Már kezdem érteni!

értemMilyen is volt a kezdet? Talán mint oly sokunknál nálam is a titok című könyv (film) volt az első kapcsolat az Univerzummal. Bár már pici korom óta tudtam, hagy valahogy más vagyok, valamiben több vagyok sok társamnál, sőt testvéremnél és szüleimnél is. Aztán persze el lett nyomva minden. Elnyomták(tam) az előző életemből áthozott tudást, emlékeket, érzéseket. Pedig tudom, hogy ezek megvoltak, mert még most is emlékszem dolgokra, melyek gyermekként elképzelhetetlenek voltak, de én mégis ezek miatt bánkódtam. Aztán ahogy cseperedtem ezek lassan feledésbe merültek. De valahogy egy pici rész mindig ott munkálkodott az életemben mindabból a csodából, melynek részese voltam, s részese kívánok lenni ezután is. Képes vagyok alkotni. Képes vagyok önmagam kívülről szemlélni, mintha önmagam barátja lennék. Képes vagyok látni azt, mit oly kevesen (sajnos), Látom a SZÉPSÉGET. Így csupa nagy betűvel. Hiszen ezt ki kell kiáltani: SZÉP a világ! Minden ami körül vesz, amiről azt hisszük, hogy rossz, vagy csúf, magában hordozza a szépséget. Ennek ezer formáját láthatod nap mint nap, de hajlamosak vagyunk elsiklani felette. Cseperedtem, teltek az évek. Megismertem az élet sötét oldalát, de valahogy még ott is én voltam a fény hozója. Szívek nyíltak ki felém, holott én azt hittem félnek tőlem. Majd egyszer csak ráébredtem, hogy miről is papolnak nekem. Az a sok marhaság, hogy "látom, hogy te nem ez vagy", vagy 'engedd meg magadnak, hogy az légy aki akarsz", lassan értelmet nyer. Már nem marhaság. Már értem. Azt mondták: Légy hálás! Jó rendben. Mától hálás leszek. De halló valaki mondja már meg mi az a hála? És hogy kell azt érezni? Aztán lassan rájöttem mi az. Lassan megértettem ezt is! Ezt és még valamit, megértettem azt, hogy én eddig mire vágytam, hogy mi is az a Csoda, amelyet én oly nagyon vágytam! Már ÉLNI akarok! Tanulni! Szeretni! S ami talán a legfontosabb: Adni akarok! Már nem akarok elvenni senkitől semmit. Csak adni és elfogadni! Szomjazom a szeretetre. Arra a fajtára, amelyet csak őszinte szív adhat. Tudom, hogy a világban mindenütt ott van ez a szikra, melyet én lángra akarok gyújtani. Értem most már, hogy mit is akartak nekem átadni, hogy mit akarnak nekem tanítani, s mi az amit áthoztam magammal! Én meg akartam halni! Vágytam a halált! Most pedig ÉLNI akarok! Oly csodás dolog élni! És annyi minden vár még rám! Még csak 36 éves vagyok, még szerelmes akarok lenni, hogy tudjam mi az, még őszintén akarok hinni, hogy értsem mi az, még szeretve akarok bízni, hogy tovább adhassam azt. Hogy más is értse azt amit én most kezdek csak igazán megérteni! Akármit is jelent az, hogy élet, én meg akarom ismerni!
Azt mondom, hogy nem vagyok szegény, csak nincs pénzem. Most nincs. De majd lesz, ha fontossá válik, hogy legyen. Nem aggódom e miatt. Azt mondom, hogy nincs az életemben jelen a szerelem. Most még nincs. Majd megjelenik, mikor kész vagyok rá. Ha nem ebben az életben, hát majd egy másikban! Nem aggódom e miatt. S talán már semmi miatt sem aggódom. Csak mint egy újszülött, tágra meredt szemekkel rácsodálkozom a világra. S remegő még gyenge lábakon bizonytalanul, de örömmel telt szívvel megteszem az első lépést! Majd még egyet.
Folyt. köv.

Majd egyszer :)

Címkék:

Hozzászólások



Szerintem is

bezárkózunk mások segítő szavai elől, mint egy sün, összegömbölyödünk és szúrúnk ahogy lehet. Pedig ha tudnák h ez segítség, egy iránymutatás. Ezért kell jó pszichoképesség az emberekhez, mindenkihez más módszer kell, ahány ember annyi út, ezen senki nem tud változtatni.
Ahogy Neale Donald Walsch írja egyik könyvében "A világban nincsenek áldozatok, sem gonosztevők"
Ez sokat elárul arról, hogy vajon mitől kitől félünk?
hát saját magunktól!



Köszönöm!

Köszönöm a kedves szavakat!
Gaben! A korod csak a jelenlegi életedben 25 év! Ki tudja mennyi vagy Tudás alapján?!

Shakti! Ha még azt is elárulnám, hogy imádok motorozni? De nem árulom el :)



Hű, mi nagyon hasonlítunk

Dezoxim, mi aztán nagyon hasonlítunk. Aki ismer, tudja, nem csak azért, mert én is 36 éves vagyok. Az érzés- és gondolatvilág szinte azonos! Helló Tesó! :)



Gratula!

Jó olvasni ezt, énis hasonlóan indultam el utamon, bár még fiatal vok(25) hogy megrendítő következtetéseket vonjak le az életről.
Elnyomtak, elítéltek a suliban, de biztos volt oka ennek. Rájöttem azért mert énis ezt tehettem másokkal előző életemben(nyilas, skorpió gyökerekkel nem csoda).
És ma már kezdek elfogadni mindent és mindenkit, nem könnyű persze, "mindössze" csak a világot kell vhogy lehámozni magunkról, a többi jön magától.
Hasonlóan se pénzem se munkám, se barátaim. És élek? Igen, egyre elevenebben, a világot kezdem felszámolni magamban, azaz igazság semmi nem izgat ami a külvilágban történik, ide elkell jutni a szenvedések útvesztőjén keresztül. Amikor ez megtörténik szerintem akkor kezdesz rájönni te kivagy valójában és mit akarsz kezdeni az életeddel.
Itthon bennem senki nem hitt, egyedül anyám, akit most tanítok a családi karmikus feladatom szerint spirituális magyarázatokat adva az élet miértjeire, tőle örököltem spirituális vénát, de pl ő sose tudta mik történnek vele, és én megmagyarázom neki ezeket, és sokat fejlődött ezektől, bár igaz sokszor ideges lesz rám:D elég radikális és nyers tudok lenni, dehát istenem, el lehet dönteni mit akarsz, élni(vagyis önamgad lenni) vagy nem élni.
Sok sikert!:)



Folytasd kérlek, jó olvasni.

Folytasd kérlek, jó olvasni. Szerintem sokan átérezzük, amiről írsz.
(Amúgy kisgyermekkoromban nem értettem pl azt, hogy hogyan lehet, hogy mi nem folyunk össze??? Ott van a tévé (szemben volt vele az ágyam), a szekrény, a padló, rajta a szőnyeg.....minden kis részecskékből áll, de hogyan maradnak meg ezek külön???? Éjszakánként -többek között- ezen is mindig gondolkodtam. De anyám nem is értette mit beszélek, aztán megpróbáltam nem is foglalkozni a kérdéssel.....hát voltak ilyenek...)