M é g e g y s z e r

ery buli mégegyszerAz történt velem, hogy elfogott a hév. Elfogott a munka heve. A munkámban jöttek a lehetőségek, majd jöttek a sikerek, bárhová nyúltam jót, igent és nyíltságot, elfogadást kaptam válaszul. Ez gyönyörű, ez Isteni, ez hatalmas, ez…ez…ez…Nem tudtam aludni. Még éjjel is felébredtem és járt az agyam, gondoltam tovább a napi történéseket és a következő napi tennivalókat, aztán rápillantottam az órára és észre vettem, hogy már órák óta ezt teszem. Gondolkodom, jár az agyam, ahelyett, hogy aludnék. Nem voltam rá felkészülve kellően. A sikert is meg kell tudni élni, fel kell tudni dolgozni, engem pedig kiforgatott rendesen önmagamból!
Mindenre sajnáltam az időt, ami nem a munkámmal függött össze. A kötelező dolgokat is gyorsan megcsináltam, hogy minél előbb visszatérhessek az „eredeti” elfoglaltságaimhoz.
Azt vettem észre, hogy történnek körülöttem a dolgok, én pedig csak egyre koncentrálok és csak is azzal foglalkozom. Aztán a kis sikercsírák újabb ösztönzéseket adnak, azok még újabbakat és meddig lehet ezt még folytatni?
Szórakozás? Most nincs rá időm.
Sport? Most másra kell az időm.
Család? Gyertek máskor, mikor, meddig, pont most? Ez nem volt szép!
Kert? Megérett, le is potyogott, nem volt, aki felszedje.
Mert más töltötte ki az időmet.
Aztán jött a hétvégi buli.
Az utolsó pillanatig nem tudtam abbahagyni a munkát, mert még ezt, még ezt, meg ezt is meg kell csinálni, el kell intézni előre, hogy ne legyen kiesett idő az, amit a telken töltünk, de legszívesebben….na, ennek a gondolata is túlzás és különben is….Elkezdtem csomagolni, közben a számítógépet nem kapcsoltam ki, mert amíg a Párom pakolt a kocsiba, még átnéztem az érkezett leveleket és megírtam néhány válaszlevelet is.
Majd beültem a kocsiba és folyamatosan csak a munkáról beszéltem. Máskor nézem az utat, a természetet, most észrevétlenül leértünk. Elhallgattam, körülnéztem, de a gondolataim még máshol jártak. Hallgattam és közben szívtam magamba a jó levegőt és néztem, majd észre is vettem, hogy mi vesz körül.
Egy óra múlva észre vettem, hogy minden gyönyörű.
Olyan gyönyörű, amire nem lehet nem odafigyelni.
Két óra múlva azt vettem észre, hogy minden mozog, zizeg, csillog, illatozik, csicsereg, fütyürészik, énekel. Igen, a madaraink, azok a drága kis madaraink. Amik egyik-másik akkorák, hogy alig látjuk, de mozgatja az ágat, tehát van ott valami. Keressük és egyszer csak kikandikál a pár centis kis test, amiben ott az élet, a zene, a harmónia.
Három óra múlva azt vettem észre, hogy nyugszom, megnyugodott a lelkem, átadom magam a természetnek, a pihenésnek, annak, amire már szomjaztam, amit nem voltam hajlandó észre venni, amiben már rég nem volt részem.
Másnap reggel – kis lelkifurdalással – megállapítottam, hogy már legalább x-órája nem gondolok a munkámra. Nem is értem, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak még tegnap. Hogy is gondolhattam, hogy nekem erre nincs időm.
És akkor jött a harmadik nap, amikor vártunk Titeket. Készülődtünk, izgultunk, telefonok csörrentek itt meg ott, útbaigazítás, autók érkeztek, jöttetek sokan és még többen. Nagy öröm, sok szeretet, sok-sok ölelés, megható boldogság, amikor megláttuk egymást azzal, azokkal, akikről már mindent tudunk. Ők pedig titkoltan megszervezték a jövetelüket, hogy örömet szerezzenek, a meglepetés hatalmas, az öröm leírhatatlan. Beszélgetések, simogatások, mosolyok, sok, több és még több. Ölelés és ölelés. Sok-sok beszélgetés, sok kimondatlan szó, ahol a csönd, a hallgatás és a szem beszélt helyettünk. Mert félszavakból is….és gondolatban is….és egymás szeméből is….
