Az élet valóban egy játék

A játék lényege

Az elkövetkező idők túléléséhez elengedhetetlenül szükségessé válik a gondolatkivetítés vagy a szupertudatosság fogalmának ismerete. A szupertudatosság most csak egy szó számotokra. Ez a fogalom még nincs bennetek, mert még nem tudjátok felfogni, hogy ennyire összhangban vagytok, és ekkora tudással vagytok felvértezve. De ez az irány, amerre a fejlődésetek közben haladtok. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudat efféle áthelyeződése végigsöpörhet a bolygón, és azt szeretnék, ha ez nem történne meg. De már megtörtént. Visszajöttünk a múltatokba, hogy erről biztosítsunk benneteket.

A gondolat az első. A megtapasztalás mindig utána következik. Soha nincs fordítva - vagyis nem lehetséges, hogy először jön létre a tapasztalat, amely köré aztán felépíted a gondolataidat. A tapasztalataid mindig azt tükrözik, amit gondoltál.

A legfontosabb a tisztánlátás, és a saját erőd ismerete. A gondolataid alakítják a világodat mindenkor. Nem csak a kávéházi csevegés alatt - mindenkor. Az ingadozást az okozza, hogy a tisztaság megakadályozását célzó frekvenciaszabályozás ennyi vibrációval bombáz. Fajként kell eltökélnetek, hogy nagyon tiszták maradtok, kiegyensúlyozottak, és mindig készen álltok a pillanatra. Mostantól ne a jövőben vagy a múltban éljetek, mindig csak a jelen pillanataira koncentráljatok. Mondjátok magatoknak: - Mit akarok ? Meg akarom gyorsítani saját evolúciómat ! A Lélek segítségét akarom, hogy többet tudjak tenni ! Azt akarom, hogy a testem meggyógyítsa önmagát ! Egészséget akarok kisugározni ! Kész vagyok rá, hogy magam mögött hagyjam a gondokat, hogy élő példája lehessek annak, amivé az emberiség válhat ! - Ezzel a gondolkodásmóddal - a lényedből jövő irányítással és az akaratod egyértelmű kinyilvánításával - mindent nagyon gyorsan megvalósíthatsz.

Figyeld a viselkedésmintáidat. Ha azon veszed észre magad, hogy tagadod, hogy a saját élményed egy részét te magad teremtetted, és nem akarod a saját teremtményednek látni, egyszerűen csak figyeld meg. Mondd magadnak: - Hát nem érdekes ? Mindig ezt teszem. Nem akarom azt, amit teremtek. Ha nem tetszik, ráfogom valaki másra. Meddig akarom még ezt így csinálni ? Hadd találjam meg a megoldást egy új viselkedésminta kialakítására.

Ne ítélkezz magad felett ! Kezd el mondogatni: - Vállalom a felelősséget mindazért, amihez közöm van. Vállalom a felelősséget mindenért, ami történik velem. Ha nem tetszik az, ami történik velem, megkérdezem magamat, hogy miért teremtek olyan dolgokat, amiket nem szeretek. Talán azért, hogy valamire ráirányítsam a figyelmemet, hogy aztán megváltoztathassam azt, amiről nem is látom, hogy egyáltalán nem működik ?

Tégy mindig mindent úgy, mintha mindennek, amit teszel, tökéletes célja lenne. Cselekedj úgy, mintha az szolgálná legfőbb javadat, az jelentené a legjobb lehetőséget, ha megtapasztalsz mindent, ami az utadba kerül. Mindig így cselekedj. Ha az utcán sétálva valaki azt mondja neked: - Pisztolyt szegeztem a hátadnak: ide a tárcáddal ! - tégy úgy, mintha ez a legnagyobb fejlődésedet elősegítő lehetőség lenne. Ha ilyen módon kezdesz cselekedni, soha nem tudhatod, mi lesz a dolog kimenete. Amikor így teszel, ismeretek és elvárások nélkül cselekszel. Ez egyfajta hozzáállás. Ha mindenki el tudná sajátítani ezt a hozzáállást, és úgy tenne, mintha minden esemény arra szolgálna, hogy előrébb lendítse a fejlődés és a tudatosság felé, akkor megfordulva azt látnátok, hogy a hátatoknak pisztolyt szegező alak a képmásotok, vagy saját magatok egy része. Meg tudnátok gyógyítani valamit; lehetőséget kapnátok arra, hogy megtegyetek valamit, amitől féltek.

