Meghalt hozzátartozó

Sziasztok!

Elmentek a szüleim, először édesanyám, most meg hirtelen apukám 3 hete. Szív, de nem is voltak súlyos betegek, meg semmi ilyesmi, nem is értem miért történt mindez. Nagyon nehéz. Nektek mi adott erőt ekkora bánatban?? Próbálom a vízualizálást, de most nem megy. Csak lézengek, nem jönnek a pozitív gondolatok...



Benned tovább élnek.....

Kedves Csinszka!

Tudod már 9 és 5 éve , hogy édesapám és édesapám már soha nem ölelhetem, de nincs nap mikor ne gondolnék Rájuk. Múlik a fájdalom? :( Soha...sajnos soha, mindig marad egy üres , fájdalmas "űr" az életünkben. Vannak pillanatok mikor ez a fájdalom hevesebb (pl. karácsony vagy születésnap) de erősnek kell lenni...főleg ha vannak gyerekeid, mert Te is szülő vagy és hiányod Valakinek ugyanennyire fájnak.... Nekem a két kislányom adott erőt a folytatáshoz. Néha meg meg állok és elgyengülök, de felállok és én hiszem , hogy Ők itt vannak láthatatlanul, figyelnek minket, vigyáznak ránk...és ez megnyugtat. Nem kell visszatartani a könnyeket, nem szégyenlem bevallani ennyi év után hetente egyszer rám jön ez a fájdalom és összeszorul a szívem mert nincsenek velem, de mikor ilyenkor becsukom a szemem és képzeletben megfogom kezeiket, elmesélem Nekik mik történtek velem, megkérem Őket vigyázzanak Ránk és a picikre, utána mindig jó érzés tölt el. Míg bennünk élnek , addig ÉLNI fognak. Idővel erősebb az ember , de nem felejt.... de pont ez a szép az életben...az emlékek a szeretteinkkel...és öleljük sokszor azokat kik fontosak és még itt vannak... szívből kívánom légy erős és találj békét...
Boldog Új Évet :) !



.

Kedves Csinszka,

Nekem is elment a kedvesem, szeptemberben. Azt hittem, hogy erősebb vagyok, elfogadom az élet és halál törvényét, de nem így volt. Sokat sírtam, de inkább magamat sirattam, mert nekem volt olyan nagy űr az életemben, és én szenvedtem a szeretett ember hiányát. Elkezdtem az élményeinkre gondolni, amit közösen átéltünk. Ebben sem voltam sikeres az első időben, mert elöntött az emlékezés öröme, de nyomban utána jött a szomorú gondolat"ebben soha többé nem lesz részem".
Most már könnyebb. Képzeld még mosolyogni is tudok, ha elmerülök a múltban. Az sem volt könnyű, hogy a jó emlékeket előhozzam. A bánat nagyon mélyre takarta őket, de hidd el olyan mint egy áradó folyam! Csak el kell kezdened és szinte minden pillanatban beugrik egy kép, egy mosoly, egy történés az agyadba! Csak el kell kezdened:)

Miryam



-

Kedves Csinszka!
A mostani napok bizonyára nagyon nehezek lesznek számodra, de gondolj azokra akik itt vannak veled, akik szeretnek. Ilyen helyzetben csak Ők jelenthetnek enyhülést a fájdalomra.
Biztos még nagyon zaklatott vagy de ha elönt a bánat, engedj neki kicsit de probáld meg elterelni a figyelmedet, a szeretteid, barátaid segítségével. Én nagyon sokáig álmodtam az apukámmal, jó is volt és rossz is. Még ma is sokszor előfordul, és nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Ennyi év után azt tudom mondani, hogy lehet, hogy valóban ennek így kellett történnie és biztatásul mondom, ez a fajdalom enyhülni fog, ha nem is szűnik meg soha. Az élet megy tovább, mégha ez szívtelenül is hangzik. Nem adhatjuk fel, hiszen nem lennének büszkék ránk ha feladnánk. És Ők mindig velünk vannak, védelmeznek minket, néznek minket.
Vígasztalódást kívánok, és Békés Karácsonyt.
Szoldzsi



Csinszka

Bekesseg nektek!

Kedves Csinszka,

"...nem is értem miért történt mindez..."- kerded.

Elmentek.
Ez az elet rendje.
Nyugodjanak BEKEBEN.

Bekes, szep napokat!