Elengedés

szabadság, elengedésMa álmomban már elengedtem. A tegnapi heves vita úgy érzem végleg megpecsételte a kapcsolatunkat. Már nem bízom benne, már nem érzem, hogy szeret, távolodunk egymástól... érzem én ezt régóta. A kettős érzések szokás szerint gyűlnek bennem, próbálkozni tovább, hiszen szép volt, és imádtuk egymást, és vajon tudunk-e még küzdeni egymásért? Vagy adjam fel, fogadjam el, hogy ennek így kell lennie, és végre lássam be, hogy ez nekünk már nem működik... mindig próbálkoznék még egy utolsót. Egy hónap múlva úgyis elutazik hosszabb időre, messzire, szívem szerint szeretném még ezt a hátralévő 1 hónapot boldoggá tenni, aztán meg majd elválik. Az eszem azt súgja, hagyjam, hagy menjen most...

Álmomban egy zöld réten jártam. Egy fehér lufira felírtam a nevét, aztán elengedtem a lufit, hogy szálljon, amerre szállnia kell. Valószínűleg ezt kellene tennem, de a szívem még egy picivel mindig erősebb, mint az eszem.

Tudom az eszemmel, ha most megtesszük, ha hagyom elmenni, rettenetesen fog fájni. Könnyebb, és egyszerűbb lenne elfogadni, ha 2-3 hónap után azt tudnám mondani, hogy a távolság miatt nem működik. Vagy éppen a távolság miatt újra fellobban az a láng,ami ott égett kettőnk között... Ugyanakkor, azt is tudom, ha még egy hónapighúzzuk, sokat fogbántani. Elengedni könnyebb, ha messzire megy, itt maradni fájóbb, ha ő is itt van.

Még mindig szeretem. Azt az embert, akit megismertem. Nem azt, akivel ma együtt élek... De a szívem mégis azt súgja, próbálkozzunk még,hiszen még senki nem szeretett ennyire, még senkit nem akartam ennyire, még senkivel nem tudtam ennyire elképzelni a jövőnket... és a problémákat meg lehet oldani, kérdés, hogy mennyire akarjuk. Én még tennék egy utolsó próbálkozást, ő viszont menekülne. De nem szívből tenné, hanem mert könnyebb lenne neki...

várom a jelet, ami végre megsúgja, merre tovább.

Hozzászólások



Kedves Nickeey! Az előbb

Kedves Nickeey!
Az előbb Írtam pár sort neked,de erős a gyanúm,hogy ez az álnok gép lenyelte.Ezért most kicsit rövidebben: köszönöm
Az egészen biztos,hogy neked van igazad és az is hogyha döntésre jutok azt meg is tudom tenni.Eddig is megtettem amit elhatároztam és etán is így lesz. Számomra ez teljesen új,hogy megbeszélhetem valakivel hiszen eddig mindig mindent magam oldottam meg.
Még egyszer...Köszönöm
calypso



Richard Bach

Kedves Evelin!

köszönöm a soraid, a második idézet valóban csodaszép.

Pont a hétvégén olvastam Richard Bach-tól az Illúziókat.
Az érdekes az egészben az, hogy 3-4 évvel ezelőtt olvastam, és akkor nem tudtam értékelni, nem is igazán értettem, hogy mit akar mondani. Most, pár év, és nagyon sok könyv után szinte ittam a szavait. Ajánlom mindenkinek a könyvet, amit eddig tanultam az Univerzumról, a vonzásról, a gondolatokról, a létről... Minden benne van, egy érdekes kis regény formájában.

ölel,
nickeey



Te drága:)))

Hello...olvastalak, veled érzek...voltam már ilyen helyzetben...ma kaptam egy barátnőmtől ezt az idézetet, ide másolom Neked és nincs is más mondandóm:)))

"Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!"
Richard Bach

''A mosoly az a fény, mely az arc ablakán világít, s jelzi, hogy a szív otthon van.''
Evelyn:)



Reagálás

Kedves Calypso!
Teljes mértékben egyetértek Nickeey-vel a problémád megoldássát illetően. Egyedül csak annyival szeretném csak iegészíteni8, hogy ha úgy döntesz helyrehozod a kapcsolatot ne lepődj meg ha a másik ebben nem lesz partner. Hidd el tapasztalatból mondom és még így is eltarthat egy darabig mire rájössz mit kell tenned valójában. Én még nem jöttem rá.



