Házioltár

házioltárHázioltár

Nem szeretek hétvégeken dolgozni. Pedig muszáj. Szerencsére a gyártásvezetőnk humoros fickó. Érti és szereti a viccet. Péntek délután már azon szoktunk alkudozni, hogy ezen a hétvégén zsidó legyek, vagy keresztyén. Ez azt jelenti, hogy szombatra, vagy vasárnapra osszon be dolgozni. Néha mindkét napra kell.

A mi szakmánk ilyen. Amikor a ’normális’ emberek mennek haza a munkából, vagy együtt töltik családjukkal a hétvégéjüket, ünnepnapokat, mi akkor lendülünk bele a munkába. Ezt meg lehet szokni, csak sok év kell hozzá és egy megértő feleség. Aztán van egy másik, világnézeti vetülete is a dolognak: a vallási meggyőződés, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Én nem vagyok egy bigott, szabályokhoz mereven ragaszkodó hívő, de sokszor eszembe jut a Tízparancsolat, amelyben világosan benne van a hetedik nap megszentelésére vonatkozó parancs! Kinek melyik a hetedik nap? Volt olyan munkatársunk, aki pont hitbeli okokból, szó szerint megtagadta a szombati munkavégzést. Egy időben még én is mosolyogtam rajta. Persze olyan kollégánk is van, aki – igaz, hogy nem vallási indíttatásból – de sem szombaton, sem vasárnap nem hajlandó dolgozni.

A nyolcvanas évek elején fényképészinas voltam. Akkoriban éltem át nagyon mély és érdekes spirituális élményeket. Hirtelen fordulatot vett az életem. Nem jártam többet kocsmába, nem drogoztam, nem ittam, nem káromkodtam. Legalábbis a környezetem csak ennyit vett észre a bennem végbemenő változásról. Voltak, akik örültek, bár nem értették meg ezt a radikalizmust. A régi barátok viszont kifejezetten gúnyolódtak rajtam. Hogyan lehet a söröskorsót egyik napról a másikra egy Bibliára felcserélni? Ez isteni titok. Nem is akarok rá racionális magyarázatot adni. A hálószobám imaházzá alakult át. Elkezdtünk összejönni, először csak ketten, hárman. Aztán egyre többen lettünk. Katolikus pap barátaim is feljártak hozzánk, mert kis közösségünknek híre ment a városban. Olyanok is megfordultak nálam, akik azóta már papok, vagy lelkészek lettek. Egyszerű, spontán estek voltak ezek. Olvastuk a Bibliát, beszélgettünk róla, teát főztünk, néha énekeltünk egy kicsit és persze együtt imádkoztunk. Minden olyan idilli volt. Aztán jöttek a hullámvölgyek…

Egyik este gyerekaltatás közben, miután kimondtam az Áment, Illés a fülembe súgta: „Apu! Tudod, hogy Jézus melyik házba megy be?” „Melyikbe, kisfiam?” – kérdeztem tőle. „Abba, ahol van házioltár.” Ezt azért mondta, mert nálunk van. Kettő is. A gyerekszobában is csináltak maguknak egyet. Gyerekbiblia, kereszt, néhány általuk érdekesnek ítélt kép, képeslap, de még karácsonyfára való száraz süti is előkerült alapanyagként. Gyermeki fantázia. Lehet tőlük tanulni! Egyébként sokat gondolkodtam ezen a kijelentésen. Gyermekeimet időnként prófétaként tisztelem és néha még lelki vonatkozású kérdéseket is felteszek nekik, ha valami probléma gyötör. Meglepő válaszokat kapok ilyenkor. Így van ez a házioltárral is. Nagyon mélyértelmű gondolat: Jézus csak oda megy be, ahol ilyet talál. Számomra üzenet értéke van. Az igazi házioltár ugyanis nem tárgyakból készül és nem a szoba egyik sarkában van. Hanem az emberi szívben. Jézus gyönyörű példázatot mondott erről: amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd magadra az ajtót, és ott imádkozzál Atyádhoz, Aki ott is lát és válaszolni fog neked! Jézus szavai is kétértelműek. Vonatkoznak a fizikai, belső szobára, ami segít az elcsendesedésben, de értelmezhetjük az emberi belsőre, a szívre is.

A kérdés tehát nagyon egyszerű: mi, vagy ki van az én házioltáromon? Valamilyen bálvány? Rossz szokásaim, beidegződéseim, rögeszméim, kötődéseim? A megszállottság megannyi formája? Vagy tudok időt szánni a csendes találkozásra Istennel? Hogy Ő legyen az oltáromon. Illés fiam üzenetét kiegészíteném egy apró felismeréssel: Jézus csak oda tud betérni, ahol üres házioltárt talál, mert akkor Ő elfoglalhatja méltó helyét a szívünkben.

Home:
Mail: somafoto@fw.hu

Címkék:

Hozzászólások



Kell...

...egy ilyen bator hangu hivo itt ezen az oldalon is.Isten hozott biztatas!
Szeretettel,
felebarat



Drága Soma!

Nagy öröm volt a blogoddal találkozni.
Illés volt az én imádott nagypapám..., aki talán már újra köztünk van - hitem szerint -.
Gyönyörű név, örülök hogy a fiadat így nevezted el.
Tetszik, hogy Pál-fordulatot vettél és egy életen belül különböző mentális szinteket jársz be.
Üdvözöllek én is az oldalon!

www.aminababa.com
www.flavin7.com
www.gulliver.hu



Drága Soma :)

Isten hozott köztünk :)
Jó olvasni téged...
jó újra megismerni, hiszen ismerem arcod, ismerem képeidet és őszintén mondom nagyon szeretem őket...
a lelkedet még nem ismertem, köszönöm hogy megismerhetünk.
Beleolvastam a honlapodba, persze a végével kezdtem :)
Nagyon érdekes a gyermekeiddel kapcsolatos megéléseid. Azt tudom, hogy a gyermekek hozzák magukkal a tudást, és ha úgy neveljük őket, akkor ezt nem is felejtik el. Csodálatos, ahogy kinyilvánul általuk az Isteni bölcsesség...
Köszönöm, és még olvasgatlak, mert van MIT...

Szerető öleléssel: Bea :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)