A szeretet rendje

skorpióSzékely János - A szeretet rendje
(részlet)

"Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel.

Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában.
Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól.

Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart. A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot.

Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét. A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan.
A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett?

A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet. "Aki elveszíti önmagát, az megtalálja." Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik igazi önmagának.
Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg."

Hozzászólások



:-)) Aranyos eszmefuttatás

:-)) Aranyos eszmefuttatás volt! :-))
Igen, pontosan igy gondolom én is, ahogy levezetted és a tanulsága is ott volt!
Ismered a régi viccet?
Rákos a paraszt bácsihoz:
- Aztán maga minek imádkozik, amikor nincs is Isten?
Paraszt bácsi:
- Hát kérem tekintetes uram, még mindig jobb ha imádkozok osztán nincs Isten, mintha nem imádkoznék, oszt közbe meg van...! :-)

És ha egyszer könnyebb, és jobb az életünk attól, hogy hiszünk a mesében, hát nem megérte?:-)

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Természet

Drága Gini,érdekes,hallottam egyszer egy történetet, "sajnos" csak a lényege maradt meg bennem.
Ami valahogy úgy hangzik,hogy mindenki született valamire,aminek nem mondhat ellent,mert akkor önnön magát tagadja meg.mondjuk éppen egy harcoshoz beszélt,aki bánja bűnét,hogy a harcban vért ont,és ő ezt nem akarja,de érzi,hogy a harcban kell lennie.
Mindenhol,mindig van harc.Ez talán elmúlt világokléte volt,s nekünk részben örökségünk.
Viszont az biztos,hogy Életre születtünk.Minden beteljesedik akkor és úgy,ahogyan kell.A Természet Rend-je alapján.Mindenki az Életre /sokan csak a túlélésre/ törekszik.Most az emberi fajra gondolok konkrétan:)
Azért én elhiszem azt,hogy egyszer mindenki szívében kicsírázik a Szeretet magja ami talán a legtisztább,leg"mennyeibb" kapcsolatunk magunkkal magva is egyben.
És ha mese lenne mindez?Kit érdekel?Akkor az élet mi?
A mesék mindig csodák.És én hiszek a csodákban is.
/a végén kiderül mi mindenben hiszek,a végén még magamban is:))/
Szóval,amondó vagyok,ez a szerzetes is maga egy Csoda,az Élet igaz meséje.

Köszönöm,nekem nagyon tetszett.
/bár én még egy tűszúrástól is beájulok...de csak az orvosi félétől amire hosssszzzzzú idő óta nem volt példa:)/
Csodás álmokat estére:)