Hogyan is van ez?

Szeretném a tanácsotokat kérni, és kíváncsi lennék hogy mit gondoltok a következőről. Az utóbbi időben széthullani látom a kapcsolataimat. Leülünk beszélgetni, és tíz perc alatt az összes témát kimerítjük. Itt most konkrétan a baráti társaságomra gondolok. Akkor is ha kettesben találkozok valamelyikőjükkel, és akkor is ha többen találkozunk. Valahogy mintha már nem tudnánk miről beszélgetni. És ezt nem csak én látom így. Egyre ritkábban is találkozunk egymással… És mintha a másik dolgai már nem érdekelnének senkit. A találkozások után pedig mintha lenyomódna az energiaszintem. És úgy őszintén ez nagyon megijeszt. Félek attól, hogy magamra maradok. Hogy széthullik az egész. Azt megértem hogy a többségnek komoly kapcsolata van, és hogy ez is lefoglalja őket, dehát ezek a komoly kapcsolatok azelőtt is léteztek. Nem tudom hogy mitévő legyek, hogy hogyan lehetne megmenteni ezt. Vagy lehet hogy eljött az ideje a változásnak, és ez csak az úgymond előszele a dolgoknak? Tudom hogy mindent magunknak vonzunk be, de nem hiszem hogy sokat változott a hozzá(juk) állásom az utóbbi időben. Mit gondoltok erről?



Hali...

.. érdekes dolgot olvastam nemrég a kapcsolatok képletéről és egyenlőre igaznak találom, de még megfigyelés alatt áll :D

A kapcsolatok 3 azaz három dologból tevődnek össze.

1. Viszonyulás. Lehetne vonzalomnak, vagy szándéknak is nevezni, de számomra praktikusabb a viszonyulás kifejezés mert, azt hogy egy emberhez milyen minőségű viszony fűz nagyjából megtudjuk határozni, jó viszonyban vagyunk vagy rosszban.

2. Megértés. Egyetértés vagy egyet nem értés a kapcsolatunkhoz fontos dolgokban. Ezt nem ragozom túl :D

3. Kommunikáció. Gondolataink, elveink, akaratunk, szándékunk megosztása, kinyilvánitása eljuttatása a másikhoz.

A dolog lényege az, hogy döntően ebből a három dologból tevődik össze a kapcsolat milyensége.
Bármelyik oldalt erősítjük a többi is javulni fog, tehát javul a kapcsolat, ha bármelyik oldal gyengül gyengül a kapcsolat. Mint egy 3 lábú széknél, ha az egyik rövidebb akkor billegni kezd az egész.

Nem akarom agyon magyarázni, de nekem logikusnak tűnik, hogy akihez jó viszony fűz azzal kommunikálok is, és egyet is értünk a számunkra fontos dolgokban, legalábbis abban ami a kapcsolatunk szempontjából fontos.
Akivel nem kommunikálok, azzal lehet hogy nagyon egyet értek akármiben, de semmilyen viszonyban nem vagyok vele :D
Akivel jól megértjük egymást azzal jó a viszonyom is és jól kommunikálunk.

Tehát a tanácsom, keresd meg a leggyengébb láncszemet, vagy egyáltalán azt az oldalt amelyet fejleszteni tudsz és kezd el erősíteni.

Minden jót mindenhez :D



látásmód

Szia Chloé !
Félek attól, hogy magamra maradok. Hogy széthullik az egész.

A félelem nem a megfelelő kiindulópont. Mint tudod Te is negatív energia. :-)

Ha azon gondolkozol és félsz tőle, akkor ezt is kapod. Engedd el a félelmedet. Önmagadtól érzed jól magad, és akkor soha nem maradhatsz egyedül. Ha jóban vagyunk magunkkal, akkor nem tudunk egyedül lenni. Csak saját magad tudod mi a jó neked. Ezt mástól nem lehet elvárni. Persze számítanak a meglévő barátok, mert kötődünk hozzájuk. De azt gondolom, hogy ha saját magammal jóban vagyok, akkor mindig lesznek barátaim. Mély barátok, és olyanok is, akikre épp akkor van szükségem.

Szerintem gondold végig, hogy azok, akikről írsz valóban érdekelnek-e téged? Magaddal kell őszintének lenni. Ha neked megváltozott az érdeklődésed, már más mozgat, akkor engedd el Őket. A kapcsolatok látásmódja benned változott meg. Hogy miért arra is tudod a választ. A Te életedet a te gondolataid, és érzéseid teremtik meg. Magadban keresd a válaszokat. Te változtál. :-)

Ha engedni kell, akkor engedd el. Ha megtartani akarod Őket, akkor tartsd meg. Hozzáállás az egész. :-)
Sok sikert!