Ne félj attól, amit létrehozol. Bízz a saját teremtményeidben. Higgy benne, hogy mindig minden tartogat valamit a számodra ! Ne söpörd drámáidat a szőnyeg alá, mintha mocskos, régi, borzalmas dolgok lennének, amiket látni sem akarsz többé ! Végezz ezekkel a drámákkal: nem kell többé ezekben szerepelned és elveszni bennük ! De azt meg kell értened, hogy az anyáddal, a fivéreddel, a nővéreddel, a szerelmeddel lejátszódott dráma valami olyasmi, amit húsz évvel később felhasználhatsz ahhoz, hogy egy teljesen új felismerésre juss. Hadd legyenek hát ezek a drámák olyanok, mint az akták. Zárd le, legjobb tudásod szerint oldd meg őket, békélj meg velük, fogadd el a szerepedet, amit bennük játszottál, és engedd őket vissza a tudatodon keresztül, hogy megtanítsák neked, amit meg kell tanítaniuk ! Inkább tekintsd őket a tapasztalataid által nyert örökös kincsnek, mintsem valami nyűgnek, amit le akarsz rázni magadról. Ezekhez a dolgokhoz érzelmek kötődnek, és ne feledd, hogy az érzelmek a működés más birodalmaiba juttathatnak el.

Azt hiszed, a valóságodat csak egy bizonyos területen teremtheted meg, más területeken pedig elvész a hatalmad ? Vitatod, hogy az életed bizonyos területei felett is van irányításod ? Feladod azt, ami természet adta módon a tiéd, csak azért, mert a társadalom azt mondja, hogy nem lehet a tiéd ? Rájöhetsz, hogy az események nem történnek váratlanul. Néhányan azt hiszitek, hogy a saját valóságotokat ti teremtitek, de mások nem teremtik meg a magukét - elsősorban a kisbabák, akikkel bármi megtörténhet, vagy a gyermekek, akiket molesztálnak. Sok ember nehezen érti meg, hogy a látszólag gyámoltalan gyermekek, vagy az éhhalál szélén álló emberek is a maguk valóságát teremtik meg. Amint elfogadod az áldozatelméletet, azt a gondolatot küldöd az emberek felé, hogy erőtlenek, és ugyanazt az eshetőséget teremted meg a magad számára is. Meg kell tanulnod tisztelni mások drámáit és leckéit. Tudnod kell, hogy az újság nem fog beszámolni a változtatás lehetőségétől, amely egy adott forgatókönyv valamennyi szereplője számára létezik, mert az újságok nem így tudósítanak a dolgokról. Nem érted az események mögött álló szinkronitást: a média csak a külső körülményeket, az úgynevezett tényeket tárja eléd, de nem törődik az emberi drámákat és leckéket végigkísérő érzelmi lényeg gazdag tárházával.

Akik olyan drámákkal kerülnek kapcsolatba, amelyekben valaki áldozatnak tűnik, általában annyira elszakadtak érzelmeiktől, hogy nem tudják ezeket összekapcsolni azzal, amit gondolnak. Az áldozatok megtalálják az áldozatokat. A győztesek a győzteseket. Kérlek hát, hogy bármilyen újsághír vagy világdráma hallatán, amelyben az emberek tehetetlen áldozatoknak tűnnek, tiszteld meg őket és tiszteld meg magadat azzal, hogy elfogadod: a maguk valóságát ők teremtették maguknak. Nem biztos, hogy olyan realitás ez, amelyből tanulnod kellene, vagy olyasmi, amiről úgy érzed, részt kellene venned benne. Meg kell értened, hogy másoknak keresztül kell haladniuk a sötétség birodalmain, hogy a fényre jussanak. Néha a legnagyobb drámák és nehézségek vezetnek el a legnagyobb megvilágosodáshoz.

Amikor étterembe mész és rendelsz valamint, a séf elkészíti, a pincér kihozza. Te rendeled, de nem te készíted el.

A szakácsok készítik el, de mégis te választod ki, hogy éppen az az étel kerüljön az asztalodra. Nem teszik eléd, hacsak be nem mész egy étterembe és meg nem rendeled. Tehát felelős vagy érte, és ki kell fizetned.

