Hallottam a szavam!

Micsoda szép nap van ma!
Melegen süt és árad, oly melegen mint a szeretet.
Ma éjjel virrasztottam, eltemettem magamban az utolsó ellenségemet.
Csak akkor tudjuk ki az ellenség, ha nevén nevezzük az Ismeretlent.
A vakfoltot.
Éreztem, hogy sokadszorra vakon bolyongok.
Felébredtem, és magamhoz öleltem az utolsó ellenségem.
Csak magamtól féltem.
Bevonzottam azt az eseménysort, amivel legyőzhettem.
Az igazi harcos tudja, hogy az ellenség nem rajta kívül, hanem benne lakozik.
Haladtam mondatról mondatra, eseményről eseményre.
Türelmesen, kitartóan.
Mond mi a halál?
Nekem mi a halál?
Álmot láttam, álmomban féltem odanézni.
Jajj, nem lát, nem lát, ő nem lát engem!
Ez azt jelenti, hogy semmi vagyok?
Kivetítettem a félelmet, a legkacifántosabbat.
Olyanokat vonzottam, akik nem akartak látni.
Miközben sajnáltam magam, hogy vak vagyok.
S körbe vettek a bukott vak angyalok.
Nem láttam meg mást csak a vakot.
Ez volt a fogyatékosság, a vakság.
Vakság a szeretetre, a melegségre, a kedvességre, a jó akaratra.
S hogy mily rettenthetetlenül, mily ádáz harccal próbáltam bebizonyítani a vakoknak, hogy pont előttük állok.

De ezek NEM AKARTAK LÁTNI!

Súlyos álarc hullt a mélybe. A közöny, az ellenségesség, az ítélkezés fogja voltam.
Vélt rabság.
Nem valódi csak ál.

Képzeld el, hogy a tükörben az áll, hogy soha nem találsz viszonzást, ölelést, melegséget.
Elfordultam a tükörtől, csak magamat néztem.
Dehát ez megérdemli, igen ez megérdemli, a tiszteletet, a szeretet, a melegséget.
Hittel győztem magam felett.
Elengedtem a vakságot, az utolsó ellenségemet.

Tegnap egy csodálatos temetésen voltam. Mert van ilyen. Meghitt, családias, egy kertben.
Egy faluban, egy kőfalnál.
És nem volt szégyen sírni, és ismeretlenül egymást ölelni.
És sírtam, csak sírtam.
Hogy én cserben hagytam magam.

Apró emlékek segítettek, események lendítettek.

Megöleltem valakit aki megtagadott egy ölelést, és megöleltem valakit, aki melegen adta.
A különbség érezhető. A szív érez, az én szivem érez!

Óriási erővel álltam a sarat, amikor valaki szemtől szemben a legrosszabbakat mondta rólam.
És megadtam neki magam, mindenre bólogattam amit mondott.
Csak úgy vagdalkozott, hogy ezt ezért, azt azért nem lehet, s máris máshogyan van.............buta értelmetlen szöveggyártás

-Ha úgy hisszük...-suttogtam a szemébe az ítéletek záporában megadóan.

ÉN HALLOTTAM A SZAVAM!

Címkék:

Hozzászólások



Köszönöm nektek!

És még egy csoda!
A napokban összeírtam egy pszichológusnak ezeket a gondolatokat, és az elakadt holtvágány összes momentumát, ahol az életemben vesztegelek.
Gratulált a rálátásomért, és megyek hozzá segítségért, hogy megerősítsem magam.



Kedves Lollipopp!

Leírtad azon gondolataimat,amiket per.pill. nem tudtam megfogalmazni!Hát,ez is egy csoda. Mármint a gondolataid.Meg hogy leírtad.Köszönöm!:)



Örülök, hogy "hallottalak benneteket drágáim:))

Lollo, Kreátor, Isti, Merkaba.... mindennap gondolok tátok:))) Wáááááw:)-ként jut eszembe együtttöltött napunk, és folyamatosan boldognak érzem magam:)

Ezt találtam. Megosztom veletek.... Megszentelt szex a címe a cikknek, és nem pikáns, inkább tudományosan megírt. : http://www.auranka.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=644:m...



:D

...........



Egy kis ismétlés

"Micsoda szép nap van ma!
Melegen süt és árad, oly melegen mint a szeretet."



Miért nem lehet mindjárt gondolati úton közölni az érzéseket.

Miért gondolod rögtön, hogy nem lehet mindjárt...? Hiszen látod, hogy lehet!



Drágám!

Gondold el idáig hozzám, biztosan ide ér! :)))



Milyen kár, hogy meg kell

Milyen kár, hogy meg kell fogalmazni azt, hogy mit vált ki belőlem egy ilyen bejegyzés olvasása. Miért nem lehet mindjárt gondolati úton közölni az érzéseket.



Köszönöm Merkabám!

:))))))))))))



:))

Ámen :) Örülök , hogy kinyitod a szemed , és elengeded félelmeidet :)) Olyan jó érezni , tudni olvasni azt hogy gyógyulsz kedves lollipop:)) Milyen fránya gyógyszer ez a szeretet nem de ? Ölellek kedves