Az egyetlen valódi akadály

Érezted-e már a Titok alkalmazása során azt, hogy hiába teszed meg a szükséges lépéseket a "legjobb tudásod" szerint, és hiába nyilvánítod ki vágyaidat, azok megvalósulása egyre csak akadozik vagy teljesen elmarad? Érezted-e már, hogy minden igyekezeted hiába?
Felmerült már Benned a kérdés, hogy mi az, ami még mindig akadályoz, távol tart Téged mindannak megtapasztalásától, amit pedig olyan nagyon szeretnél? Mi lehet az a gát, akadály, mely nem engedi megvalósulni legáhítottabb vágyaidat?
Kerested-e már ennek okait másokban, a körülményekben, a "rosszul" megfogalmazott céljaidban, a "helytelenül" végrehajtott terveidben, statisztikai adatokban, nagy számok törvényében vagy bármi másban?
Nos, bármilyen okokat is találtál korábban, vágyaid megvalósulásának egyetlen valódi akadálya van csupán:
a kétely!
A saját kételyeid!
Még mindig kételkedsz abban, hogy érdemes vagy mindarra, amire vágysz, hogy mindez valódi és tényleg a Tiéd lehet, hogy tényleg ez az, amit igazán szeretnél! Még mindig az ördög kísértését látod legégetőbb vágyaidban, még mindig úgy gondolod, hogy valamit rosszul csinálsz, ezért folyamatosan keresed, hogy mit csinálhatnál még jobban, vagy másképp. Ezért kezdesz el kötődni különböző "külső" meggyőződésekhez és tanításokhoz. Igaznak fogadsz el olyan értékeket és gondolatokat, melyeket valójában Te magad még nem tapasztaltál meg, viszont segítenek megigazolni és megerősíteni kételyeidet. Segítenek belenyugodni abba, hogy minden úgy van jól ahogy van, és nem szabad többre vágynod, hanem meg kell elégedned mindazzal, amit a sorsod Rád mért. Ellenben eleget kell tenned még számos kötelezettségednek annak érdekében, hogy erre a Rád mért sorsra is egyáltalán érdemes legyél.
Mindeközben folyamatosan kételkedsz abban, amiben pedig a legnagyobb meggyőződéssel kellene hinned és bíznod: Saját Belső Igazságodban!
Abban, hogy igen is érdemes vagy mindarra, amit csak igazán szeretnél! És abban, hogy mindezért nem kell semmit sem másképp vagy jobban csinálnod. Sőt, egyáltalán, semmit sem kell csinálnod!
Egyszerűen csak létezz! Érdemességed nem feltételekhez kötött. Bármire, amit igazán a szíved mélyéről szeretnél, létezésed jogán érdemes vagy!
Ne kételkedj semmiben, ami szíved mélyéről fakad!
Döntsd el, mi az amit igazán szeretnél, és tudd, hogy érdemes vagy rá, bármit is tettél eddig és bármit is teszel ezután!
Csak érezd jól magad a bőrödben!
Lehetsz bárki, megtehetsz bármit és tiéd lehet bármi, amit csak igazán szeretnél!
És még csak tenned sem kell érte semmit!
Csakis azt, amit igazán tenni szeretnél!

Legyen Ez a Pillanat, Életed Legboldogabb Pillanata! :)

Szeretettel:
Álomkereső


Hozzászólások



Kedves Shakti, én is így

Kedves Shakti,
én is így gondolom...szerintem teljesen igazad van, a könyv is erről ír pontosan.....valamiért annak a néninek a fia halt ott meg és nem másé....sajnálom én is az ilyen történéseket, de nem is figyelek rá, nem hagyom hogy befolyásoljon, hogy ilyen dolgokra gondoljak. Biztosan az elején nehéz elindulni az úton, de szerintem a titok nem arról szól, hogy tanuld meg a rosszat szeretni, hanem arról, hogy igenis hidd el hogy rád is a jó vár, mert ezért születtél, s ha betartod a vonzás törvényét, akkor bőségben élhetsz itt a Földön is.Mondjuk pont ezért nem értem pl, amit te írtál....hogy nem volt pénzed kifzetni olyan drága bérleményt, de gondoltad lealkudod...azt írja akönyv, hogy gondolkozz úgy mint egy gazdag....ez nem azt jelentené, hogy igen is van rá pénzem, de lealkudom az árát? én mostanában mindíg azt mondom, van rá pénzem, több pénzem van, mint amire szükségem van, vagy egyszerűen csak arra gondolok, hogy az a valami már az enyém.Úgy is megkapom amint itt az ideje:)) Nem kötözködni akarok, csak mivel titok nehéz megfejteni, s több fül talán többet hall:)))



Kedves Kati!

