Nem tudom mivel teszek jót a gyerekemnek. Milyen jövőt vonzak be magunknak?!

Remélem tudtok segíteni, hogy megtaláljam a helyes utamat. Ismerem a vonzás törvényét, tudom hogy a titok létezik, hisz az utobbi években ez vitt előre. De most megakadtam egy sorsdöntő előtt.
A történet röviden: a babámmal a hasamba egyedül maradtam, apuka számára ez a gyerek nem létezett addig amig el nem vihette. Most hogy már elviheti egy napra talán érdekes lett ez a gyerek. Egyik pereskedés a másik után. Fenyegető, sértegető stb leveleket az elmúlt évek.
Nagyon rossz volt az életemet, nagyon rosszul éltem meg. Hibáztattam a világot, Istent, mindenkit, hogy hogy lehet ilyen igazságtalan az élet, hogy hivő emberként ezt teszi velem az Isten. Miért kell hogy ez legyen a sorsa egy még meg sem született gyereknek. Hogy az apja elment egy másik nő miatt, hogy nem érdekli, hogy majd két hetente oda kell adnom stb. stb. Aki benne volt már ilyen helyzetbe tudja hogy idegörlő ez a történés, és nagyon nehéz megtalálni a kivezető utat.
Nekem egy kineziólogus mutatta meg a helyes irányt. Csinált pár oldást, odaadta a Mi a csudát tudunk a világról c. könyvet, megtanította hogy képzeljem el a jövömet stb. stb. És elkezdett működni. Ennek ellenére mindig rácsodálkozom, ha valami valósággá válik amit elképzeltem :)

A jelenlegi problémám: apukának gyermeke fog születni. Az én gyerekemről annyit kell tudni, hogy már a pocakomba sok negatív dolgot élt át. Kapott ő már annyi rosszat az élettől, és még most sincs 4 éves. Problémás gyerek, de ezen nem csodálkozom, dühöng, nehezen kezelhető, napi szintű gondok vannak vele az oviba is. Rajta vagyok a dolgon hogy helyrejöjjön, de apuka és felesége mindig csak fejtörést okoz, megcsinálják a bajt, és magamra maradok a gyerekkel. Nem fogják fel hogy folyton csak keresztbe tesznek nekem.
Eddig nem kellett a gyerek, most már kéne, per is volt már hogy egyből több napra akarják. Most épp szobát csinálnak neki és ettől a gyerek megkergült. Azt sem tudja kezelni hogy elviszik, jól érzi magát, de itthon látom hogy nem tudja hova teni.

a probléma ez a születendő gyerek. Az fix, hogy a babámat össze fogja zavarni. Én nem hiszem hogy apuka tudja a két gyereket egyformán szeretni, hisz az enyémre nem volt kiváncsi már terhesség alatt sem. Őszintén szólva most sem látom hogy szívből tudná szeretni. A maga modján szereti de hogy a gyerekeként azt nem tudom.....

A lényeg hogy nem tudom mi lenne a helyes út számunkra, ha apuka eltünne az életünkből, vagy ha részese lenne. A szívem mélyén tudom, hogy ha eltünne az lenne a megoldás, mert lényegesen kiegyensúlyozottabb lenne a gyerek, meg az életünk. És ezt gyakrabban el tudom képzelni, hogy végre nyugodtan élünk.
Én nem tudok hinni abban, hogy elvált szülők gyerekének jó az élete. Legalábbis a mi történetünkbe erre nem látok reális esélyt.
De néha meg arra gondolok, hogy nem baj ha a gyerek néha máshol van, és ott is szeretik....



Fantozzi! Köszönöm a

Fantozzi! Köszönöm a hozzászolásodat, most minden apró szó segít, erősít.
Semmiképp sem tiltom a gyereket. Már nem olya pici, 3 éves elmúlt,de azért sok mindent még ő sem ért.
Tudom hogy jó lenne egy apuka, de sajnos a hozzáállásom ehhez a témához nem pozitiv, nem érzem hogy szükségem van rá, hogy szeretnék valakivel kapcsolatot. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a gyereknek jó lenne. De nem tudom bevonzani a megfelelő embert, mert nem akarom igazán, nem őszintén, meg sehogy sem.
Én bizom az univerzumba, és hogy van igazság a földön, és hogy a sok rosszat amit velem tettek egyszer valamilyen formában visszakapják az emberek. Tudom ez most csunyán hangzott, de tényleg sokat szenvedtem, és néha elvesztem a hitemet, hogy ez nem igazság hogy én nem süllyedtem le a primitiv szintre, nem használtam fel a gyereket ellenük stb, és tőlük a sok rossz után még mindig a támadást kapom. Szóval hinnem kell hogy egyszer jó lesz a mi életünk, bár már most is egész jó, hála a vonzás törvényének, és a kineziológusomnak aki megmutatta nekem a titkot. És hinnem kell, hogy akik rosszat tettek nekem azok megkapják az élettől amit kell. Mert ha őszinte akarok lenni, ez minden emberben benne van, hogy akkor érzi hogy igazság van. Na ez talán érthetetlen lett.

Sokat dolgozok magamon nap mint nap, hogy ne haragudjak, megbocsássak stb. de mindig van valami ami néha visszahuz, aztán persze kijövök az apró gödörből és haladok tovább a helyes úton.

Jó dolog tudni a titkot, annyira megnyugtat, és segít hogy jobb ember legyek, és hogy megvalósítsam magamat.



kedves Kalarina

Az én környezetemben is voltak hasonló történések. Tanácsot adni nem tudok, de leírom ezeket.
Szóval mind a két eset jól végződöt, -dik mert még folyamatban vannak. Egy új "apuka" oldotta meg a problémakát. És nem kellett tudatosan az igazi (vér szerinti) apukával különösebben foglakozni, ha olyan amilyennek gondolod, magától le fog épülni. A legfontosabb, hogy otthon a legmelegebb családi légkörről kell gondoskodni Az elején, főleg amíg még pici a gyerek lesznek nehéz időszakok. Aztán, ahogy idősödik ( nem is gondolnád milyen hamar) egyedül fogja eldönteni, hogy menni szeretne az apukájához vagy sem. Küldeni vagy tiltani nem szabad. A lehetőséget meg kell adni és biztosítani, hogy Neked mindegy, akárhogy dönt Te ugyanúgy szereted, és várod haza.
Nagyban könnyítené a helyzetet egy új apuka felbukkanása, mert egy férfi biztonságot sugárzó érzése is kell. Nem kell görcsösen, hagyd az Univerzumra a feladatot. Kérd mindig, hogy úgy legyen ahogy a gyermeknek a legjobb. A többit elintézi az Uni. 2 példám is van.
Na végül mégis csak tanács félére sikeredett. Csak azt írtam le ahogy csinálták a rokonaim.
Sok sikert a jó döntéshez.