Az élet ugyanilyen; mint egy étterem. Tanuld meg megrendelni azt, amit akarsz, ahogy az étteremben teszed, és aztán hidd, hogy miután megrendelted, eléd fogják tenni. Amikor étterembe mész, nem aggodalmaskodsz minden apró tételen, és nem kérdezgeted, hogy vajon megérdemled-e vagy sem. Jó, néha így teszel. Néha azt mondod: - Na, ezt nem engedhetem meg magamnak meg. Tizenöt dollárba kerül. Csak olyasmit vehetek, ami hét dollárba vagy kevesebbe kerül.

Az éttermi viselkedésed bámulatos képet ad arról, miként viselkedsz az életben. Hihetetlen tanítás ez, amit meg kell érteni. Amikor bemész egy étterembe, vajon egyszerűen csak rendelsz, mondván: „ezt akarom", és elhiszed, hogy megkapod, vagy aggódsz, hogy át fognak verni ? Amikor a rendelést leadtad, követed a pincért a konyhába, azt gondolva: - Ó, minden bizonnyal nem lesz olyan salátájuk. Minden bizonnyal nem fogják csak úgy hirtelen kisütni azokat a hagymákat, és nem lesz olyan gombájuk, amit akarok. -Nem. Hiszed, hogy pontosan úgy teszik eléd, ahogy szeretnéd, és nem foglalkozol vele. Amikor megkapod, azt mondod: „köszönöm". Ha nincs minden rendben, kéred, ami még kell, és továbbmész.

Figyeld meg azt a magasztos közömbösséget, amellyel megrendeled a dolgokat egy étteremben. így rendelhetsz az életben is. Tudd biztosan, hogy mit akarsz, rendeld meg, és ne foglalkozz vele többet. Ne hívogasd a Lelket, hogy megtudd, megkapták-e a rendelést, vagy hogy tanácsokat adj, miként teljesítsék ! Megrendelted. Hidd, hogy megkapod !

A gondolataid eredménye vagy. Ha semmi mást nem tanulsz meg ezen a bolygón, azt megtanulod, hogy ez a szabály ebben a valóságban és még sok másik valóságban is. A gondolat teremti meg a tapasztalatot. Mi lenne, ha megajándékoznád magadat azzal, hogy kivételes, csodálatos és bűbájos kategóriákban gondolkodsz magadról ? Szabadulj meg attól a vágytól, hogy a többieknek egyet kell érteniük veled. Fogadd el magadat ! Néhány embernek ez nehéz. Miként fogadná el magát, ha egyszer megszokta, hogy nem teszi ?

A szavaid vagy bátorítóak vagy elbizonytalanítanak. Azt akarjuk, legyen bátorságod együtt élni fényeddel, ezért szeretnénk hangsúlyozni, és minden lehetséges módon meggyőzni téged arról, hogy világodat a gondolataid alakítják. Töröld a szótáradból a „kellene" és a „megpróbálom" kifejezéseket. Ha minden alkalommal fizetned kéne, valahányszor kimondod ezeket a szavakat, már tetemes tartozásod lenne. Az elbizonytalanodás, a tehetetlenség miatt már hatalmas adósságot halmoztál fel. A „kellene" azt jelenti, hogy valaki vagy valami más uralma alatt élsz. Emlékeztetni akarunk rá, hogy a magad ura vagy.

Ha valaki megpróbál kiadni egy hírlevelet, vagy megpróbálja megváltoztatni a szokásait, egész életében próbálkozhat. A próbálás nem cselekvés. Ha a „megpróbálom" szót használod, semmit nem fogsz elérni, mert ez a kifejezés kibúvó: „Megpróbáltam megtenni. Próbáltam. Próbáltam." Használd inkább ezeket a szavakat: „alkotok, megteszem, megalkotom, szándékomban áll, létrehozom !” Felejtsd el a „megpróbálom" igét !

Amikor cselekvővé válsz, és képes leszel megvalósítani, amit akarsz, tükörként állítod magadat sok ember elé. Valamikor azt hitték, hogy minden csak korlátozott számban létezik, és csupán egyes emberek érhetik el vagy valósíthatják meg ezt vagy azt. Amint látszani kezd rajtad, hogy meg tudod változtatni a valóság törvényeit, lesz néhány ember, aki rosszalja, mert azt gondolják, van valamid, ami nekik is kell. De nem kaphatják meg, hacsak neked nincs.