Értem, amit írsz, és egyet is értek vele!
És nem az a gond, ha csak egyszer teszel jót valakivel. :) Az, hogy ő ebből az egy alkalomból mit visz tovább, már az ő dolga. :)
A gond akkor van, ha ezt csakis azért tesszük, hogy mi magunk jobban érezzük magunkat figyelmen kívül hagyva azt, hogy a másik képes-e elfogadni ezt a segítséget vagy sem.
Smíg csak azért segítünk másoknak, hogy mi jobban érezzük magunkat, addig az nem valódi segítség. Inkább csak a mi lelki függőségünk okozta igényünk kielégítése.
Ígí van ez a szeretetünkkel is. Hajlamosak vagyunk csak azért szeretni, és szeretetünkre hivatkozva segítségünket ajánlani másoknak, mert azt gondoljuk, hogy akkor majd viszont szeretnek minket, és ettől leszünk mi is szerethetőek.
Vagyis önmagunk szeretete és elfogadása ilyenkor, még mindig másoktól függ! Vagyis, nem valódi! :)
Köszönöm ezt a hozzászólásodat is. :)

Szeretettel:
Álomkereső




Tudom, Álomkereső..

De azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő ráadásul szellemi fogyatékos is.
Nem súlyosan, csak enyhén, de az.
Egyébként meg, inkább azon gondolkodtam el, hogy mennyire "segítség" egy egyszeri "jótét" valakivel..
Semennyire.
Azt sokkal inkább csak magunkért tesszük, mint a másikért. A saját jó érzésünkért.
Persze, bízunk benne, hogy a másiknak is jó..

Az igazi segítség viszont...
Az valami olyan, mint, amire a Kis Herceg is utal (bár most nem tudom, pontosan hogy is van).
Hogyha egyszer megszelidítünk valamit, akkor azért felelősséggel tartozunk..



Kati!

Zsuzsi maga választotta Azt, Akivé végül lett!
Nem miattad, nem annak a napnak az eredményeként jutott erre a választásra.
Te akkor megmutattad neki, hogy másképp is élhet, más életet is választhat!
De dönteni nem dönthettél helyette akkor sem, mint ahogy most sem teheted meg. Pedig most, ebben a pillanatban is nyitva áll Zsuzsi előtt a lehetőség, hogy azt az éeletet válassza, amit akkor megmutattál neki. Ha eldöntené, hogy másképp akar élni, megérkezne számára hozzá a segítség, mint ahogy 15 évvel ezelőtt megérkeztél hozzá Te, amikor arra vágyott, hogy valaki mutasson neki egy más világot.
Ám akkor sem merte azt választani, amit akkor látott.
Talán pont azért, mert kételkedett abban, hogy érdemes rá, hogy tényleg másképp is élhet.
De ő döntött így!
Az ő döntéséhez pedig Neked semmi közöd!

Szeretettel:
Álomkereső




Barátom, Álomkereső !

Köszönöm, szívemből szóltál az eszemnek!
Tanulok tőled mindíg !

Köszi

STEVE



Drága Álomkeresőm!

Hálás köszönet érte , hogy ezt leírtad.
Szeretlek!!!!!!!!!

Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron.
Egyszer úgyis valóra válik, ha akarod , hogy valóra váljon !!!
Szeretettel : Tike



Drága Álom!

Éppen erről is beszélgettünk hétvégén többek között:), köszönöm hogy itt megtalálhattam, igazolva mindazt, amiről én is beszltem:)
Hálás vagyok:)

Csillagok Virága

Ha egy lépést teszel a kegyelem felé, az ezer lépést tesz Feléd!



Katikám...

