Most esett le, és mondhatom, elég nagyot koppant:))

Óriási dologra jöttem rá pár perce saját magammal kapcsolatban! Remélem nem bánjátok, hogy leírom, de nem is hittem volna!!!!
Épp Esther és Jerry Hicks könyvét olvasom, a Sara és Seth beavató meséit...
Szokásom, hogy ami nagyon megragad, vagy amit nagyon fontosnak tartok, egy-egy idézetet, mondatot, stb., kiírom egy lapra, hogy még sokszor átolvashassamés gondolkodhassak rajta, és ne kelljen a könyvben keresgélni, hogy hol is volt...
Szóval..épp egy elég hosszú szövegrészt írtam ki, amikor elértem a következő mondathoz: "...vannak olyanok is, akik minden időben megállják a helyüket, és ha esik, ha fúj, mindig ugyanolyan REZGÉSszinten maradnak..."
Hoppá...REZGÉSSZINTEN...REZGÉS....erről beugrott valami....
Mióta az eszemet tudom, foglalkoztatott egy dolog, amit soha senkinek nem mondtam el, még a legjobb barátnőmnek sem, pedig vele aztán tényleg mindent megbeszéltünk...Ez a dolog az volt, hogy én biztos voltam benne, hogy 20 éves koromban meg fogok halni. Nem pont a szülinapomon, de az biztos, hogy már nem leszek 19, és még nem leszek 21. És ez 100%!!! És éltem ebben a tudatban...
De aztán!
17 éves lehettem, amikor az egyik rádióban spirituális műsor indult, már nem emlékszem melyikben....de a lényeg, egy spirituális tanácsadónak lehetett kérdeseket feltenni sms-ben, és ő válaszolt rájuk...
Vettem a bátorságot, és megírtam ezt neki. Kíváncsi voltam, mit fog válaszolni.Azt hittem, hülyének fog nézni...de nem!
Azt mondta, nem fogok meghalni, azért érzem ezt, mert egy nagyon nagy változás fog bekövetkezni az életemben, megváltozik a rezgés, amit magamból kibocsátok, úgymond magasabb frekvenciára kerül, és elérek majd egy magasabb tudatállapotot.
Persze akkor még nem igazán értettem, sőt, egyáltalán nem, ezért utána nem is foglalkoztam vele, azóta eszembe sem jutott!
De most ez a mondat előhozta, és meg is érttette velem, hogy mi történt!
20 éves voltam, mikor megismerkedtem a párommal! És általa kerültem ebbe a tudatállapotba, mert ő már akkor rég foglalkozott az ilyen dolgokkal, már túlvolt jópár beavatáson, és már rengeteg információja volt akkor is a dolgokról! És a megismerkedésünk pillanatától, mint egy tanító /igen, azt hiszem ez jó, Ő a tanítóm is egyben:))/ oltotta belém a tudást, az ő tudását, tapasztalatait, gondolatait a dolgokról, elárasztott könyvekkel/általa olvastam el a Beszélgetések Istennel köteteket stb/....
És ezáltal fokozatosan megváltozott a gondolkodásom, és a REZGÉSEM!!!!
Ez volt az én Halálom!!!
Amire gyermekkorom óta vártam!!!
Mit szóltok ehhez? Veletek történt ilyesmi? Olyan furcsa, és hihetetlen, de mégis nagyszerű és csodálatos ez számomra! Egész életemben tudtam, mi fog vele történni, csak nem emlékeztem rá! Úristen!!!!
Amilyen dolgok történnek velem mostanában!!! Mi ez? Nem értem! Vagy mégis???
Várom a véleményeteket, Drága barátaim!!!

Hozzászólások



Kedves Alis/Blanka!

Ha jól értettem a hozzászólásodat, akkor most épp "áldott" állapotban vagy, igaz? Ez a legszebb időszak egy nő életében. Gondolj a megszületendő kicsikétekre, a két szép gyermeketekre és NÉZZ TÜKÖRBE!!!! A kismamák mindig szépek!!!! És BÍZZ a társadban. Az Ő gyermekét hordod a szíved alatt, hát ne féltékenykedj. Ő Melletted van (teljesen mindegy, hogy hány gyönyörőszép, fiatal, csinos, stb.... asszisztense van), Ő a Tiéd/Tiétek! Ne rombold le az összhangot és ne is "húzzad" őt más nőkkel (ne adj ötleteket), ne VONZD be a rosszat!!!!
Mielőbbi önbizalom-növekedést és boldog babavárást kíván szeretettel:
Ébredés
(Ja, bocs, hogy nem a témához szóltam, de Alisnak ezt el akartam mondani.)



Kedves Alis...

Ha úgy gondolkozol, hogy életed fordulópontjához érkeztél, változtatni kell. Mert ez csak úgy müködik.
Belátod hibáidat, hát változtass még nem késő.Alakitsd át életszemléletedet, mindig csak a pozitiv dolgokra koncentrálj. Itt az oldalon , ha olvasol sok jó tanácsot kapsz !
Szeretettel:ágica



velem is megtortent!

