Aranyosi Ervin: A szamár és a kút...

A paraszt szamara beesett a kútba,
egész nap üvöltött! A paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
- Beletemeti hát az öreg szamarat!

Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek, s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,

mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt

- a paraszt szamara, - s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy mássz ki a mélyből.

Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, hogy magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s megoldódik magától.

Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kimászik az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj egyre feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

A vers eredetileg megtalálható:

Üdvözlettel: Aranyosi Ervin
mosolyköltő és hahotavezér

Hozzászólások



Pont

tegnap raktam fel ugyanezt a történetet prózában:)



:)

Nagyon jó!!!!!