......... Én annak is örülök , hogy megnyiltál........ És mindenki a saját maga sorsát alakitja nap- mint nap... Én nagy ölelés küldök feléd : ágica



Értelmezés.. (Hát, ez az..)

Shaktinak akartam írni, hogy nem biztos, hogy az öreg "azt" kapta, amit "Te adtál" neki..
Nem biztos, hogy annak az öregnek is vérzik a szíve saját maga miatt..
Nem biztos, hogy neki nem éppen úgy jó-e, ahogy van..

Én 18 éves voltam, amikor egyszer nagyapáéktól hazavittem egy kis cigánylányt, a Zsuzsikát.
Mert majd kiszakadt a szívem, mikor azt láttam, hogy ő "cselédkedik" nagyapáéknak. 9 éves volt.
Koszos, mezítlábas, és azon a vékonyka kis lábaszárán egy csomó heg, amiről nagyapa elmondta, hogy az apja szokta kikötözni, és elverni. Szóval, elmentem a cigánysorra, és megkértem, hogy engedjék el velem.
Amikor megérkeztünk Miskolcra, már azzal is baj volt, hogy az aluljáróba lejussunk. Rettenetesen rémült volt a lépcsősortól, mert soha nem látott még ilyet. A busszal ugyanez volt a helyzet. Az Avason, a lépcsőknél megint. Mindegy, hazaértünk. Megfürdettem, megmostam a haját, mondanom se kell, a kádtól, a víztől is, ugyanúgy félt. De mert szeretgettem, bennem bízott. Jó szagú lett, a haja csillogott, tiszta ruhában volt... Igy vittem vissza. Már a lépcsőktől, meg a busztól sem félt annyira. És én olyan boldog voltam, ahogy nevetett, nevettünk. Nem tudtam, mit adtam neki, csak arra gondoltam, hogy legalább egy szép napja lett a kis életének.
Eltelt vagy 15 év. Az állomáson voltam, amikor azon a bizonyos lépcsősoron megláttam. Felismertem. Bátor volt, nevetett, nem félt ő már akkor semmitől. És megdermedtem. Ami Zsuzsikából lett, az a "legősibb" dolog a világon, amit nő csinálhat...
És elszorult a szívem, hogy mindezt nekem "köszönheti".. Csak arra tudtam gondolni, hogyha akkor nem hozom őt el magammal, akkor talán sosem jut el ide..
Nem tudtam, mit adok neki, én akartam boldog lenni, attól, hogy "jót" teszek vele, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi, hogy "ez" lesz annak a napnak az "eredménye"..
Nem volt jó érzés. Ma sem az.
Pedig, lehet, hogy neki "jó".. Neki ez a jó..



Katikám....

::::::::Azért irtam, hogy rajtad áll a választás....... Tudom, hogy jól vagy ! Álomkereső irásait viszont én másképp értelmezem!!! Szeretem őt is........ Téged is........ Puszil : ágica



Ágica!?

Én jól vagyok! :)



Elfogadás

Az elfogadás egy érdekes kérdés! Én azt mondom, akinek egy bányában verték össze a fiát, az bizony szomorú. Akit összevertek, és belehalt, annak katasztrófa, de...
Megint a hülye, száraz tényekkel jövök, de ez akár ígasztalás is lehet azoknak, akik később kapnak észbe. Az Élet az Életigenlésről szól. Aki tele van félelmekkel, bánattal, szorongással, dühvel, az ennek a rezgésnek megfelelő eseményeket fog bevonzani - hisz tudjátok. Nekem majd' megszakadt a szívem - és mindig vérzik - mikor öreg embereket látok koldulni. Mindig az jár a fejemben, hogy nekik már rég pihenni kellene, meg fürdőzni, meg jókat enni. Aztán az jutott az eszembe, hogy elképzelem, hogy mindez megtörténik. Mert ha arra fókuszálok, hogy nincs, akkor nekem sem lesz. Ez nem önzés, ez elfogadás. És az első dolgom kenni egy párizsis zsömlét, és levinni neki. És ha belegondolok, biztosan hitt az öreg abban, hogy valaki segít, különben nem vonzott volna be engem, aki vitt neki enni. Nekem ez az elfogadás, a vonzás, és az Élet!



