Nincs kibúvó

kibúvóSokszor teszik fel az emberek ezt a kérdést: Miért jelenik meg az életembe az a valami, ami szeretném, hogy távol maradjon?
Erre a kérdésre egy nagyon jó kis írást találtam, Joe Vitale könyvében. Roppant érthetően magyarázza el, egy történettel, hogy miért is vonzzuk magunkhoz a nem kívánt történéseket.
Íme a részlet:
"A kritika sosem szeretetből fakad? Soha nem a másik javát tartja szem előtt. Az a rendeltetése, hogy aláásson, hogy bizonytalanságot és kétséget ébresszen az illetőben, akinek címezik." (Karen Casey: Változtasd meg az elméd és életed követni fogja!)

"Olykor megnézem a ABC televízió Boston Legal című műsorát. Egy 2007-es epizódban a színész William Shatner, aki a kórosan egocentrikus ügyvédet, Denny Craint játssza, széken ülve lehunyja a szemét, és megpróbálja magához vonzani Raquel Welch színésznőt, mondván, hogy a világbékével akart próbálkozni, de azt gondolta, hogy kezdetnek könnyebb lesz magához vonzani valami "kisebb dolgot", például egy színésznőt.

Nekem is tetszett, ahogyan A Titok című filmet és a Vonzás Törvényét parodizálták egy országos tévéadón.
De a dolog pontosan ennyi volt: paródia.
A műsor végén Shatner karaktere minden idők egyik legnagyobb női komikáját, Phyllis Dillert vonzza magához.
Shatnert mintha satuba fognák.
Azt gondolja, hogy a Vonzás Törvénye nem működik.
"Beperelem ezeket a fickókat" - mormolja.
Miért nem azt a személyt vonzotta vajon magához, akit állítása szerint akart?
Íme az én felfogásom a dologról:
Először is Shatner karaktere ül és koncentrál, ujjait a homlokához szorítva, amitől úgy fest, mintha fejfájás kínozná. Nem látszik öröm az arcán. A Vonzás Törvénye akkor működik, amikor át is érzed a vágyad végeredményét, nem csupán gondolsz rá. Denny Crain ettől nagyon távol áll.
Másodszor, Shatner karaktere egyáltalán nem cselekszik. A kisujját sem mozdítja. Tekintetbe véve, hogy milyen karaktert formál meg, kétségtelenül felvehette volna a kagylót, hogy körbetelefonáljon - tekintéjes ismerősei köréből valaki bizonyára össze tudta volna hozni Raquel Welchcsel. Én mindenesetre el tudnék jutni hozzá, ha igazán szeretnék.
Harmadszor, Shatner karaktere azt a személy vonzza magához, akit tudatosan nem akar: Phyllis Dillert. És ez igen jelentős mozzanat. Mindig azt vonzod ugyanis magadhoz, amit tudat alatt megfelelőnek vélsz önmagad számára. A tévéműsorban Diller valójában a hajdani láng - ő jelképezi, vagy legalábbis valaha Shatner karaktere számára a szexualitást. Ez szembeszökően Freudi jelenség. Ha meg akarod kapni amire vágysz, a bensődben meg kell tisztulnod a régi programjaidtól. Míg ezt nem teszed, nem fogod megkapni azt, amire állításod szerint vágysz; helyette tudatalatti vágyaid fognak teljesülni.
Végül Shatner dünnyögése arról, hogy be fogja perelni ezeket a fickókat, szintén nagyon is árulkodó. Megmutatja, hogy Shatner karaktere még mindig áldozat, gyámoltalan a világban mindaddig, míg nem folyamodik az egyetlen dologhoz, amit képes manipulálni: a jogrendszerhez.

Ismétlem, nekem tetszett a Boston Legal epizódja. Csak nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy paródia volt.
Amikor a Vonzás Törvényéről van szó, nincsenek kivételek - még William Shatner kedvéért sem.
De vizsgáljuk meg a kérdést kissé behatóbban...

Azon felül, hogy Larry King interjút készített velem 2006 novemberében, majd ismét 2007 márciusában, nap mint nap meginterjúvolnak más nagyágyúk is, többek között a Time magazin, a Bottomline Personal, és a Newsweek. Mindnyájan azt szeretnék tudni, hogy a Vonzás Törvénye valódi törvény-e. Abban mindnyájan egyetértenek, hogy a gravitáció az, a vonzásban azonban nem ilyen biztosak.

Akik azt állítják, hogy a vonzás nem törvény, így példálóznak: "Azt tudom, hogy a gravitáció működik, ha ledobok egy könyvet egy felhőkarcoló tetejéről, az a földre zuhan. Íme a bizonyíték a gravitáció törvényére."

Én egyetértek.

Azután így folytatják: "Amikor megpróbálok magamhoz vonzani valamit, olykor megkapom, máskor azonban nem. Tehát a vonzás nem törvény."

Ezzel már nem értek egyet. Mégpedig a következők miatt.