Az esti sámándobolás, a meditációba zuhanók, akiknek mosoly ült az arcukon és ütemesen ringatták magukat az ütemekre. Közben szúnyogok hada, százai lepték meg őket, de ők akkor már nem érezték, mert sokkal magasabb szintre emelte őket a dob hangja és saját átszellemült lényük. Aztán a felszakadó kacaj, nevetés, hahota Fókitól, ami átragadt a többiekre és végül Csabára is, amit nem hagytak abba, hisz mennyire jól esett és micsoda jót tettek a gazdájával!
Aztán a vacsorán szorgoskodók gyülekezete! A dolgos kezek, akik a több kilónyi nyersanyagot percek alatt felaprították. Majd Zolcsi, aki beállt chefnek és végig is csinálta tisztességgel, amit vállalt és még ő hálás a szíves vendéglátásért.
Aztán a „fiatalok, a szerelmesek” (vannak többen is), ahogy nézik egymást szeretettel és ahogy belefeledkezve egymásba kicsit külön vonulnak, vagy csak arrébb, mert nincs nekik semmi titkolnivalójuk, sőt! Szívesen megosztják velünk a legintimebb perceiket, ami csak a legközelebb állóknak jár. Jó volt látni, ahogy szeretitek egymást!
Aztán mindenki, aki megszólalt, mert úgy érezte, hogy ez a közeg kihozza belőle azt, amit eddig még saját magának sem szívesen vallott be. Itt pedig nekünk el kellett mondania azokat a félszavakat, melyek kimondásától megkönnyebbül és melyek mindegyikére valaki válaszolt és megadta a régen várt választ annak. Hát, persze, hogy itt kellett megfogalmazódnia ezeknek a válaszoknak.
Hát, persze, hogy mindenkinek eszébe jutott valamiről valami személyes.
Hát, persze, hogy sohasem lesz vége ezeknek a beszélgetéseknek.
Hát, persze, hogy mindannyian haza jöttünk hétvégén és mint jó családban, mindenki megtalálta a számára megfelelő fekhelyet, széket, asztalhelyet, beszélgető- és hallgató társat.
Hát, persze, hogy ha csak végig gondolom újra ezt az egészet írnék és még, még, még írnék, tovább írnék, hogy ki ne hagyjam, hogy újra felidézzem, hogy újra átélhessem.
Tudjátok, mi az igaz? Az, amit Mato mondott.
Hogy újra és újra, szemérmetlenül meg akarom Tőletek kapni azt a szeretetbombát, amit csak Ti adhattok és amitől függővé, egymás függőivé válunk. Én is így jártam!
Aztán vége lett a hétvégének, most már fizikailag mindenki ott van, ahol lennie kell, de úgy érzem sokan gondolkodnak arról, amiről én.
Felhívtam a természetgyógyász barátnőmet, aki végig csinálta velem az előző – hajszolt – hetemet, aki tudott a hétvégi programról és tudtam, hogy megért, ha elmesélem neki a mostani érzéseimet. Megértett és mondott egy szűk, rövid választ:
„Tudod, nagyon fontos, hogy figyelj az érzéseidre és azokra a dolgokra, amik eléd kerülnek.
Semmi nem véletlen. Neked most kellett, hogy kikapcsolj, mert egy olyan sikerhullámon ültél, amin ha tovább lovagolsz, halmozod a sikereidet, egyszer csak a szervezeted fog jelezni, hogy sok, de talán azt sem veszed észre. Jött ez a rendezvény, ahol a barátaiddal megadtátok egymásnak azt az érzelmi töltetet, ami mindenkinek nagyon jól esik és sokáig fogtok belőle töltekezni.” – Így van és valahol feljebb már írtam is hasonlót.
Most pedig töltekezem. Addig is, amíg leírom és utána is, amikor már hallgatok róla.
Köszönöm Mindannyiunknak, köszönöm Nektek!:)))

