Felismerés 1.

Sziasztok!

Ez az első alkalom, hogy írok ezen az oldalon, már egy ideje itt vagyok, de eddig inkább csak nézelődtem, olvasgattam és próbáltam a számomra hasznos információkat magamévá tenni.

De találtam egy írást (Ha problémád van, az nagyon jó!!!!! szo, 09/08/2007 - 16:18 — Tünde), melynek nagy hatása volt rám és úgy gondoltam, hogy megírom ezt nektek is.

Részlet az írásból:

„Problémád van? Nagyon jó! Miért? Mert egy probléma legyőzése a sikerhez vezető lépcső egy-egy foka. Minden győzelemmel gazdagabb leszel tapasztalatokban, bölcsességben, tudásban. Jobbá és sikeresebbé válsz minden alkalommal.
Áll meg és gondolkozz el egy pillanatra. Emlékszel egyetlen olyan komolyabb teljesítményedre is, vagy bárki komolyabb teljesítményére a történelemben, amely ne egy probléma megoldásának eredménye lett volna?
Mindenkinek vannak problémái. Ez azért van, mert a világmindenségben minden állandóan változik. A változás - a természet - örök törvénye. Nagyon fontos, hogy megértsd; azt, hogy sikeres vagy sikertelen leszel-e a változások kezelésében, a LELKI BEÁLLÍTOTTSÁGOD határozza meg.
Te is képes vagy arra, hogy irányítsd gondolataid, vagyis uralkodj ÉRZELMEIDEN, így szabályozod a beállítottságodon. Lehetőséged van rá, hogy magad irányítsd a sorsod.”

Elgondolkodtam ezeken a szavakon pár napja és megálltam gondolkodni. Csak szemlélődtem és kizártam a düh, harag, aggodalom, sajnálat, szeretet érzéseket. Úgy néztem a körülöttem zajló dolgokat, a mellettem lévő embereket, mint egy külső szemlélő, nem engedtem, hogy a történések hassanak az érzéseimre.

Figyeltem és gondolkodtam………

Különös hatással volt ez a pár nap rám.

Sok mindenre rájöttem az eddigi életemmel kapcsolatban, és most már nem győzködöm magam, elfogadom a tényt, hogy minden megváltozott bennem. Már nem elhitetni akarom magammal, hanem egész lényemben érzem.

Leírom mire jutottam:

Évekkel ezelőtt mikor beléptem jelen kapcsolatomba úgy éreztem, hogy megtaláltam az „igazit”, akivel szeretném leélni az életemet…… sok mindent tettem ezért, most már tudom, hogy meggondolatlan és felelőtlen lépéseket is és bíztam. Tettem, amit úgy gondoltam, hogy helyes és mikor láttam a jeleket és egyre erősödött bennem az érzés, hogy tévedtem, győzködni kezdtem magam, hogy ez nem így van, nincs igazam, igen is működni fog, mert akarom és majd Én megmutatom……..
Éveken keresztül győzködtem magam és közben lassan minden megváltozott bennem. Ez az erőltetett akarás, az, hogy erőltetni próbáltam valamit, pont az ellenkezőjét váltotta ki, mint amit szerettem volna!

A szeretet lassan átalakult, átalakult valami erőltetett, kényszeres érzéssé, ami már nem az volt, amit szerettem volna…… és még mindig, még mindig próbáltam a lehető legtöbbet kihozni belőle!

Most már tudom, hogy ez felesleges volt és azt is tudom, hogy ha valamit nagyon erőltetve akar az ember, akkor pont az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretett volna!

Tiltakoztam, hadakoztam ez ellen, majd mikor ez már nem segített kétségbeesetten próbáltam menekülni egy másik kapcsolatba, annak reményében, hogy majd az jobb lesz! Most már tudom, hogy nem tettem volna mást, mint ismét elkövetem az Életemben már többször elkövetett hibát, hogy egy nem működő kapcsolatból menekülök egy másik nem működő kapcsolatba! Az, hogy ezt a hibát akkor nem követtem el, nem rajtam múlott, hanem azon a másik emberen, aki akár tudatosan, akár tudat alatt felismerte ezt és ezáltal nem jött létre akkor, ez a kapcsolat. Köszönettel tartozom neki ezért, bár akkor nagyon fájt és nem értettem, most már tudom, hogy ez volt a leghelyesebb, amit akkor tehetett.

Megváltoztam…………

Most már el tudom fogadni, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem szabad mindenáron megpróbálni változtatni. Az embereket el kell fogadni olyannak, amilyenek, és ha ez nekem nem felel meg, akkor nem a másikat kell megpróbálnom megváltoztatni, hanem nekem kell továbblépnem és más irányba haladni tovább, mert sem a másikat, sem magamat nem tudom erőszakkal, erőszakos akarással megváltoztatni. Nem tudok hosszútávon más lenni, mint aki vagyok, mert az nem a boldogság felé vezető út, hanem egy kényszeredett állapot. A másikat sem tudom mássá formálni, mint aki valójában.

Ennek a felismerésnek köszönhetem, hogy pár nappal ezelőtti félelmeim nincsenek hatással rám. Féltem attól, mi lesz, ha ismét a közelemben lesz, ha érzelmileg próbál hatni rám, ha nem leszek elég erős, ha nem tudom végigcsinálni, ha megint engedek a nyomásnak, sorolhatnám napestig a pár nappal ezelőtti félelmeimet.

Ezek a félelmek már nincsenek. Már nem érzek félelmet, nyugodt vagyok és tudom, hogy merre vezet az út, amin folytatni szeretném. Nyugodtan, indulatok nélkül tudok már beszélni érzéseimről vele, nem próbálom szépíteni, nem próbálom megkönnyíteni és elviselhetővé tenni a számára, mert ez nem az Én dolgom. Mindenkinek önállóan kell feldolgozni a történéseket.

Itt tartok most……

Hozzászólások



Kedves Anessza!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet. Szerintem nagyon sokat fejlődtél az alatt a pár nap alatt és a legeslegjobb úton vagy. Megtapasztalásaid pedig sokunknak jelentenek segítséget.

További sok sikert és boldogságot kívánok neked!

Connie