Katikám.....

....Ezt olvastam valahol... / talán Csilla is olvasta nem tudom/ De gondolkozz el te is rajta:
nem ronthatsz el semmi esélyt a Földön, mert nem lennél itt , ha nem lennél miért ! Nem keresnéd a múltat örökkön.... Csak éreznéd végre magadba a Fényt ! A léted örök és sosem veszited.... El a múlónak látszó tapasztalást.... áll a kereszteződés ... Elötted....... Egyedül rajtad áll a választás!!!! Fogadd Tőlem Szeretettel . ágica



De higgyen mindenki, amit akar..

És azoknak, akik 10-15-20.. év múlva (amikor már "ősrégi" lesz ez a Titok, és amikor már nem is lesz annyira "titok", mint amennyire most az..), szóval, ha esetleg lenne majd olyan, aki még mindig, akkor is azt érezné, hogy valamit biztos nem jól csinált.. - én azoknak mondanék annyit, hogy sok-sok erőt kívánok nekik.
Nincs olyan titok, amitől ne lenne még nagyobb..



Csak azt mondom...

Hogy imádom a napfényt.
De kimondom, hogy éjszaka meg sötét is van... Nekem ez az elfogadás.
Nem szomorít el, hogy nincs mindig napfény. Engem nem szomorít el..
Tudom élvezni és szeretni mindkettőt.

Látom (és elfogadom.. :) azt is, hogy még "a Titokkal" együtt is.. - el lehet.. sokan el tudnak keseredni.
Pont azért (szerintem), mert csak azt szeretnék, hogy legyen az, amit szeretnének.
Nem fogadják el, hogy jól érezzék magukat..
Na, mert ANÉLKÜL, hogy sikerülne bevonzani..? Hát anélkül hogy..?

Pedig.. lehet.



Álomkeresöm.......

.......... Ez a beirásod igy igaz ! Tapasztalat ! Ölel . . ágica



Ha azt mondod," hogy

Ha azt mondod," hogy borzalmas, és elviselhetetlen, és szörnyű"akkor hol van az ELFOGADÁS:))

"Nem elég tudni, hogy mi a helyes. Fontos, hogy próbáljuk azt életünke beilleszteni."
Sant Darshan Singh Ji Maharaj



Kedves Tiszavirág!

Valóban!
Semmi sem eleve "jó" vagy "rossz"!
Azért is teszem ezeket mindig idézőjelbe. :)
A Pillanat nem "jó"-t és "rossz"-at hoz, melyek közül választanunk kell!
A Pillanat végtelen számú lehetőséget hoz, melyek közül azt választjuk, amelyiket csak akarjuk! :)
Megfigyelted már, hogy választásainkat mindig csak utólag - amikor már ismerjük a következményeit - ítéljük "jó"-nak vagy "rossz"-nak?! :)
Ugyanakkor mások választásairól hajlamosak vagyunk "előre" meghozni ugyanezt az ítéletet?! :)
Ráadásul saját választásunkat gyakran szépítjük, igazoljuk, míg másokét inkább elmarasztaljuk?! :)
Nincs "jó" és "rossz". Sem a Te döntéseidben, sem másokéban!
Lehetőségek közül választunk egy adott pillanatban, melyek következményeit megtapasztalva egy másik pillanatban, egy másik döntést hozunk, annak megfelelően, hogy szeretnénk-e újra megtapasztalni, amit korábban, avagy sem! :)
Én így érzem ezt! :)

Álomkereső




Erre azt mondom...

Hogy.. hülyeség.
(Még akkor is, ha én is azt mondom, hogy félig-meddig ez így is van. :)

De (nekem..) rengeteg minden van, amire nemcsak, hogy azt mondom, hogy rossz,
hanem azt mondom, hogy borzalmas, és elviselhetetlen, és szörnyű..
ELFOGADOM, és elhiszem, ha így érez valaki.. Mondjuk, Ica néni.. 80 éves volt, amikor megismertem. Csöndesen, szomorúan mesélte el, hogy egy elhagyatott kőbányában találták
meg a fiát. Brutális módon verték agyon. A gyerekét..

