnyán váltunk el. Következő alkalommal amikor véletlenül összefutottunk, kérte hogy találkozzunk. Flegmán nemet mondtam, haragudtam rá. Utána viszont még azon a héten még egyszer összefutottunk, akkor viszont én kértem hogy találkozzunk, de ugyanolyan flegmán elutasított, ahogy én őt előtte. Egy hét múlva pedig megtudtam hogy tényleg költöznek. Azt hittem belehalok. Nekem semmit nem mondott. Mástól kellett megtudnom. Másnap ő is ott volt a közös helyünkön, és az előérzetemet beteljesítve, még csak nem is köszönt, viszont olyan mélyen nézett a szemembe, mintha a szemeivel akarná elmondani hogy mi a helyzet. Nem beszéltünk. Sok ember volt, nem jöhetett oda hozzám. De a legszörnyűbb, hogy tudtam hogy ez így fog történni, egy mozzanat sem volt idegen számomra, lelki szemeim előtt láttam előző nap, hogy minden így fog történni. Most pedig már nincs sehol, valószínűleg másnap költöztek. Semmit nem tudok róla, csak azt hogy messze van, és el sem búcsúzott tőlem. Azt hittem meghalok, napokig egy falat sem ment le torkomon. Azt hogy hét éve nem szűnik a vonzalom, sőt erősebb…nem tudom hova tenni. Valahol nem tudom elhinni hogy soha többet ne lássam, bár esélyt sem látok arra hogy valaha is láthatnám. Karma? Minden kapcsolat karmikus, tudom. Próbálom megfejteni most a tanulnivalót. Várok mindenféle véleményt, tapasztalatot a karmikus kapcsolatokról.



:)

Szia.
Erre Müller Pétertől mesélnék el egy történetet.
Ő a feleségével amikor találkozott, egymás szemébe néztek és tudta, hogy ezzel a Nővel fogja leélni az életét.
Aztán az idő mégis úgy hozta, hogy nem lettek egy pár.
4 évig gyakorlatilag nem is hallottak egymásról.
Aztán újra találkoztak. Azóta több mint 50 év telt el, boldog házasságban.
Ő úgy élte ezt meg, hogy mindkettőjüknek volt még más életfeladatuk, amit a másik nélkül kellett elvégezni.

Érdekelne, honnan vagy benne biztos, hogy Ő karmikus kapcsolatod, illetve ezt milyen minőségben érted-érzed?
Ő tisztában van ezzel?

Egyébként pedig karmikus kapcsolat nem csak Férfi-Nő vonatkozásban létezik.
Az anya-gyermek kapcsolat is karmikus.