Megérdemled?

megérdemlemRég jelentkeztem…

Egy szülői látogatás, meg egy tábor volt azóta, mindegyik jó kis tanulságokkal.
A táborból jött néhány alapvető felismerés és élmény.
Jó volt, hogy nem jártunk haza a tanfolyami nap végén, és így folyamatosan megmaradt az energia. Kiderült az is, hogy kell az intellektuális infó és az elengedés egységben. Ősztől új tanfolyami struktúrával fogok dolgozni. Külön hétvégéken: alapozás, pénz, kapcsolatok, egészség, spiritualitás.
Mindenesetre a nagy varázslásban szuper infók jött át rajtam. Nem tudom, hogy ilyenkor felülről súgnak-e, vagy csak én ragaszkodok bizonyos alapelvekhez, amit ha következetesen viszek végig, akkor ez lesz az eredmény.
Például:
Te vagy a teremtője a világodnak.
Ez például nem mindenkinek teljes mértékben egyértelmű. Talán én teremtek. Esetleg én, de nem mindent. Semmit, csak így kapok dolgokat felülről. Esetleg csak bevonzok ezt, azt, de nem mindig, mindent.
Ahhoz, hogy legyen értelme az egész felelősséges, önismeretes hozzáállásnak, abból kell kiindulni, hogy MINDENT teremtünk. Kapcsolatainkat, egészségi, anyagi helyzetünket. Láttam egy sziklát, amibe belenyúlt egy jógi (Nepálban), és ott maradt a tenyerének nyoma. Vannak olyan tibeti jógik, akik fénnyé válnak halálukkor.

Szóval te teremtesz mindent!

Ez mit is jelent?

Hogy ami eddig létrejött, azt te csináltad, és nincs kit hibáztatni. A hétvégén páran nagyon mélyen rádöbbentek, hogy hogyan hozták létre az élethelyzetüket. Mi ültettük a kaktuszt, amiben ülünk. Ez nem lelombozó élmény, sőt! Valaki azzal jött elő, hogy már tudja, hogy hogyan lesz autója, mivel átlátta, hogy hogyan teremtette a "rosszat". Sőt a szüleivel való kapcsolatra ránézve, pillanat alatt megváltozott a gyerekével való viszony minősége is.

Ha teremtesz, akkor nem csak a célt, de az oda vezető utat is te hozod létre. Kezdesz A ponton, bejárod B utat és elérsz C pontba. Sokan azt hiszik, hogy a teremtés csak C-ről szól. Nem így van. A világban kibomló A>B>C folyamat az ideák világában (benned) ABC formában egységben van.

Például:

A=nincs pénzem B=lopok C=nincs pénzem, és tőlem is elvesznek, pl a szabadságom
A=nincs pénzem B=keményen dolgozok C=nincs pénzem
A=nincs pénzem B=megérdemlem C=nincs pénzem
A=nincs pénzem B=ülök a fenekemen C=nincs pénzem

Vagy:

A=nincs pénzem B=lopok C=van pénzem
A=nincs pénzem B=keményen dolgozok C=van pénzem
A=nincs pénzem B=kiérdemlem C=van pénzem
A=nincs pénzem B=lazán, játszva cselekszek C=van pénzem
A=nincs pénzem B=nyerek C=van pénzem
A=nincs pénzem B=ülök a fenekemen C=van pénzem

Ezt érdemes nagyon végig gondolni! :-)

Végül:

Ha teremtő vagy, akkor nem kiérdemlő vagy!
Ez nagyon fontos! Amíg megpróbálod megérdemelni a dolgokat, addig valamilyen külső erőtől függsz.
Vagy elhiszed, hogy az által, amit csinálsz megérdemled, és meg is kapod, de akkor egy életen át bizonyítanod kell
Vagy küzdesz, bizonyítani próbálsz, és sértődött vagy, mert nincs eredmény, vagy nem annyi, amennyit szeretnél. (csípő- és vállfájdalmak mutatják ezt a testedben!)

Tehát a válasz a címben feltett kérdésre:

Nem, nem megérdemled! Teremted!

Hozzászólások



Az inkarnációk közötti tudatosság ügyében

számomra egyetlen hitelesnek tűnő forrás van: azok a tibeti tanítók, akik tudatosan mentek át egyik életből a másikba. Szerintük felfokozott érzelmi és tudati aktivitás van, tudatosság annyi, amennyit kialakítottál. Referenciaként gondolj bele, hogy mennyire vagy tudatos álmodban.



