Hit és remény

hit és reményHit és remény

Sokat tűnődtem azon, hogy vajon mi az, aminek a hiánya a legjobban fáj az embernek. A lelkének legalábbis. Aztán rájöttem, hogy talán a reménytelenség lehet az egyik. Akarok valamin változtatni, meg akarok valamit szerezni, azt szeretném, hogy viszontszeressenek, de úgy érzem, nincs remény.
A The Secret írói talán azt mondanák, a remény nem eléggé célravezető irány. Talán egyenesen időhúzás. Az ő tanácsuk ennél sokkal markánsabb: higgy benne, éld meg úgy, mintha már meglenne és ha megvan, fogadd el.
De ha ilyen egyszerű, akkor miért nem tudjuk mindig megcsinálni? Hol akadunk el?
Őszintén szólva, nekem és talán sokunknak azzal van bajunk, hogy nem tudunk bizonyos dolgokban hinni.
Például jó lenne sok pénz birtokosának lenni, de nem tudjuk elképzelni, nem tudunk tisztán és rendületlenül hinni benne, mert nem volt még ilyen tapasztalatunk, mellesleg van erről egy csomó korlátozó hiedelmünk.
TE beszélgettél már másokkal arról, hogy mennyire megy ez nekik és hol akadnak el?
Le merem fogadni, hogy nagyjából mindenki itt.
Nagyszerű tanácsokat olvastam a The Secretben, Joe Vitale könyveiben és jelenleg Neale Donald Walsch-nél, mégis úgy érzem, hogy valamit elszúrok. És tudom, hogy valahol a hitnél.
Pedig csodálatos dolog a hit.
Nemrégiben egy fantasztikus kiállításon jártam egy kolostorban. Olyan könyveket láthattam, amelyek maguk voltak az élő történelem. Megsárgult, megporosodott bibliák, filozófiai- és zenei munkák és annyi könyv egy helyen az elmúlt évszázadokból, aminek az élménye megrendítő volt.
Nekem mégis egy füzetecske volt az, ami a jelen percben is elszorítja a torkom. A 11. században írta bele iskolai feladatát egy 13 éves diák. Szépen formált betűk, újra és újra ismétlődő szavak. Egy gyermek, aki készül az életre, aki tele van reménnyel és hittel, hogy a világ csak rá vár. A csodálatos világ.
Ezer évvel később pedig látogatók hajolnak a füzet fölé. Anyák, apák, nagyszülők, akiknek elszorul a torka a hit láttán, ahogy kitartóan írta a sok száz évvel ezelőtt élt kisdiák a leckét.
A remény, a hit azóta sem változott szemernyit sem.
Sem a világ.
Hiába alakulnak át a színfalak, a jelmezek, mert az érzések, a vágyak ugyanazok maradtak.
Bárcsak egyetlen percre ez a kamaszgyerek lehetnék, aki hisz a jövőben, a saját jövőjében, és biztos benne, hogy várja őt ez a csodálatos világ.

Ha túl nagynak találom a falatot, akkor „belecsalok” az első lépésbe egy kis reményt. Reményt, hogy nekem is sikerülhet. Reményt, hogy úgy rendeződnek a körülmények, az emberek, hogy megjön hozzá a hitem. És ha van hitem, akkor tudok teremteni.
Joe Vitale Vonzásfaktor című könyvéből idézek: „A mustármagnak nincsenek kétségei. Nem gondolja meg magát menet közben. Nem aggodalmaskodik, kíváncsiskodik vagy ijedez. Tiszta.”
Joe talán arra gondolt, hogy ösztönösen benne van a magban az összes tudás, ami ahhoz kell, hogy gyönyörű, kifejlett növénnyé váljék. Például egy száz éves tölgyfa sem problémázik lépten-nyomon azon, hogy mi lesz akkor, ha mégsem nő tovább. Nem áll le félelmében a fejlődése, ha vihar közeledik. És akkor sem, ha szél tépázza, hisz egyszer vége szakad minden viharnak és előbukkan a nap.

Hozzászólások



A karácsony a hit és remény harmadik társáról a szeretetről

szól, de azt gondolom, csak azoknak lesz szép karácsonyuk, akik nem ezen a napon akarnak mindent jóvá tenni, amit elmulasztottak az év során./Hiú ábránd az ilyen./Én sem szeretném, ha bárki olyan kívánna "Boldog karácsonyt", aki enyhén szólva nem volt" jellemes" velem a hétköznapokon./A "hatásvadászat" nem őszinte dolog.



Csak egy hozzászólás

Szerintem a hitről nagyon sokan beszélnek, írnak stb...de csak kevesek gondolnak bele igazán mit is jelent valójában és milyen helyet foglal el az életükben. Én is nagyon sokszor gondoltam azt, h oké hiszek, hiszek...úgy igazán, tényleg, teljes szívemből...mégse történik semmi, valamit biztos elrontok, nem jól csinálok stb. De az igazi mély hit ennél több...persze ez a céltól is függ, h mennyire akarjuk, mennyit vagyunk hajlandóak tenni érte, mennyit vagyunk hajlandóak változni érte, mit vagyunk képesek feltenni rá...az az igazi hit, amikor ezekre a kérdésekre az a válasz, h mindennél jobban, bármit, bármennyit, mindent...ezért az úgymond "félcélok" nem fognak teljesülni, mert azokhoz nem párosul maximális hit, bizalom...A másik pedig az, h amiben teljes mértékben hiszek arról el tudom mondani egész részletekbe menően, h mi az...ha vki megkérdezné órákat tudnám mesélni, mert pontosan körül tudom határolni....az h sok pénzt akarok v szerelmes akarok lenni, így ebben a formában kimondva nem elég...Tudj beszélni róla pontosan mit akarsz, hogyan stb...h bele tudd élni magad. És végül pedig amit szeretnék leírni, h soha ne felejtsük el, h az a kijelentés h nem történik semmi, soha nem helytálló...mert minden egyes pillanatban történik valami...erről szól az élet, csak kis intervallumban nem érezhető a hatása...a hit és az idő az, ami kell ahhoz, h teljesüljön az ember álma...Kíánok mindenkinek bizalmat és türelmet hozzá! :)

Üdv.: harlequin



Köszönöm

Köszönöm Kati, hogy ezt megosztottad velünk!
Jelenleg nekem is a HITEMMEL van problémám. Sajnos eljutottam arra a pontra, hogy már nem merek álmodni, tervezni. Szeretném visszakapni a magamba vetett hitemet, de még keresem. Azt mondják, ha az ember újra felveszi Istennel a kapcsolatot akkor a hit is visszaáll. Az Istenbe és a magamba vetett hitem.

És változtatni a legnehezebb, mert sajnálkozni könnyebb...



Drága SomiKati! Egy kicsit

Drága SomiKati!

Egy kicsit összeszorult a szívem, amikor olvastalak, de mindjárt eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem, amivel a barátaimat szoktam vigasztalni. Ezeket egy bölcs férfi mondta a Jób könyvében a Jób 37:21-22  "Most nem látni a fényt; De ott ragyog az égen, Miután a szél elvonul, és megtisztítja azt.  Észak felől aranyló ragyogás támad. Félelmetes méltóság van Istenen."
Kívánom, hogy találd meg a reményt :)

Legjobbakat! Eutimijah



Kedves somikati!

Köszönöm,hogy gondolataid megosztottad velünk.Hajni