Hozzászólások



Ide is felteszem:)

Drágáim egyelőre csak az első 20 fotót sikerült felraknom, mert el kell mennem itthonról...feliratoztam őket:))))

http://picasaweb.google.com/EvelionNo1/EryBuli2009Aug12#

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Mindannyiótoknak nagyon köszönöm a hozzászólásokat!

Tényleg így volt jó, ahogy volt! Örülünk, hogy TI is ezt érzitek és hálás vagyok azért, hogy a barátaimnak tudhatlak Benneteket.
Most itt a következő, a MATO tanyán rendezendő buli, fókuszáljunk arra és aki tud, legyen ott azon is 15-16-án.
Mi ott voltunk az előzőn és nagyon jól éreztük magunkat. Viszlát!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Mosoly....ölelés...párás szemek...:)))))

Én egy ideje szemlélődő vagyok...lehet nem annyira szórakoztató, amolyan szóvaltartó társaság.
Én egy ideje nem az eszemmel vagyok jelen...a világot nem a gondolataim vezérlik...én ÉRZEK...mindent és mindenkit:)))))
Ahogy Ery írta, hogy pörgött a munkától, emelte őt egekbe a siker és eufólikus hangulatot keltett nála...és utána kellett számára ez a megpihenés, ez a másra fókuszálás...nos én szerencsés vagyok, mert állandóan ebben telnek a napjaim, ebben a "másik fókuszban":))))))))))) A pihenés...a természet csodálása...az Élet tisztelete, értékelése, dicsőítése...és szeretet és szeretet és szeretet:)))))))))))))))))
Ajándék vagytok Drágáim mindannyian!!!!!!!!!!!!!! Lehet vannak akikkel nem folytattam mélyebb beszélgetést...de itt vannak a szívemben...és a fényképeimen:)))))))))))))))))

Most érkeztünk Mato tanyájáról, mert Ery bulija után Zolcsikánk drága hazaröpített minket Matohoz és mi még ráhúztunk pár napot:)))))

Igyekszem a képeket feltölteni, lettek jó hangulatú fotók nálam is:))))

Matonál nincs egyáltalán szúnyog:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Drága Ery :))))))))))))

Azt hiszem,hogy majdnem minden elhangzott már, amiért nagyon jók ezek a találkozók:)))) de azért mindent nem tudunk elmondani így ,pár sorban :))) A lényeg,hogy szükségünk van ezekre az összejövetelekre, mert ennyi jó ember egy helyen, háááááááááááát nem egyszerű:))))Az is nagyon jó,hogy mindig jönnek új arcokkal kedves emberek akik szintén közénk tartoznak :))), csak még nem láttuk egymást, nem akarok neveket írni, mert lehet kihagynék valakit ,és ezt nem szeretném:)))) Gábor barátom, nagyon jó,hogy vagy :))) Tele vagyok minden jó és szép dolgokkal, jó én még plussz energiákat kapok, azért, mert ismét együtt vagyunk a kedvesemmel:))))és így együtt :))))) Természetessen a 15- 16. kán a Mato buli folytatódik, szeretettel várok mindenkit, nagyon sok boldogságot jelent,hogyha sok számunkra még ismeretlen barátot-nőt hoztok magatokkal:))))))) Természetes írom az oldalra:))) Millió matós ölcsi:)))))))))))))))



Drága Ery!

Már nincs mit hozzátenni, csodálatos volt.Köszönöm.....mindent :DDDD

A szeretet a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, mert csak a szeretet által tudhatja meg azt, hogy több önmagánál, és hogy egy a mindenséggel.
(Rabindranath Tagore)

Szeretetel Annanelly



Drága Erym!

"..mindannyian haza jöttünk hétvégén és mint jó családban, mindenki megtalálta a számára megfelelő fekhelyet, széket, asztalhelyet, beszélgető- és hallgató társat."

