Nem azt kaptam, amit kértem! Vagy mégis?

kérd és megadatikÚgy vélem, sokan járunk hasonló cipőben. Hiszünk, látunk, vonzunk, teremtünk... csak épp nem azt, amit szerettünk volna... legalábbis első ránézésre. Átgondoljuk vajon mit csinálhattunk rosszul, hisz valamit nagyon, minden bizonnyal. Megtorpanunk az általunk - ugyebár rosszul - teremtett úton, talán átolvassuk mégegyszer a Titok c. könyvet vagy más írásokat, újra átfutjuk a Vonzás "használati útmutatóját" és egyre csak nem értjük: "De hisz így csináltam!" Ha még van hozzá türelmünk - ami, valljuk be, már eddig is kissé kifogyóban volt - belevágunk mégegyszer: "Na most jobban hiszek benne, ezúttal mindent jobban csinálok és sikerülni fog!" És valóban úgy érezzük, hogy jobban hiszünk, mint valaha bármikor, már-már szétfeszíti lelkünket, szívünket az izgalom és az a jól eső érzés: most eljött a mi időnk. És PUFF, megint valami olyasmivel "találkozunk össze", amit aztán a hátunk közepére se kívántunk volna. Megint nem értjük, valamit megint elrontottunk. "Mi lehet ennek az oka?" - tesszük föl kétségbeesetten a kérdést, bár tudjuk, hogy "nem szabad" kételkednünk a Vonzásban. Jobb esetben újra belekezdünk, persze egyre kevesebb energiával...ördögi kör. Egy helyben állunk.
Érdemes lenne visszatérnünk oda, hogy hiszünk, látunk, vonzunk, teremtünk...csak épp nem azt, amit szerettünk volna...legalábbis első ránézésre. És itt van a lényeg, amiért nekiálltam írni. Sokan beleesünk abba a hibába, hogy nem vizsgáljuk meg azokat a dolgokat, eseményeket, amiket bevonzunk. Ránézünk, az agyunk nem pont azt a képet látja teremtésünk "visszaigazolásaként", mint, amit szerettünk volna és máris a sarokba dobjuk. Nem vesszük észre bennük a lehetőséget, az utat vágyunkhoz. Pedig sokszor nem egyenes az az út. Tele van kitérőkkel, kerülőkkel. Nekünk nem kell tudnunk, nem kell értenünk, hogy azokra miért van szükség. Az az Univerzum feladata. Lehet, hogy előbb még meg kell tanulnunk valamit, lehet, hogy meg kell élnünk valamit, lehet, hogy meg kell ismernünk valakit, de lehet, hogy csak olyan információkat közvetítenek ezek az - első ránézésre fölösleges - dolgok, amikre nagyon is szükségünk van. Mindannyiunknak oda kell figyelnünk a velünk történt eseményekre,a minket érő hatásokra, újonnan, vagy a rég múltból feltűnő emberekre, mert mindnek oka van és mind egy-egy jel, amelyek megmutatják merre kell mennünk, ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Az Univerzum elvezet minket a vágyunkhoz, ha hagyjuk őt, hogy vezessen. Sokan beleesünk abba a hibába, hogy ezt nem engedjük, mert a "hogyan"-t is mi akarjuk megteremteni. Pedig sok helyen le van írva, hogy a fölött nincs hatalmunk, azt az Univerzum fogja elrendezni. Például ha valaki a szerelmet szeretné megteremteni, logikus, hogy azt szeretnénk, hogy - lehetőleg még ma - hívjon fel a nagy Ő. De valószínűleg az Univerzum először számunkra - első ránézésre - jelentéktelen embereket fog hozzánk küldeni, hogy elvezessenek arra a helyre, ahol lennünk kell, hogy átadják azokat az információkat, amikre szükségünk van, de mi sokszor azt mondjuk na ez ki? és mit akar? és gyakran szóba sem állunk velük. És kezdődik előről a " Mit ronthattam el" fejtegetése, míg végül feladjuk és azoknak a táborát erősítjük, akik azt mondják, hogy a Vonzás törvénye hülyeség. Tehát nézzünk körül, vegyük észre a orrunk előtt lévő lehetőségeket és éljünk velük...az ajtónkon kopogtató embereket és beszéljünk velük. Mind mind közelebb fog vinni a vágyunkhoz. Ne azt mondjuk, hogy "Ez nem az, amit kértem!", hanem gondoljuk inkább át: "Ez nem az, amit kértem...vagy mégis?" Hisz ne feledjük el, nem minden az, aminek látszik! Sokszor csomagolva kapjuk az ajándékunkat és előbb át kell rágnunk magunkat a csomagolópapíron! Házat is lehet kis dobozban kapni (bejárati ajtó kulcsa) és jegyggyűrűt is lehet nagy dobozban kapni (több réteg csomagolás), de ha nem állunk neki kibontani, mivel első ránézésre nem olyan, mint amilyenre számítottunk, akkor soha nem tudjuk meg, mi lett volna benne.