Ha attól való félelmedben, hogy van valamid, ami másoknak nincs, azt hiszed, hogy nincs belőle elég, s emiatt mások mögé helyezed magadat, akkor még nem érted, hogy a fény élő példájává válsz, ha engeded a magasabb elveket működni a testedben és lehorgonyozni a bolygón. Engedd, hogy a fény alapelve átjárja a testedet, és élő példája leszel annak, amit mások is meg tudnak tenni. Ez a magas vibráció, amit mindnyájatoknak meg akarunk tanítani. Azt szeretnénk, ha megértenétek, hogy nincsenek korlátok. Semmi nincs korlátozva a bolygón.

A bolygó egész területén minden ember élhet egymással együttműködve és saját önálló valóságában. Bármilyen ajándékot is kapsz a lélektől és az anyagtól, ne hidd, hogy szerencsésebb vagy másoknál. Azt kell csak megértened, hogy képes vagy rábírni a felsőbb hatalmakat, hogy a testedben működjenek, és megmutathatod másoknak is, hogyan csinálják. Azt mondhatod: - Figyelj, ez működik. Én meg tudtam tenni. Te is képes vagy rá.

Órákat töltünk azzal, hogy megtanítsuk az embereknek, ne féljenek megmutatni önmagukat. Mindenki fél, mert a szerint az elv szerint neveltek benneteket, hogy csak annak van értéke, amiért magad dolgoztál meg. Ha nem dolgozol keményen, nem kapsz semmit. Fontos, hogy megvizsgáljátok ezt a gondolatot és azt, hogy honnan ered. Nézd meg a szüleidet és az ő hitvilágukat ! Arról beszélünk, hogy létrehozunk egy tudatosságot, amely az új emberi fajt képviseli, amely megtanulja, miként érjen el dolgokat erőlködés nélkül.

Ha valamit nem lehet erőfeszítések nélkül megvalósítani, azt felejtsd el. Ha valami túl sok munkát igényel, azt jelzi számodra, hogy nem jó úton jársz. Csak az a jó út, ha a dolgok erőlködés nélkül összeállnak, és minden mindennel egybevág és működik, anélkül, hogy ezért bárkinek is túl sokat kellene tennie. Ha e szerint az elv szerint kezdtek el élni, teljesen megváltoztatjátok a faj tudatának az élethez való hozzáállását. Ez nem felelőtlenség vagy kibúvó - ez a téglák egyik helyről a másikra rakásának új módszere.

Egyszer egy embercsoporttal egy nagy halom tégláról beszélgettünk és megkérdeztük: - Hogy viszitek el a téglákat ? - Hát megfogjuk egyenként. - Még senkinek nem jutott eszébe, hogy valaki mást bízzatok meg ezzel a munkával ?

Ha az a feladatod, hogy téglákat pakolj át egyik helyről a másikra, hogy fogod csinálni ? Az első válaszod talán az lesz: - Nos, átrakom őket. Fel fogom emelni őket. - De szólhatsz is valakinek: - Rakd át helyettem ezeket a téglákat ! -Akkor is a munkádat végzed, ha ezt teszed. Elvégzed, amit el kell végezned. Azt hiszed, megszidunk azért, mert nem saját magad csinálod ? Nem. Így is elvégzed a feladatot. Látod a különbséget ?

A pénz mindenkit foglalkoztató téma. Mindenkinek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy kerül hozzátok a pénz. Minél inkább azt hiszed, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni, annál keményebben kell dolgoznod. Sokan természetesnek tartják, hogy a pénzért nehéz munkát kell végezni, és az a pénz, amiért nem dolgozol meg keményen, az „piszkos". Hadd emlékeztessünk a kifejezésre: erőlködés nélkül. Hadd építsük be a szótáratokba. Mondd magadnak: - Azt akarom, hogy ez erőlködés nélkül megtörténjen ! - Az „erőlködés nélkül" azt jelenti, ráveszed a valóságot, hogy hozzád jöjjön, miközben lehetőséged nyílik rá, hogy rengeted energiát más kísérletekbe fektess.