Teremtés

A nem teljes tudatosság szintjén, talán zavaró is lehet ez a teremtés szó, mint fogalom. Azt benyomást keltheti, szabad akaratunk érvényesítését, tudattalan elképzelésinkkel, cselekvéseinkkel megfelelő irányba terelhetjük. - Nem biztos, hogy a megfelelő eredmény jön be.
Inkarnációnk előtt, gondolom, optimálisan és tudatosan a legmegfelelőbb körülményeket teremtettük meg magunknak. Mostani, tudattalan részünk, azonban nem ismeri fel, amikor megjelenik elhárítjuk, kizárjuk magunkból, mert nem "dobostorta" arcával felénk eső részével jelentkezik. Ezért aztán, úgy nézem, a tudatosság ismérve, a teremtésünk felismerése és, elfogadása.



kiegészítés

Még egy gondolat:

vagy dolgozz azzal a koncepcióval, hogy mindent Te teremtesz!
vagy dolgozz azzal, hogy semmit!

mindkettő elvisz a megvilágosodáshoz, de ne keverd össze őket, mert egy életre megzavarodsz!

Két ugrásból nem jutsz át a szakadékon!



oké! :-)

Ki az az Én, aki teremt? Ki az a felsőbbrendű Én? Ki az egó? Mindegyik csak gondolat!
Tegnap Gangánál a szatszangon gyönyörűen előjött a dolog. Valaki elkezdett beszélni "felsőbbrendű énről", "feltétel nélküli szeretetről", "égi segítségről" és pillanatok alatt lejött mindenkinek, hogy súlyos mozit vetít magának. Ganga fel is hívta a figyelmét, hogy vagy abbahagyja az álmodozást, és szabad lesz, vagy várja hogy megerősítsék, és tovább vetít magának.
Az életfeladat egy népszerű gondolat, de csak egy gondolat, amivel meg akarom magyarázni a választásaimat, vagy a tehetetlenségemet. Ki bízott meg vele? Van terv? A karma szó még véletlenül sem ezt jelenti!
A determináltság, és a szabad akarat hiánya csak egy gondolat.
A szabadság, és önálló döntés csak egy gondolat.
Mi az ami túl van ezeken?
Ki az az én, akinek van szabad akarata, vagy nincsen?
Ha túljutsz ezeken a szélsőségeken, akkor minden magától megy! Nem egy buta 50-50%-os szabad akarat-determináció , semmire nem jó gondolattal! Nincs egó, ami küzd a felsőbbrendű énnel, mert mindegyik csak gondolat és a küzdelmük is csak illúzió.
Ahogy elengeded a magyarázatokat, akkor amit belülről "akarsz", az lehet, hogy nem lottóötös, vagy kastély. De ha az, akkor azt kapod. Csak tényleg azt akarod-e? Ezt kéne letisztázni!

Végül: Két tanítom közül az egyik a szabad akaratban hit, a másik nem. Az előbbi milliomos, egészséges és sokak hasznára van. A másik albérletben lakik 60 felett, szívműtéten esett át, alig él meg és magányos. Pedig egy nagyon jó ember.



Kedves Mó!

Tudnék vitatkozni ezzel, de már nem teszem. Nem hiszek a determináltságban, ha összegeznem kellene. De befejezem itt ezt is és mást is.
Éld az életed, ahogy jól esik és légy boldog és elégedett, bármivel teremted is ezt magadnak! Korláttal anélkül, nekem mindegy.
A legjobbakat Neked és Mindenkinek!



Okézsoké, Ritocska!

DE!
véleményem szerint mégsem mindent lehet megteremteni nekünk.
Annyi minden hat ránk, nem igaz?

A boldogság meg nem azon múlik, hogy mennyi pénzem van, azon, hogy hogyan viszonyulok hozzá.
Tehát nem szükségszerű boldogtalannak lennem, ha nincs sportkocsim, ha nem is vágyom rá, és kevés pénzzel is érezhetem magam kiteljesedettnek.

A két dolog különválasztását meg azért nem érzem igaznak, mert én én vagyok, vagyok aki vagyok, ugye:) teljes szuverén egész személyiség.
Nem választhatom magam ketté, a felsőbbrendű ÉN terveit kell követni, ami álomsíkon került megrendezésre.
Persze ez változtatható az ésszerűség keretein belül, de ha az élettervben nem szerepel lottóötös, meg kastély, és az általam oly annyira nem kedvelt állandó példa, a sportautó, ami sztem olyan messze van az átlag magyar elvárásaitól, mint Makó Jeruzsálemtől, csak az amerikai könyvek miatt szajkózza őket boldog -boldogtalan, akkor ha megfeszülsz sem fog sikerülni.
az alapkérdés: determináltság, vagy nem?
Kövessük a siker az anyagi jólét szavát, mint egy orrunk elé kötött sárgarépát, vagy merjünk szabadon élni?
Néha úgy érzem, aki nem keres milliókat, az nem is ember!
Mert nem tud rendesen teremteni, aztateremburáját, valami nem stimmel vele!

