Társ a Léleknek....

Az éjjel azon gondolkoztam, hogy miért lehetséges az, hogy az addig számomra idegen ember szemébe nézve elindul egy erős érzés bennem, hogy én őt már ismerem. Konkrét lélekkel kapcsolatban már fel is tettem magamban a kérdést, hogy honnan, és álmomban megkaptam a választ. Az akkori életem és a mostaniban megélt gyerekkorom összecsengéssel adott választ, hogy kik voltunk. Aztán felvetődött bennem az is, hogy azok a Lélektársak, akikben felismertem Önmagam, illetve felismertem azt hogy volt közünk egymáshoz valamikor, miért nem emlékeznek rám.

Azt hiszem, hogy ezek az emlékek a magunkból a világ felé kiküldött rezgésekből foghatók. Ezek nagyon finom rezgések lehetnek, és ha valaki érzékenyebb, jobban befogadóbb, akkor felismeri és befogadja önmagában, ekkor indul el az érzelem a másik lélek iránt.

Aztán az is eszembe jutott, hogy hiszem azt, hogy mindig MOST van… és mindenki EGY….

És mi van akkor, hogy ha az emlékek nem is a múltból, hanem a jövőből érkeztek. Én tudom hogy ismerem, de még nem éltem meg az élményeket, illetve megéltem, de a jövő miatt nem emlékezhetem rá…
És ha ezek a felismerések, mármint hogy felismerem egy másik lélekben azt akivel együtt éltem valamilyen módon (szülő-gyermek, férj-feleség, szerelmespár) nekem azért adatott meg, mert hiszek abban, hogy van MÚLT és JÖVŐ a MOSTban.

Amikor először döbbentem rá, hogy valakiben megtaláltam önmagam, akkor kutakodtam a Lélektárs fogalom után. Találtam egy gondolatot, amit egy kicsit átírtam a magam gondolatai szerint. Nagyon sokszor olvasgattam magamban, és egyszer megajándékoztam vele valakit, aki nagyon fontos a számomra. Azért osztom meg veletek, mert én hiszem azt, hogy egy ilyen csodás kapcsolatban, mint a Lélektárs, nincs nemiség. Nincs nő és férfi, nincs nő és nő, és nincs férfi és férfi. Szerintem…

„Társa a léleknek, a lelkemnek. Egy lelki társ.
A lélektárs nemtõl, kortól, baráttól, kedvestõl független. Szerintem….
Hát azért a lelki társ kicsit sokkal bonyolultabb. Nekem legalábbis.
Aki lát téged legbelül, ott érint, ott értek egymáshoz.
Aki együtt gondolkodik veled, aki együtt érez Téged, egymást.
Ahol nem Te vagy Te, hanem ahol Ti vagytok.
Ahol fáj, ha mennie kell, mert te vagy belõle, és Õ van benned.
Alakultok, egymáshoz. Csiszolódtok. Adtok, sokat.
Tanultok egymástól, egymásból.
De nincs ilyen sok, csak egy. Vagy mégse?”

Szeretettel: Örökös Boldogság

CsatolmányMéret
lélektárs.jpg3.95 KB


Ha ő a lélektársad, előbb-utóbb ő is felismeri...

csenge333
Igen Öbike! Ebből csak egy van!!!Lelki társakból van több...



Drága Boldogság!

A tanfolyamon Christiantól azt hallottuk, hogy amit most érzek a jelenben, az a jövő, mivel a jövőt én vonzom be az érzéseimmel.
Ebben az esetben, amit Te leírsz szintén igaz lehet abban a formában, hogy
igen, belenézek a szemébe,
ismerem,
de még nem éltem meg,
lesz közös jövőnk,
hiszen, bevonzom azt az érzéseimmel.
A lélektárssal közös múlttal kapcsolatban kérdésedre, hogy az a lélelktárs, akit Te felismertél miért nem emlékezik Rád?
Úgy gondolom azért, mert ha Ő emlékezni fog, az egy más szituáció, más pillanat lesz, az Ő pillanata, ami Őt megérinti és hozzá áll közel.
A Te felismerésed, a Te hozzád közel álló szituációban, a Te pillanatodban jött.
Nem biztos, hogy mindketten ugyanakkor ugyanazt éreztük, érezzük, pontosan azért, amit írsz.
Te jobban ki vagy hegyezve érzelmileg az adott felismerésre, befogadásra.
A Lélektárs számomra is azt jelenti, mint az Általad leírtak. Nekem is vannak ilyen emberek az életemben. És mondhatom nagyon kellemes, jó érzés, amikor tárcsázzuk egymás telefonszámát, de az foglaltat jelez, hiszen egyszerre keressük egymást, vagy azt mondjuk a másiknak, hogy éreztem, hogy valamire szükségem van, de Te tudtad megfogalmazni, hogy mire, vagy éreztem, hogy hamarosan keresni fogsz, stb.

"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Öbikém....

A lelkitárs... Nagyon egyetértek veled, ha van az ritka kincs.Megtalálni, megtartani a legszebb kapcsolat,szerintem. Szeretettel ölel : ágica