Ne feledd, a valóságod a gondolataid eredménye. Ha azt hiszed, hogy minden nehéz, mit hozol létre ? Sokan életeken át tiszteltétek és becsültétek olyan családok tagjait, vagy a társadalom olyan embereit, akikről azt hittétek, hogy jót tesznek az emberekkel, és akik a számotokra egy bizonyos fajta munkamorált és értékrendet képviseltek. Soha nem jutott eszetekbe megkérdőjelezni ezt a munkamorált, vagy megnézni, van-e másik út. Ezért meg vagytok róla győződve, hogy pénzhez jutni csak hatalmas energiabefektetéssel lehet, vagy a munkáltatótól kapott fizetés révén, és ehhez hasonló módon. Ezek teljes mértékben téves gondolatok. Nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni. Ha engeditek, a Lélek egészen váratlan módokon fog kárpótolni. Csak azért nem történt ez még meg, mert nem hittétek, hogy ez lehetséges. Ha elhiszitek, hogy a dolgok megtörténhetnek, megváltozik a valóság.

A játék lényege tehát a gondolkodásmód. Újra és újra elmondjuk: ahogy érzel a valóság felől, és ahogy a valóságot programozod, úgy fogsz reagálni rá, és úgy fog a valóság megjelenni előtted. Ezért mondjuk azt: - Csináld ! Légy mértéktelen ! Tedd meg azt, amit meg akarsz tenni ! Tedd meg a lehetetlent ! Képes vagy rá. Mindent meg tudsz tenni, amit akarsz. A saját világodat ezzel átalakítod, függetlenül a világ állapotától.

Ne feledd, ha megtanulod a játékszabályokat - hogy a gondolat eredménye vagy, és ez a törvény az univerzumodban -, csak annyit kell tenned, hogy elgondolod, milyen akarsz lenni, és olyan leszel. Amint ezt megtanulod, képes leszel rá, hogy megtervezd a testedet, a korodat, elrendezz mindent magad körül, mert magadat motiválod, magadat erősíted és magadat alkotod meg.



Ne hari hogy ennyit rizsálok,

Ne hari hogy ennyit rizsálok, de Keisla nagyon sokmindent felébresztett most bennem. Köszönöm Neked! :)

Tehát arról van szó, hogy amit írtál még a lenti első hozzászólásodban, hogy semmire nincs bizonyíték, vagy biztosíték, hogy az úgy is van.

Ez azért, mert tényleg nincs. Mert egyáltalán, nem is létezik. Ebben az univerzumban nincs szükség a biztosítékra. Ezt csak a félelmeink miatt találtuk ki.
Ugyanis ha mindent lehet, mindent elérhet az emberi faj, persze fejlődés útján, nem hipp-hopp azonnal, akkor nincs rá szükség, ugyanis ha valami nem tetszik, akkor egyszerűen megváltoztathatom a szabad akarat révén. Akkor meg mi a fenének biztosíték?

Természetesen megértem azt, hogy sokan azt mondják, hogy bizonyíts stb. Azért, mert félelem motiválja. Mert azt mondja a félelem, hogy mi van ha nem jön össze? Mi van ha... mi van ha... Azért, mert azt mondod, hogy nem ismered a jövőt. Pedig nagyon is tudjuk. Csak homokba dugjuk a fejünket. Azért, mert a gondolat erejével nem vagyunk tisztában. Ez pedig nem kitaláció, hanem energia. Elektromágneses energia. Erről rengeteg infót lehet olvasni. Ezt már mérni is lehet.
Szóval ha mágneses, akkor vonz és alakít. Azaz teremt. Ha pedig mi gondoljuk, akkor ezzel alakítjuk is egy lehetséges jövőnket. Ezért bármikor bátran mondhatod, hogy ismered a jövődet, ha valaki megkérdezi.
Csak gondoljatok egy vágyatokra. És amikor bátran azt tudjátok mondani, hogy tuti hogy megkapod, akkor az már meg is valósult.
Ha valakinek bizonyíték kell, akkor az keressen magának rá, ne Te győzd meg. Keressen, ahogy te magad is. És fog is találni.

Köszönöm hogy elolvassátok :)



...és még egy megjegyzés. Ha

...és még egy megjegyzés.

Ha találkozol egy helyzettel vagy valakivel és az belőled érzelmeket, érzéseket vált ki, akkor bizony ahhoz van közöd, mivel valamit közölni akar. Ezeket kell megfigyelni. Tehát mint figyelő, tökéletesen egyetértek, mert sokan vannak itt a földön akik megfigyelők. Tehát mivel te is keresel valami olyan realitást, amilyenben szívesen élnél, így ezekre érdemes odafigyelni, békében, nem haraggal, mert lehet némelyik csúnyán mutatkozik, de az is te vagy, azaz neked szól, de csakis saját magadtól, magadnak. :)
A gondolataiddal helyezted a jövődbe magad elé, hogy tanulni, majd fejlődni tudj belőle. Ez az emberek evolúciós folyamata. Ez alól senki sem kivétel. Ki hol jár. Ez a különbség csak.