Szerintem evvel több kárt okozunk, mint hasznot:)

Ezt is el kell engedni.
Hagyni kell a dolgokat, hogy összeomoljanak, mert ha minden dolog születésénél jelen vagy, ugyanis Te teremtetted, az egy idő után baromi nyomasztóan felelősségteljes munka!



Szerintem...

Bár a kérdés nem nekem szólt, de szerintem az életfeladathoz nincsenek kapcsolt szabályok. Van hozzá Szabad Akaratod, teremtő vagy hozzá és kész csináld, vagy eléred vagy nem. Csak rajtad áll. Ha nem, akkor jössz vissza legközelebb és kezded újra. :)
Mert milyen szerv is ellenőrizné, hogy Te akarhatsz-e sportkocsit vagy sem? Te magad vagy a kontrollszerved. Vagy megengedsz magadnak dolgokat vagy nem.
Egyébként rámutatnék, hogy hányan képesek komoly vagyonokat összeharácsolni, miközben például a társas kapcsolataik döglődnek és például képtelenek másokkal kapcsolatot teremteni, miközben megvan mindenük. Boldogtalanok és aztán egyedül halnak meg miközben pénzeszsák a párnájuk. Mit értek vele? Nekem a boldogtalanság nem épp azt jelzi, hogy valaki teljesítette az életfeladatát. Ugyanez fordítva is áll az etióp kisfiúval, aki egész egyszerűen éhenhal. Tehát szerintem a két dolgot, amit említesz külön kell választani.
De csak szerintem. :)



Üdv kedves András!

Örülök h jól sikerült a tábor:)

Az, hogy mindent mi teremtünk, nekem sem egyértelmű, hiszen van lelkednek egy olyan része, aki már egy életfeladatot jött elvégezni erre a bolygóra.
HA ebben a magasabb rendű élettervben nem szerepel a "talmi" anyagi dolgok birtoklásának megélése, mert akkor nem tudnád azt megtanulni ebben az életedben, amiért idejöttél, akkor hiába meditálsz naphosszat, se kocsi, se kastély, nem igaz?:)



egyszerűség és gondolkodás :-)

A hétvégén pont ezt mondták többen is. Hogy annyira egyszerű, hogy nem is értik, hogy eddig miért nem látták. Egy élet szenvedését pakolták le egy felismeréssel. Aztán ott volt az arcukon a döbbenet, hogy mi a francot kellet szenvedni eddig?!? Valaki egy hatalmas indulattal beszélt egy ismerőséről, ragaszkodva "jogos" haragjához. Aztán úgy elengedte, hogy később valahányszor szóba került az illető, gondolkodnia kellet, hogy ki is az, és mi baja volt vele! :-)
Viszont a gondolkodás és megértés igénye is óriási volt. Volt olyan akinek nagyon erős beidegződése volt a megértésre való igény. Jeleket látott mindenhol, következtetéseket vont le, kombinált. Aztán amikor elkezdtük elengedni a gondolkodáshoz, a megértéshez való ragaszkodást, egyszerre kijött a hölgy fogfájása, majd el is múlt. Pont ott, ahol néhány hete húztak neki egy fogat. Vajon miért? Sokat rágódott a dolgokon eddig. De már vége! :-)



Kedves András!

Érdemes végig gondolni ezt az írásod is....és következtetést ki -ki levonhatja magának. Ezért nagyon szeretlek olvasni, ha már
személyesen nem is találkozhatunk,nekem sokat adsz.Köszönöm! Szeretettel:Ágica



Mert sok idő van a

Mert sok idő van a gondolkozásra:))



Szia András!

Köszönet az írásért, tök jó! Megerősített. :D
Egyébként nem értem, hogy annyira egyszerűek a dolgok, miért bonyolítjuk mindig túl. :-s



:) Jártam anno chi-kungra.

:)

Jártam anno chi-kungra. Úgy összekavartam a magamban levő energiákat, hogy rosszul lettem:)) Megvannak az energiák, az erő is, csak tudni kell úgy használni, ahogy kell:)



Kedves Csilike!

B=sok energia kell a célok eléréséhez
Mi történne ha nem fejtenél ki sok energiát? Képzeld ezt el és figyeld meg a felmerülő rossz érzést! Ezt kell elengedned, és feljebb jutnod a rezgéseiddel!

Egyébként mindent leírok itt amit tudok, de van, amit teljes egészében csak élőben tudok átadni. És ez tényleg nem csak egy hülye reklám! :-)



Kedves András, örülök ennek

Kedves András,

örülök ennek az írásnak, de hogy tud az ember átjutni a maga határain? Tudom, be kell vonzani és hinni benne,
úgy érzem sokszor, hogy annyi energiát emészt fel bennem a mindennapokban való lét...

Csilike