Azt állítani, hogy megpróbáltál magadhoz vonzani valamit és kudarcot vallottál, olyan, mintha azt mondanád, hogy megpróbáltál úgy ledobni könyvet egy felhőkarcoló tetejéről, hogy egy bizonyos pontot találj el a földön, és elvétetted. És mivel elvétetted kijelented, hogy a gravitáció nem működik. Ez kissé olyan, mintha azt mondanád az ejtőernyősöknek, hogy mivel nem a kijelölt vörös ponton értek földet, hanem a fákon landoltak - a gravitáció nem létezik.

Pedig gravitáció nyilvánvalóan létezik. Csupán te nem vagy tisztában vele, hogyan használd fel valamely általad kívánt konkrét eredmény elérésre.

Ugyanez a helyzet a Vonzás Törvényével is.

Amikor arra összpontosítod a figyelmedet, hogy magadhoz vonzz egy új kocsit, és helyette mopedet kapsz, akkor ez nem azért történik, mert a törvény nem érvényes, pusztán azért, mert te pontosan azt vonzottad magadhoz, amit meggyőződésed szerint érdemeltél. Az igazat megvallva, alkalmasint sosem számítottál rá, hogy kapsz egy új autót. Talán úgy érezted, hogy meg sem érdemled. Talán úgy érezted, hogy sosem fog telleni rá. De bármit éreztél is, az kapcsolódott össze a Vonzás Törvényével.

Ismétlem, a Vonzás Törvény alól nincsenek kivételek.

Nemrégiben beszéltem egy férfinak a gondolat vonzó hatalmáról, mire azt felelte, ő nem hiszi, hogy a gondolat bármit is képes lenne hozzávonzani, s hogy minden kizárólag szerencse dolga. Mint mondotta, ő azt vette észre, hogy a balszerencse könyörtelenül üldözi, és minden félresikerül, amihez csak nyúl. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz, és ő már hozzászokott, hogy erre számítson. Amikor hozzáfog valami új dologhoz, előre tudja, hogy vállalkozása balul üt ki és semmi jó nem származik belőle. Ó, ugyan már! Ahogyan ő látja, a gondolati vonzás elmélete merőben alaptalan; minden csak szerencse kérdése! Ez a férfi nem vette észre, hogy saját vallomásával szolgáltatta a legmeggyőzőbb érvet a Vonzás Törvény mellett. Saját tanúsága szerint mindig arra számított, hogy a dolgok félresikerülnek, s hogy mindig be is igazolódott várakozása. Az illető fényes példája volt a Vonzás Törvényének - ám ezzel nem volt tisztában, és úgy tűnt,hogy semmilyen érv sem képes megvilágítani számára az igazságot. Ő egyszerűen "peches típus" volt, aki számára nincs kiút - hiszen mindig a balszerencsére számított - és minden esemény a saját igazát, s azt bizonyította, hogy az elmetudomány álláspontja merő badarság.

Dióhéjban összefoglalva, az életed minden mozzanatát te vonzottad magadhoz. E törvény alól nincs kibúvó. Nem létezik alóla mentesítő záradék. Amit kapsz azt magad vonzottad.

Csak éppen tudat alatt.
Nem nagy ügy.
Nem kell miatta rosszul érezned vagy felképelned magad.
A szemrehányás nem olyan fontos, mint a felelősségvállalás.
A lényeg az, hogy feleszmélj!
Hogy miként?
A Kulcs segítségével."

A könyv nagyon jó technikákat mutat be arra vonatkozóan, miként tárjuk fel a tudatalattinkban munkálkodó "ellenszándékokat".

Címkék:

Hozzászólások



Köszönöm a zenét,

Anett! Jó lazulást Neked mára, és mindig!
Ölelés! (())



Drága Bea!

Ma reggel ez volta 2.dal amit meghallgattam:

A dal címe Magyarul:Ez valószínűleg én vagyok

Szeretem ezt a számot,mert a lazaság jut eszembe róla és a klipp is ezt sugallja.Ma laza vagyok!

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Drága Anett!

Nagyon tetszik az idézett írás, jó hogy beírtad ide!
A lazaság az meg már úton van! :))))



:))))))))

Igyekszem!:)))))))))

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Mindent megérdemelsz, hiszen mindenkinek minden...

megadatik, amit csak akar. Az "ellenszándék" sem lehet véletlen, talán éppen arra van szükséged valami miatt. Lazíts már! :-)



Kedves Origami!

Én az "ellenszándékot" inkább rossz beidegződésnek nevezném.Ha azt gondolod ott mélyen legbelül-talán úgy ,hogy tudatában sem vagy ennek a gondolatnak-,hogy te erre nem vagy képes,nem érdemled meg.Ebben a részletben ez van leírva.Mikor hiába vágysz a jóra,de az nem érkezik.Valahol legbelül a tudat alatt,azt sugárzod a vonzott tárgy,élmény felé,hogy te nem érdemled meg.

Millió ölelés!

Tedd meg az első lépést hittel.
Nem kell látnod a lépcsősort.
Csak tedd meg az első lépést
anett



Talán az "ellenszándékot" nevezik sorsnak vagy...

karmának? Ki tudja? Élem az életem, és kész.
Ha nem rágódom ilyen hülyeségeken, akkor boldogabb vagyok, az tuti.
Csak élvezem, ami jön. :-))))))