Előzőekben nem fejeztem be ezt a mondatot: Ezekhez a kereszteződésekhez a kérdések, amik csak úgy felemelkednek a belsőnkből, mint ahogyan neked is, hogy nem elégedtél meg annyival amit láttál, vittek el.



Keisla. Csak leírom a

Keisla.

Csak leírom a példámat, amit az előző bejegyzésemből kitöröltem.

Minden ember egyszer egy útkereszteződéshez ér. Ki melyikhez. Nem mindenki ugyan oda, de a lényeg ugyan az. Tehát választás elé áll.
Ezekhez a kereszteződésekhez a kérdések, amik csak úgy felemelkednek a belsőnkből, mint ahogyan neked is, hogy nem elégedtél meg annyival amit láttál.
Szóval a kereszteződésben állva döntened kell, hogy merre. Itt az a gond sokszor, hogy fogalmunk sincs merre. Tanácstalanok és bizalmatlanok vagyunk, mert tudjuk, hogy ha egyenesen mész tovább akkor valőszínű, hogy csak ugyan azon az úton mész tovább amin eddig. Ha balra mész, akkor esetleg rosszabb lesz, ha jobbra akkor pedig megváltozik minden.
Namost ezek csak szimbólikus jelentésű utak. Amit ezzel mondani akarok, hogy minden embernek mást fog jelenteni. És pont ez a lényeg, hogy mindegyik irány, egy-egy igazság. Te lehet balra mentél, én meg jobbra. De az is lehet, hogy én is balra, és nekem másképpen jött át az út lényege, mint nemed, vagy bárki másnak. De most vegyük azt, hogy te balra mentél, ahol rosszabb lett minden, vagy csak kicsivel, de az a tapasztalatod, amit lentebb leírtál. Tökéletes! Tökéletes, mert egy nagy egységnek egy kicsiny részét tapasztaltad meg. Egy igazságként. Ezzel szembeszállni bárkinek is halott vállalkozás. És teljesen felesleges. Én meg mivel jobbra mentem, egy más igazságba, azaz valóságba érkeztem, így csak ezeket tudom felmutatni. De itt kinek van akkor igaza? Senkinek. Vagyis mindenkinek. Mert a tapasztalatainkról beszélünk. És azok a saját valóságaink, amik valósak és igazak.
Tehát annyi valóság létezik, ahány ember, és most kapaszkodj meg, ahány gondolat. Minden gondolat egy valóságszelet a nagy igazságból. A gondolatainkkal választjuk ki, melyiket akarjuk.

Ami biztos, hogy a kutatásban itt nem fogsz megállni. Sejtszinten ösztönöz a dolog és akkor is a harmóniát és a nyugalmat, szépséget fogod kutatni. Tapasztalni pedig akkor fogod, ha megengeded hogy megláthasd.

Úgyhogy azt látom, hogy tökéletesen csináltál és gondoltál mindent, mert ha látod, ha nem, akkor is folytatod és nem adod fel, míg egy olyan valóságot nem találsz, amire azt mondhatod, hogy oké, ez már kezd hasonlítani arra, amit látni szeretnék.

Ez az univerzum a mindent lehet univerzuma. Ezért vagyunk kicsit zavarodottak. De egyszer mindenki eléri az igazságát. Ami egyéni.



Azért lehet ez fordítva,mert

Azért lehet ez fordítva,mert nekem meg azt mondták mindig,hogy az élet egy nagy szar,fogadjam el és ne akarjak semmi többet.Na,kalandokban mondjuk nem panaszkodhatok,abból volt bőven elég,ezért értékelem a nyugalmat végre.Bár az igazi kaland most kezdődött.Úgy látszik vonzom az ilyesmiket.Mondjuk én elfogadni sose tudtam,hogy az élet csak ennyi,mindent meg is tettem annak érdekében,hogy addig bonyolítsam,míg kaland nem lesz belőle.Nem győzködlek,de hogy tudod elfogadni,hogy nem kalandos?Miért nem csinálsz kalandokat bele?Tudod úgy mindenki ellen csak te egyedül,csakazértis,az akkora feeling!:DDD



