Felismerés 2.

Eltelt pár hét azóta, hogy elkezdtem leírni egy gondolatmenetet, a változásról, ami az utóbbi időben végbement bennem. Az azóta eltelt idő alatt továbbra is figyeltem a környezetemet, az embereket és újabb érdekes és számomra pozitív dolgokat tapasztaltam meg.

Ez a számomra fontos dolog tegnap következett be, mikor végre úgy éreztem, hogy Édesapám ismét figyel rám és érdekli, hogy érzem magam, mik azok a dolgok amiken az utóbbi időben keresztülmegyek és milyen kétségek, kételyek vannak bennem és éreztem a segíteni akarást! Most, ahogy írok róla könnyek szöknek a szemembe, mert régen éreztem így! Talán utoljára akkor, mikor egy hosszabb ideig kórházban feküdtem. Mindig is ott volt a közelemben, azt is tudtam, hogy számíthatok rá, de az, hogy tudok valamit, nem ugyanaz, mint amikor ezt érzem is. Tegnap éreztem és ez nagyon jó hatással volt rám!

Bevallom, nekem is nagy szerepem van abban, hogy ez eddig nem volt meg közöttünk, mert igyekeztem mindig megtartani vele egy bizonyos távolságot! Számomra Édesanyám az a személy, akinek minden elújságolok, akár jó dolog, akár rossz dolog történt velem! Ő sokszor mondta, hogy mondjam el a gondjaimat Apának is, de valahogy neki soha nem tudtam őszintén elmondani és talán ebből is adódott az, hogy bizonyos helyzetekben, úgy éreztem, hogy ellenem van és nem mellettem áll!

A tegnapi rövid beszélgetésünk és a számomra adott „Házii feladat” megnyitott egy kis kaput egymás felé, amin örömmel lépek át és elfogadom azt a segítséget, amit ez által felkínált nekem!

Hozzászólások



Nagyon jól tetted!:) Puszi

Nagyon jól tetted!:) Puszi neked és ölelés!:)