De elfogadom.. El kell fogadni, hogy az élet ilyen is..

Úgyhogy, nekem egyáltalán nem rossz, hogy nem jön be valami.. Na, bumm..



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Kedves Álomkereső!

Kedves Álomkereső!
Meg kellene tanulnunk, hogy ne ítélkezzünk és akkor nincs "rossz" és
Szeretettel

Tiszavirág



Döntsd el végre!

Ma volt egy hosszú beszélgetésem valakivel, és ha olvasol kedves, akiről szó van...igen, most visszaolvastam Álomkereső írását itt fent. Pontosan arrol szól, amiről beszélgettünk.
Amíg csak érezgetjük, hogy mit akarunk, az még csak a totyorgás, de nem az elindulás.
Nagyon fontos, határozottan eldönteni, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül!
Kiről szól a "történet"? Rólad? Vagy még mindig a környezeted "óhajai" irányítanak?
Akkor maradsz ebben az állapotban még egy darabig.
Jól akarod érezni magad? Akkor tégy a saját érdekedben - és ez nem az ego-ról szól, ne kételkedj!
Amíg Te nem vagy rendben, addig hogy akarsz segíteni másoknak?

Ezeket most mintha magamnak is mondanám :)

Köszönöm Álomkereső :)

Szeretettel Önmagam



Drága Kati!

Csakis akkor "rossz" vagy "helytelen" bármi, ha mi magunk annak tartjuk!
Mint ahogy csakis akkor "jó" vagy "helyes" bármi, ha mi magunk annak tartjuk!
Minden csak választás, döntés kérdése!
Valóban fontos az elfogadás! Ezt nem vitatom! Olyannyira, hogy erről a témáról már magam is többször írtam ezen az oldalon is.
Fogadd el, amit elhoz számodra a Pillanat! Engedd meg, hogy a Pillanat az legyen ami, azt hozza, amit hoz.
És döntsd el, hogy ez számodra "jó", avagy "rossz", "helyes", avagy "helytelen", "kellemes", avagy "kellemetlen".
Nem azt állítom, hogy ami számomra "rossz", az nem az élet rendje!
Azt állítom, hogy minden pillanatban szabadságomban eldönteni, hogy valamit "jó"-nak, avagy "rossz"-nak ítélek-e meg, és hogy amiért egy-egy pillanatban nem a "jó"-t választom, annak egyedüli oka a kétely!
A kételkedésem abban, hogy a "rossz" helyett a "jó"-t is választhatom.

Szeretettel:
Álomkereső




De ez így...

Ez "így" még mindig arról szól, hogy tulajdonképpen MINDEN "szép" LEHETNE, meg "jó", csak...
És megint van valami (most épp a kétely..), ami ezt megakadályozza..

Szerintem az ELFOGADÁS, ami nem megy..
(Ez itt elég sokat van, legalábbis, volt már.. hangoztatva. Kérj, higgy, várj, fogadd el..)

Mindent "elfogadunk", csak JÓRÓL legyen szó.. (Ha bejön valami rossz? Keressük az okot, a "hibát".. És persze, magunkban.. Hát, ez aztán csuda jó érzés..)
Szerintem ez nem elfogadás. Ez így, TAGADÁS.
Az ÉLETET kell elfogadni. ELFOGADNI, hogy MINDEN VAN..
Ahogy napra éj, úgy (jöhet) derűre ború, és az, hogy ez így van, ez nem kétely dolga, hanem
az élet rendje.
És, hogy kár, hogy ez így van? Hmm.. Az.. "Kár"..
Ne TAGADJUK el a ROSSZAT. Ha azt (is) elfogadjuk, az az IGAZI ELFOGADÁS.
Ezért nehéz szerintem ez a dolog..
Ha ez sikerül, MINDENT ELFOGADNI... -szerintem akkor könnyebb.

(És JOBB ÉRZÉS, ha nem olyan rossz érzés már, hogyha valami nem egészen úgy
sikerül, ahogy azt Móricka elképzelte.. :)



Kedves Kadin!

És legalább annyira "jól irányzott rúgás" nekem, mint Neked...
... vagy bárki másnak! :)))))))
Köszönöm Neked! :)

Szeretettel:
Álomkereső