Épp fordítva, Jayme:))

Nálam a dolog úgy működik, hogy az egom mindig is azt mondta, hogy valami többnek kell lennie a világban, mint aminek látszik. Valahogy nem tudtam elhinni, hogy ez csak ennyi. Egy csodákat váró, csalódott kisgyerek, akinek azt mondták, aki azt hitte, hogy az élet szép, izgalmas, érdekes, kalandos - aztán csak várt, várt, várt, de nem történt semmi. :)
KÖzben kereste a magyarázatokat, az okokat önmagában, és még mindig nem történt semmi.:)
Aztán ráunt, és elfogadta, hogy a világ csak annyi, amennyinek látszik - semmi több.

De tényleg nem akarom, hogy bárki gíyőzködjön, vitázni meg főleg nem, egyszerűen ez a véleményem, és gondoltam megosztom Veletek:) Talán csak azért, hogy tudjátok, ilyen is van:)



Kedves Vibrocil!

Nem akarom, hogy meggyőz, és nem is tudnál. Soha, senki nem tudott meggyőzni semmiről, csak azt hittem el, amit saját tapasztalataim alapján igaznak találtam. Más kérdés, hogy kitartóan figyeltem az érvekre és ellenérvekre, meg a történésekre, és csak azután vontam le a következtetéseket. A kitartásom most eddig tartott, három évig, plusz az egész életem, amire visszanéztem a három év alatt:))
Nem akarom, hogy bárki meggyőzön, és nem is tudna, és magamat sem akarom már meggyőzni:)

Mindössze arról van szó, hogy mivel itt mindenki elmondja a tapasztalatait, én is is elmondtam az enyémeket. A végkövetkeztetés pedig a lentebb is idézett mondatom; csinál mindenki, amit akar, de ha tőlem kérdezik, én csak azt tudom mondani, amit tapasztaltam.



Én azért akarom bebizonyítani

Én azért akarom bebizonyítani magamnak,hogy igaz,ami nemsokára ki is derül,mert az egóm azt mondja,hogy nem igaz.Tehát akkor viszont igaz.Valamint az életemet végig nézve is igaz.Akkor miért akarok egyáltalán bizonyítani? Mekkora baromság ez amúgy.Szerintem az egómnak nem jó a felfogása,ez állandóan kötekszik.Keisla nálad hogy van ez?Ugyanígy,vagy máshogy?



Keisla! Eszembe jutott

Keisla!

Eszembe jutott néhány kérdés.
Ha van kedved válaszolhatsz.

Miért akarod hogy meggyőzzelek? Miért akarod, hogy bárki is meggyőzzön?
Miért akarod meggyőzni magad?



Valahol éreztem, hogy

idézet, nagyszerű!



Sziasztok! Admin! Kérdésedre

Sziasztok!

Admin!

Kérdésedre a válasz nem. Nem én írtam. Csak bemásoltam egy könyv részletét amit most olvasok.
A címe a Hajnalhozók Plejádok tanításai. Elég kemény könyv. Ide már nagyon ki kell kapcsolni a logikus elmét, és az információ útjából el kell állni, hogy felismerések keletkezhessenek az emberben.
Egyébként is a most zajló események és a minket körülvevő információ dömping az ébredésünket szolgálja. Egyébként pedig mindenki azért keres ennyire nagyon, mert emlékezni szeretne. Emlékezni, hogy ki is valójában. Ezért ilyen nyugtalan mindenki szinte. Keressük az infót, hogy végre tisztán láthassunk. Az bizonyítja a keresést, hogy A Keisla is bizonyítékot akar, ugyanis az, ami van nem elégíti ki, nem elégszik meg vele és keresi az infót.

Keisla!
Semmiben sem kell hinned, amiben nem akarsz. Nincs számodra bizonyítékom, csak a saját életem és az összes tapasztalat benne. De ez nem lenne elég.
De a bejegyzésed végén írtad le a legtökéletesebbet, idézlek "Végül is mindenki tehet, amit akar, semmi közöm hozzá, és én is élek, ahogy akarok, meg ahogy tudok, senki, és semmi nem kötelez - sajnálom, de nekem ez nem megy, és egyre kevésbé hiszek ebben az egészben:)" Erről szól a világ.