Címkék:

Hozzászólások



Hú, ez aztán nadon! Nadon bejött!

"Ez nem az, amit kértem...vagy mégis?"
Hisz ne feledjük el, nem minden az, aminek látszik!
Valóban!!!! Sokszor csomagolva kapjuk az ajándékunkat és előbb át kell rágnunk magunkat a csomagolópapíron!

Házat is lehet kis dobozban kapni (bejárati ajtó kulcsa) és jegyggyűrűt is lehet nagy dobozban kapni (több réteg csomagolás), de ha nem állunk neki kibontani, mivel első ránézésre nem olyan, mint amilyenre számítottunk, akkor soha nem tudjuk meg, mi lett volna benne. "

Mennyire igaz. És elkell gondolkodni dolgokon végre:) Minek van jelentősége. Gyerekszemmel jobban meglátjuk azt az értékrendet, amire valóban szüksége van a világunkban mindenkinek.
Egy példa erre: Egy jó módú apa elviszi 7 éves gyermekét vidékre, hogy megmutassa neki a világban a szegénységet. Olyan szegénynek látszó házba kerültek, amelyik hatalmas tó mellett terült el,
ahol nem volt kerítés, ahol a házat 4 házőrző kutya szolgálta...., ahol nem volt éjszaka kint lámpa.
Ott töltöttek egy napot és egy éjszakát, majd haza indultak. Hazafelé az apa megkérdezte a gyermekét, hogy látta-e milyen szegénységben éltek az ott lakók?

Mire a gyermek így válaszolt. :
-Igen apa láttam, hogy nekik egy egész tavuk van a fűrdözéshez, nekünk meg csak egy kerti medencénk,
hogy nekik korlátlan a kertjük,
hogy nekik 4 kutyájuk van, nekünk meg egy se,
hogy nekik a csillagok világítanak, nekünk kerti lámpásaink vannak,
és hogy ők beszélgettek egymással meg velünk, nektek meg nincs a munkátok mellett beszélgetni időtök, sem egymással, sem velem, mert rám sosincs időtök. Igen apa. Köszönöm, hogy megmutattad milyen gazdagok lehetnénk!

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)



Ezekhez a sorokhoz én is gartulálok!/Hihetetlen nagy

igazságok vannak benne./Mindenkinek el kellene gondolkodni rajta, mert nagy felismerésekhez juthat általa.Bár mindig így látnánk a dolgokat!



Azt hittem, hogy már

Azt hittem, hogy már meglepő újat nem olvashatok, hallhatok stb.

De ez igencsak meglepett.
Nem az írás, hanem az, hogy ennyire megértette valaki az élet működésének elvét.

Szívből gratulálok hozzá.

És én is sokat tanultam ebből a kis monológból.

Hálásan köszönöm.

A bölcs ember magától tanul, a tudatlan másoktól.



Kedves Színeslány :)

...jól estek ezek a biztató sorok. Igazak. Köszönöm. :)

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."



Nagyon,nagyon

Nagyon,nagyon tetszik!!!!

KÖSZÖNÖM!!