Példakép :)

Néhány hónappal ezelőtt olvastam egy idős szerzetessel készített riportot. A szerzetesrendek feloszlatása után börtönbe, majd munkatáborba került. Elmondta, hogy amikor a munkatáborban voltak, kitalálta, hogy minden este elmesélik egymásnak, ki, minek örült aznap. Ez volt a túlélési stratégiájuk. Azért belegondolni ebbe, hogy egy munkatáborban esténként azzal foglalkozni, kinek mi volt jó a napjában... Ez számomra egy csoda - a lélek csodája.
A másik, ami nagyon meghatott: Elmondta a szerzetes, hogy amikor hazafelé tartott a vonat Magyarországra, elgondolkodott: Ha nem képes tiszta szívből megbocsájtani azoknak, akik bebörtönözték és munkatáborba vitték, akkor nem méltó arra, hogy hazatérjen. Számomra ez a hozzáállás is példaértékű.
Varázslatosan szép estét mindenkinek! :)