Hát gyerekek ez velem is megtortent, ill. tortenik, mert én kb.18 éves korom ota tudtam, hogy nem fogom megélni a 33. életévemet. Féltem ettol a gondolattol, sot férjhez sem akartam menni, nem voltak ilyen vágyaim. Szerettem dolgozni járni, és gondoltam, hogy a teljes élethez ez elég!
10 éve megismertem a férjemet, és azota boldogok vagyunk, ill. nagyon-nagyon sok munkaval, kompromisszummal , kitartással jutottunk el idáig!
Elso lányomat 29 évesen szultem.
Deeeeeeeeeeeeee, és itt kovetkezik a TORéS!, a 2. lányomat 33 évesen szultem, és azota, mintha kicseréltek volna! Sajnos, én egy rosszabb irányba terelodtem, nem úgy mint a tobbiek!!! Olyan rettenetes féltékenység lett rajtam úrrá, amikor 2007.novemberében várandos lettem, hogy egyszeruen nem értettem saját magamat. Ésszel felfogtam, hogy hulyeség, és ha csak arra gondolok, hogy a férjem megcsal - már akkor is tudtam annyit, hogy a jo a jot vonza, mig a rossz a roszzat - ez teljesen lehetetlen!!!! De annyira mart ez bevulrol engem, és mind a mai napig is mardos, és cukkolom (habár ezt a minimumra igyekszem csokkenteni) a férjemet, mert például ma is Párizsba utazott a gyonyoru 29 aszisztensnojével ill.managerevel!!!!
Nem tudom mit tegyek, hogy ne legyenek ilyen gondolataim? Már beleorulok, de nem tudok ellene tenni. Ráadásul okom sincs feltételezni, hogy a férjem megcsal, mert még legalább két gyereket szeretne - és tolem!!
DE MI EZ A FÉLTÉKENYSÉG?????
Ráadásul eddig nyugodtan megvoltunk, mindig boldogan borozgattunk a teraszon, de ez valahogy mára elszállt!
Segítsetek!!! Kérlek, nem tudom, hogy hová, milyen szakadékba esem, de zuhanoooooooooook, és ez nem jo!!!!!!!
Nem akarok elválni, szeretem a férjem, gyonyoruek a gyerekeink...
jaaaaaaaaaaaj...... szégyenlem magamat, de azért csak leírtam mindezt, és ha már leírtam és nem fagy be a gépem akkor el is kuldom!
Azt hiszem segitségre van szukségem!!!!
Alis



Drága Ágica!

Köszönöm, hogy megosztottad velem!!:)))



Kedves Gyöngy!

Örülök, hogy Te is átéled ezt az egészet, ráadásul úgy, hogy tudatában is vagy annak, hogy mi történik!
Ez nagyszerű! Én ugyanis, mint írtam, nem tudtam, nem is vettem észre, hogy mi történik velem, csak most jutottam el arra a szintre, hogy megértsem. De neked már nem kell, hiszen már mindent értesz! Gratulálok!
És sok sikert kívánok az új Gyöngynek!:)) Hidd el, nagyszerű lesz!!!



Kedves Heidi! Hát ez nagyon

Kedves Heidi!

Hát ez nagyon izgalmas amit írsz, ez az érzés Bennem évekkel ezelőtt keletkezett.Valaki a tenyeremen megmutatta, hogy ez az élet vonal Én pedig megállapítottam, hogy az enyém igen rövid, 40 évesen fogok meghalni. Persze huszonévesen ez nem ízgatott, de azóta is sokszor nézegettem a vonalat hátha növekszik, de nem.
Na most az a helyzet, hogy idén leszek negyven.
Ráadásul egy olyan élethelyzetbe kerültem az elmúlt héten( persze ez egy folyamat volt, csak a csúcs pontja datálódik a múlt hétre), hogy MINDEN MEGVÁLTOZIK körülöttem. Minden bizonytalan jelenleg nem is pontosan tudom hogyan tovább....
Megfordult a fejembe, hogy most tényleg ez a vég, de Neked igazad van. Ez az Én halálom, és újjászületésem is egyben.
Milyen furcsa, hogy már 15-20 évvel ezelőtt is tudtam ezt.
Kíváncsian várom az új Gyöngyöt.

Nem az a kérdés, hogy mi lesz hanem az, hogy addig mi lesz?

Köszönet, a gondolat elindításáért.

Gyöngy



Heidi drága....

Kérdésedre a válaszom, erre utólag jöttem rá.Az az 1 év arra volt jó, hogy változtassak az életemen.Elég sok mindent másképp láttam, másképp éltem,sokat változtam jó irányba.Megtanultam
úgy élni, hogy csak a jó dolgok kerüljenek előtérbe. Életem teljesen megváltozott. És ez meg is maradt a mai napig. Akkor még nem volt internet, 2éve van. Akkor kezdtem csak foglalkozni evvel a dologgal. És örülök a "Sorsnak", hogy ezt a jelet megadta számomra.. Az éveket már nem számolom,de mintha akkor Újjászülettem volna. Hát én igy éltem meg ezt az érzést!
Szeretettel :ágica



Kedves Ágica!

Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel-és tapasztalattal!
Bátor voltál, hogy elmondtad a családodnak...én nem mertem:)
És te utána egyből rájöttél, hogy emiatt érezted azt? Vagy mennyi idő telt el? És hogyan jöttél rá?



Heidi drága.....

Előhoztad most belőlem azt az érzést, amit én is átéltem. Csak én 52 éves koromat , tudtam , hogy nem fogom megélni. Egész év avval telt el, hogy mindig arra gondoltam.... A családom csak mosolygot, hisz nem voltam még beteg sem....Vártam, és elmúlt az egy év....és utánna mintha ujjá születtem volna...Ugy érzem azóta nem is öregszem..... Sőt munkahelyemen , mostmár 2 emberként dolgozom!
Hogy mi a magyarázata..... már nem titok!! Puszil : ágica