Képzeld el!

parkolásKépzeld el, hogy kiviszel valakit a vonathoz, de a vonat nem jön időben, megváltozott a menetrend, késik, kimarad, mindegy, csak fél óra múlva jön. Nincs mit tenni, vártok. Visszaültök a kocsiba, és vártok. Beraksz egy CD–t a lejátszóba: „Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.” ()
– Ne izgulj, hogy elkésel! – mondod, most az egyetemes bölcsesség vezérel, és mindig a legjobb megoldást választja.
A percek nagyszerűvé válnak, és amikor megérkezik a vonat, mindketten sajnáljátok, hogy vége. Annyira jó volt, annyira fontos volt, annyira aktuális volt. És hálát érzel: milyen jó, hogy kimaradt a vonat.
Ezen gondolkozol hazafelé menet. Jól érzed magad. Olyan szép az élet.
Közben beállsz a parkolóba, mert reggelit akarsz vásárolni. Tömve a parkoló, szombat van, mindenki most vásárol. Éppen beférsz egy nagyon szűk helyre. Átfut rajtad a gondolat, hogy majd kifelé nehéz lesz kiállni, ráadásul csak a rossz irányba tudsz kanyarodni, ezért kerülnöd kell majd. Persze, ha a melletted álló Citroen elmenne, akkor nyugodtan kanyarodhatnál a jó irányba.
És mi történik? Képzeld el, képzeld csak el. Amikor kijössz a boltból, és beülsz a kocsiba, a fehér Citroen éppen indít, és elhúz. Te nagy ívben a jó irányba kanyarodsz, és beléd hasít a felismerés. Te teremtetted! Imádod a Citroent, mész utána, ameddig egy felé visz az utatok, megjegyzed a rendszámát, imádod ezt a napot.
Aztán dugóba kerülsz. Hopp, ez hogy lehet? Csak eddig működött? Vagy ez is csak véletlen volt? Nem is tudok teremteni?
– Legyünk pozitívak! – próbálod menteni a menthetőt. – Hallgassunk CD–t!
– „Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.”
– Felsóhajtasz, megnyugszol. Mindennek oka van. Nem kell mindig tudatosnak lenni, az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.
És hazagurulsz szép lassan.
Ahogy leparkolsz, a szomszédod lép ki a háza kapuján, meglát és integet.
– Milyen jó, hogy látlak! – mondja. – Visszaadnám ezt. – És odanyújt egy tízest, amit egy hónapja kért kölcsön.
– Jó, hogy összefutottunk – teszi hozzá nevetve. – Ha nem találkozunk, elköltöttem volna megint.
Te is elneveted magad. Ja, hogy ez így működik?
– Na lássuk csak! Mi is fog ma még történni…!

Hozzászólások



.. hát megint mondjam azt,

.. hát megint mondjam azt, ami közhely: mindig minden úgy jó ahogy van? :D
Köszönöm Kreátor, az élet nekem is folyton ilyesmi helyzeteket produkál: amikorra végleg elveszíteném hozzá idomított békés türelmemet, nevetve konstatálom, hogy már megint... de jó. :)



:)

Annyira feldob ez az írás, olyan jó volt olvasni! Most jöttem rá hogy épp egy ilyenen megyek keresztül csak ez, nem egy nap folyamán zalik le! Próbáltam megérteni hogy mi miért történik, de rájöttem az írásodból az előbb hogy : "Nem kell mindig tudatosnak lenni, az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja." És érzem hogy most fog bekövetkezni az amikor a legjobban alakulnak ki a dolgaim!
Nagyon Köszönöm!!!
Szép estét kívánok neked! :)



Hohó!

Bár lenne mindíg erőm lecserélni kicsinyke aggodalmaimat amolyan baloghbélás megerősítésekre. De...mostanság lekopogom, meditáció nélkül is jól működik a belső érzelmi mutatóm. Kicsinyke szakaszonként alakul át a jelen. Ma is a legjobban alakult.



Kedves Kreátor!

Szeretem az írásaidat, a legtöbbel egyet tudok érteni.
Köszönöm!
Szinte pontosan így működnek körülöttem is a dolgok, majdnem mindig.

Susanna



Mikor....

Mikor elég annyit írni,hogy KÖSZÖNÖM!!! Ágica



No, igen:)))))))

Ez így van jól...és így a tökéletes...imádom ezeket az írásokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Illetve csak ezeket szeretem...:))))))))))))

Köszönet és Hála érte!!!!!!!!!!!

Ölellek:)))

Evelyn:)



:-))))))))

Ez így működik............

Köszönöm:)))

Tiszavirág