Nyuszi

Szombat reggel van.A két kutya itt fekszik mellettem.Kinyúlva,boldogan,elégedetten,szeretve.
Jó nézni öket.Jó hogy itt vannak.Hozzám jöttek,nekem vannak itt.Hisz én teremtettem öket.
2003.novemberében meghalt a kutyám.Ó-nak hívták.17 éves kis csotrogány volt,imádtuk egymást.
Írtam is akkor róla,ha tudom,bescatolom.
Térdre estem,nagyon fájt.A szívemböl egy darabot eltemettem vele.Hátra a kertbe, a hortenzia alá.
Kétféle embe van.Az egyik,aki ha meghal a kedvence nem akar másikat.Annyira fáj neki a kedvenc elvesztése,hogy nem akarja azt mégegyszer átélni.Megértem,bár némileg kicsit önzö dolognak tartom.Hisz az élet óriási ajándékai ök,akiktöl a nap minden percében csak tanulhatunk.Rengeteg szeretet van bennünk,és rengeteg olyan állat van aki azt sem tudja mi az....
Én a másik csoportot gyarapítom.Ó halála után rögtöm tudtam:kell vki,kell egy másik,aki csillapítja a fájdalmam,aki szereti sajgó szívem,aki puha,aki meleg.....mintha....Akkor gyüjtött az ország aláírásokat az állatvédelmi törvény megváltoztatására.Gyűjtöttem én is.Karácsony elött néhány nappal kaptam egy a munkámat megköszönö képeslapot a menhelytöl.Rajta egy képpel,ahogy egy kisgyerek áll a karácsonyfa alatt egy kiskutyával az ölében.Öleli,szorítja,szereti.Rajta egy Kis herceg idézet:"Ha megszelidítesz,szükségünk lesz egymásra.Egyetlen leszel számomra e világon,és én is egyetlen leszek a számodra.Tessék,itt a Titkom.Nagyon egyszerü.Jól csak a szívével lát az ember.Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan."
Ezt akartam,erre vágytam!!Éreztem ahogy állok a karácsonyfa alatt,a ajándékommal az ölemben.Érzem a meleg testét,a szuszogását,a bújását,a lelkét,a szeretete melegét.Vigyázok rá.

Férjemmel megbeszéltük karácsonyra kihozunk egy kutyust a helyi menhelyröl.
December 22.-én este a munka után a munkahelyem udvarában láttam egy kutyát.Elbújt,órákon át kerestem a decemberi hidegben,sötétben....nem találtam.
Szomorú voltam,de azt mondtam a férjemnek,hogy reggel még itt lesz ha jövök dolgozni.Mert hozzám jött,engem keresett.
És tényleg.
Reggelre szinte el is felejtettem.Nem izgultam,nem voltam ideges.Vhogy természetes volt,hogy ott lesz,hogy már van egy kutyám.
És ott volt,ott várt. Engem keresett.És megtalált.Hozzám jött.
Ahogy megláttuk...satufék,én kiugrottam,annyit mondtam neki,csak hogy "Kutya...kutya..."Jött,egyböl beugrott a kocsiba...mintha csak éppen akkor szállt volna ki.
Sovány volt,sánta.... vki összerugdosta.
Már nem az.Dagi,fényes bundájú.Én ö vagyok,ö én.Az egyik legnagyobb ajándék amit vha kaptam az Univerzumtól.
Hálás vagyok érte,és mindig is az leszek.
Köszönöm Nyuszi ,hogy örülsz,hogy önzetlenül tudsz nekem örülni csak azért mert felébredek,mert hazajövök.Nem kérsz érte cserébe semmit...csak szeretsz engem tisztán,érintetlenül.
Köszönöm,hogy rámtaláltál!!!!!

Címkék:

Hozzászólások



Málna:)

Örülök,hogy ilyen Boldog a reggeled és hogy egy csodás teremtmény szegődött melléd,hisz így van ugye?;aki gyógyír volt fájdalmadra és társra leltél /benne is/.
Öröm volt olvasni,
Köszönöm:)
Szép napot nektek