kedves Keishla, senki nem

kedves Keishla, senki nem mondta hogy ezzel a lelkiismeretet kell nyugtatni. jól kiforgattad :-) még azt sem mondta senki, vagy én nem olvastam a szövegben hogy nem kell segíteni ezeken az embereken. ha kérik, ha igénylik, és mi tudunk, akkor szerintem kötelességünk segíteni. pont azért mert megtehetjük, és hálásak lehetünk azért hogy mi tudunk segíteni. szerintem mindegy, hogy mindaz, amit vibrocil leírt igaz-e vagy sem. ugyanis csak akkor igaz, ha elhiszed. az egész élet úgy működik, hogy az van, amit hiszel, amit akarsz. szinte mindegy mi az. persze vannak törvényszerűségek, és vannak olyan dolgok amit korábban te magad elfogadtál, és ezért már nem tudsz rajta változtatni. de ha nem lenne ilyen, akkor semmi sem lenne...

az élet értelmét felesleges keresni, mert az egész egy szép nagy paradoxon. ;-)



Kedves Keisla! Nézd végig az

Kedves Keisla!
Nézd végig az életedet.Nem elég bizonyíték?HA én végignézek az enyémen,ott a bizonyíték a gondolataim erejére.



Régóta foglalkoztat a kérdés,

Régóta foglalkoztat a kérdés, és úgy döntöttem, most fel is teszem.:)
HOGYAN LEHETTEK ENNYIRE BIZTOSAK ABBAN, HOGY MINDEZ VALÓBAN ÍGY MŰKÖDIK????? Mi a bizonyság arra, hogy minden egyes ember meg akart születni, céllal érkezett, maga teremti a sorsát, és a többi, és a többi? Mert bennem mindig is itt volt az érzés, hogy ezek ugyanolyan, mások által terjesztett "tanok", mint bármelyik vallás alaptételei. Valaki valahol kitalkált valamit, mi pedig elhittük, és szajkózzuk, de minden alap, bizonyíték nélkül.

Sok mindenben hittem - most úgy tűnik, semmi nem volt igaz.
Sok mindent szerettem volna - semmi sem úgy történt.
Sok mindent terveztem - semmi sem vált valóra.
Sok mindenre vágytam - sosem kaptam meg.

Semmi bizonyítékát nem látom annak, hogy a dolgok úgy működnének, ahogyan írod, vibrocil. A HIT pedig - abban az értelemben, ahogyan a keresztények használják, jelesül, hogy hidd el, mert mondom - nem erősségem. Nekem bizonyíték kell, nem ígéret - és nem mesék:)

Egyre inkább meggyőződésem, hogy akik azt mondják - teszem azt egy éhező gyermek láttán -, hogy maga teremtette, ezt akarja megtapasztalni legfeljebb maga sem tud róla, egész egyszerűen a saját lelkiismeretüket nyugtatják ezzel, és ez nagyon kényelmes álláspont. Végül is mindenki tehet, amit akar, semmi közöm hozzá, és én is élek, ahogy akarok, meg ahogy tudok, senki, és semmi nem kötelez - sajnálom, de nekem ez nem megy, és egyre kevésbé hiszek ebben az egészben:)

Maradok a csendes megfigyelő szerepében, és élek, ahogy tudok:)



Mikee,ez most hogy

Mikee,ez most hogy jött?Olvasd el még egyszer ezt a blogot.



Az élet nem játék. Az élet

Az élet nem játék. Az élet hülyeség. Teljesen értelmetlen. A halál sokkal jobb.



kiváló írás. te írtad

kiváló írás. te írtad vibrocil?



Akkor a szeretnék, kellene,

Akkor a szeretnék, kellene, megpróbálom szavakat felejtsd el.

Ezek helyett mond bátran, hogy Így élek. Mert az a rohadt nagy igazság, hogy már eleve így is éltél. Csak nem tudtad. Most már itt van az infó. Itt az idő, hogy megtudd, soha nem is éltél másképpen, csak elfelejtetted. Ez az írás pedig emlékeztetett, hiszen azért érzed magad jól. Ezért lelkesedtél fel, mert mélyen tudod, hogy így is élsz. A sejtjeidben ott van a tudás. Engedd, hogy a felszínre jöjjön. Nem halandzsázok és bíztatok. Tudom, mert ezeket mutatják az érzések. Figyelj rájuk. Ezek nem csak hobbiból vannak.

Kellemes napot.



Kedves Vibrocil!

Csodás ez az írás!
Így szeretnék élni!
Nagyon megerősített!
Köszönöm!