Mi leszek, ha nagy leszek?

A fiam elment itthonról, strandolni.
Véletlenül hallottam meg, hogy a gépet, - amelyet közösen használunk - bekapcsolva hagyta.
Lehet, hogy nem is véletlen?
Leültem hát elé , és olvasgatni kezdtem a naplóbejegyzések között.
Igazán kár, hogy ezt nem tettem meg egy ideje, de lefoglaltak más dolgok.

Június 23.-24.-én szóbeli érettségin voltam, persze nem én érettségiztem, hanem a fiam, és általa kértek meg a szülőtársak, egy kis segítségre, ami ilyenkor szokásos.
Mivel nem mindig vagyok jól, úgy láttuk jónak, hogy én két fél napot vállalok.
Tehát mind a két nap 11 óra után érkeztem, és az utolsó vizsgázó távozása, illetve, a rendrakás után mentem haza.
A fiam első nap 9.-ként ment be, és kb. 3-kor jöt ki.
Ő nem izgult, és rám is inkább csak "rámragadt" a többiektől látott általános izgalom.
Első nap egy lány jött ki kicsit kiborulva, másnap már többen, annak ellenére, hogy egy nagyon jól teljesítő osztály volt.
Komolyan vették a feladatukat, és tudták, hogy részben most dől el a további sorsuk.
Állandóan az esélyeiket latolgatták, az áhított intézményekbe.
Második nap végén, maradtam az eredményhírdetésen is.
Nagyon megható volt számomra. Boldog voltam és vagyok, hogy részese lehettem azoknak a pillanatoknak. Egy korszak lezárásának voltam tanúja.

Nagyon jól teljesítettek, nem kellettek póttételek, kis tanári segítségek. A 31 vizsgázó közül csak páran nem kaptak oklevelet, megkönnyebbülve vették át az érettségi bizonyítványaikat, dícséreteiket.
A banketten, már többen tudták a pontjaikat, és már csak a július 22.-ét várják, hogy megtudják melyik felsőoktatási intéznény hallgatói lehetnek szeptembertől.
Ők még nemtudják, hogy a 19-20 évesen megálmodott elképzelések valójában még számtalanszor módosulhatnak, irányt változtathatnak. De így van ez jól. Az ő sorsukat is az élet írja, jól vagy ....., talán még jobban.

Így van ezzel a fiam is, viccesen jegyezte meg : anya úgy néz ki már a jó isten sem ment meg attól, hogy gépészmérnök legyek. / Szélesen mosolygott hozzá./
Nem biztos, hogy őt is erre a pályára szánta egy felsőbb hatalom. Lehet, hogy időközben, másfelé fordul az érdeklődése. Az idő majd megválaszolja ezt a "kérdést".

A lányom szintén nagyszabású terveken dolgozik, egy időben nem nagyon hittem ebben a projektben, de úgy tűnik gördülnek előle el az akadályok, és szépen alakulnak a tervei. 20 éve még gyermekként- körvonalazódnak a tervei, tehát ez az álom, a valós neki szánt pálya.
Meglepő volt amikor a napokban idejött hozzá egy fiatalember, és megkérdezte, hogy kerülhetne bele Ő is abba a "körbe" amit a lányom már kialakított.
Előzőleg nagy vonalakban beszélt róla a fiatalemberrel, mivel kérdezte mik a távolabbi tervei. :

- Tudod nekem ebbe az egészben öt év munkája, kétejei, tervei vannak. Rengeteget módosítottam azóta rajta, ez már a sokadik változat. Közben többen csatlakoztak a tervekhez, tanácsokkal, ellenvéleményekkel, nekem mindig meg kellett védenem a saját elképzeléseim. Hát így lehet bekerülni a komoly munkát támogatók közé. Rengeteg munka, kitartás, és céltudatosság, tanulás.

Egyre színesedett, és élesedett előtte az általa, gyerekként kicsit sután megrajzolt kép.
Soha nem hagyta, hogy egy percig is eltántorintsa valaki is. Nagyon sokat kellett tanulnia közben.
Azt hiszem ekkora kitartásnak valóban meg kell lennie az eredményények.

Mivel mind a két "gyereknek" meg voltak a maga feladatai, hát én is egyedül próbáltam boldogulni.
Nagyon lassan ugyan, de megkezdtem a lakásfestést. Csak a legvégső esetben veszem igénybe a segítségüket. Részben így olyan lesz amilyenre szerettem volna, másrészt Ők végezhetik a saját nem kis feladataikat. Bízom bennük.
Én már csak kis "projektekben" gondolkodom, ha megvalósul öröm, de a gyerekek még sokra, nagy dolgokra hivatottak, - minden gyerek,- csak legyen elég kitartásuk, és persze hitük.

A hitre visszatérve, a fiamnál az eredményhirdetést egy hála adó ima zárta.
Hála az elért eredményekért, hála a szülői segítségért, hála a tanárok bátorításáért, és mindazért ami siker őket érte. Hála az iskolában eltöltött évekért.....

Hozzászólások



Kedves Pipacsvirág!

Akkor ennek a fának valami mást kell találni, ami még vállalható, kisebb feladat ,de érdekel, és szereted.
Szerintem.

Én egy olyan fa vagyok amelynek nagyon mélyek a gyökerei, mégis van érdekes feladat.