Ez annyira igaz volt --mindenre!
A felcímkézett pohárkáktól /na jó, bevallom, nekem 3 felcímkézett is volt.. :o/, az alvóhelyekig. Ahogy vasárnap délután megtaláltuk a kis kertsarkot Robival, ahol egymás ölében olvastunk egymásnak a kapcsolatokról, és aztán pihentünk..
De az áldás-körben, a lecsó mellett és a tűz körül is mindenkinek megvolt a helye :)ű
Nagy, nagy köszönet mindenért, és Érted itt és priviben is.
S2
(())

JANI :)
Bevalljuk, a mi terveink között volt, hogy éjjel elkötünk a partról egy csónakot.. De a láncok.. :)
Így jót mosolyogtunk, mikor meghallottuk, hol fogtok aludni :)
Az már majdnem vízágy, nemde? :D

Csók mindenkinek: Dijájék :)
..
Maradok továbbra is Csillagokkal Álmodó..



Kedves Ery :)))))

Igazából ez volt az első ilyen találkozóm.. (nálad vesztettem el a secrethétvége szüzességem, és a csónakban alvásban is itt estem át a tűzkeresztségen...:))))))))
Mi köszönjük a lehetőséget.. és azt gondolom, bármikor kaphatók vagyunk egy újabb Erybulira.. ha rászoktál és már nagyon hiányzik csak szólj.. biztos vagyunk jó sokan akik kaphatóak az ilyesmire (én legalábbis tutira... legszívesebben haza se jöttem volna :))))))))))))))))
Egyszerűen nem tudok betelni a képekkel, folyton nézegetem újra és újra :))))) (már csak Jánoséi hiányoznak, azokra nagyon fenem a fogam, mert biztos, hogy azokon is nagyszerű pillanatok lettek megörökítve :))))

Még egyszer köszike a csodálatos hétvégét...

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/



Drága Ery! Mi köszönjük

Drága Ery! Mi köszönjük neked a nagyszerű szervezést, és a szuper helyszínt! Olyan jó hogy már nálad is rendszeressé válik a Mato-buli hagyományain alapuló szeretetbombázás... :-) Ha lesz egyszer nyaralóm vagy kertes házam akkor tuti én is beszállok a sorba...
Mivel nem ott aludtatok, mi elkerültük egymást, mert mi csak beugrottunk estére a szokásos szeretetadagért, de éreztem hogy jó lehetett a nap, mert a megfáradt vendégsereg hangulata még akkor is fantasztikus volt :-) ja, a lecsó pedig isteni... szóval mi köszönöm neked, a chefnek, meg a többieknek :-)



Drága Erykém!

Nagyon igaza van a természetgyógyász barátnődnek. Nagyon kellett ez a találkozó nekünk, és jó lenne egyre gyakrabban összejönnünk. Kiszakadni a mindennapos pörgésből, megállni egy hosszabb pillanatra és feltöltődni. Szeretet, törődést adni és kapni. Egy kicsit elvonulni a világ zajától és együtt lenni.
Én szokásom szerint néha kicsit félrehúzódva figyeltelek benneteket és nagyszerü érzés volt látni beszélgetés közben a vidám arcokat, hallani a nevetéseket és érezni azt a szeretet energiát ami folyton ott áramlott körülöttünk. És azok az ölelések! Nem véletlen, hogy minden fizikai fájdalmunk megszünt arra a néhány órára. Csoda-e, hogy a nagy esésem következménye csupán néhány apró karcolás? Nem! Ilyen társaságban csak jó dolgok történhetnek.
Látni a szerelmeseket, a csillogást a szemükben, együtt örülni a boldogságuknak.
És a búcsú pillanatai! Hát, az a sok könnytől csillogó szem, az óriási megszünni nem akaró ölelések, hogy magunkkal vigyük a szeretetbomba apó repeszeit, hogy kellően feltöltekezve térjünk vissza a hétköznapokba!

Drága Ery! Köszönöm Neked, hogy ismét megszervezted nekünk ezt a találkozót. Nagyszerű házigazdánk voltál!

Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Drága Ery!

Újraéltem a hétvégét miközben olvastam a soraidat.Szívből köszönök mindent,mindenkinek.Azt,hogy ott lehettem,a szíveslátást,a forró öleléseket és a könnyeket.Régen nem hullajtottam könnyeket,sem szomorúságtól sem boldogságtól.

Millió puszi és ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Drága Ery!

köszönöm. Nagyon jó volt olvasni. Felidéződtek bennem újra az emlékek.

Szerető öleléssel : Tike

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!