Kedves calypso! Én azt

Kedves calypso!

Én azt gondolom, hogy abból, amit leírtál, egyértelműen látszik, hogy ez így nem jó Neked. Meg valószínűleg a feleségednek, és még inkább a gyerekeidnek sem. Feljebb egy válaszban leírtam, én mit teszek most, ebben a helyzetben: teszek egy utolsó kísérletet arra, hogy megmentsem a kapcsolatunkat. Ha sikerül, a világ legboldogabb embere leszek, ha nem, tovább kell lépnem, el kell engednem. Tudom, hogy nehéz lesz, Neked ez még nehezebb ennyi idő után, de hidd el, megéri.

Gondolj magadra, és gondolj a gyerekeidre. Gondolj arra, hogyha megszabadulsz ettől a mázsás súlytól, ami ilyen régóta nyomja a vállad, és saját állításod szerint is felemészti minden energiádat, gondolj bele, ha elég erős leszel megszabadulni tőle, mennyi minden másra lesz energiád, lehetőséged lesz végre sajátmagaddal foglalkozni, lehetőséged lesz végre újra más emberek felé fordulni, akik szeretnek téged, lehetőséged lesz egy új, jobb életet megteremteni magadnak, amiben boldog lehetsz, s ennek az egésznek a nyertesei (rajtad kívül) a gyerekeid. Hiszen az örömöd, a boldogságod ők is érezni fogják, sokkal több pozitív energiát tudsz nekik adni.

A döntés meghozása pokolian nehéz, de ha erre kerül a sor, gondolj az eredményre, mert ha elég erős vagyhozzá, akkor biztosan ez lesz a vége, boldogság,öröm, harmónia, szeretet.

ölel: nickeey



Kedves Kicsike! Köszönöm

Kedves Kicsike!

Köszönöm szépen a biztatást, én is az a fajta ember vagyok, aki a szívére hallgat. Bár már sokszor csalódtam, a döntésemet sosem bántam meg, mert minden egyes fájó dologból sok mindent tanultam, amit használni tudtam a későbbiekben. Az én döntésem most az, hogy egy utolsó kísérletet teszek arra, hogy újraélesszem a tüzet, ha sikerül, rendkívül boldog leszek, ha nem, hát itt az ideje az elengedésnek...

Én is kívánok Neked minden jót, hogy az álmaid valóra váljanak, hogy mosollyal ébredj, s feküdj!
Ölel: nickeey



Elengedés

A helyzet az,hogy én is ugyanilyen csónakban ülök.Ha elválnánk belehalnék, így meg szép lassan felőrlődöm,tehát a vége ugyanaz.Már majd tíz éve vagyunk házasok,de igazán boldog sosem voltam.Már két éve,hogy szinte mindennap könnyes a szemem és az energiáim nagy része így őrlődik fel.Az a baj,hogy nem tudok boldogtalanul élni.Ő a gyerekeim anyja és néha még azt sem érdemli meg,hogy Anyának szólítsák,de ha ránézek mindíg feljön bennem az érzés,hogy mennyire szeretem.Nem tudom a megoldást,ezért én is csak várom a csodát.Eddigi tapasztalatom az,ha valamit hirtelen eldöntöttem legtöbbször megbántam ezért már a döntéshozatalhoz sincs elég bátorságom.Így maradnak a dolgok úgy ahogy vannak és lehet,hogy megöregszünk egymás mellett ebben a "se nem hal se nem hús"-féle állapotban ami senkinek sem jó.



Drága Nickey

Tapasztaltam nem is egyszer amit most olvastam tőled. Én csak annyit tudok neked javasolni, hogy hallgass a szívedre.
Sokszor lezajlottak bennem is ezek a gondolatok, pont így voltam ahogy te, az eszem azt mondta menj, a szívem azt h maradj és én mindig a szívemre hallgattam és mindig helyes volt a döntés, még sohasem bántam meg.
Igazad van, a próblémákat meg lehet oldani, mivel magatoknak vonzotátok be, úgyanígy be tudjátok vonzani a megoldást is rájuk. És lehet minden olyan szép, mint amilyen az elején volt, sőt, még szebb és még jobb lehet, ha mind a ketten ezt akarjátok és küzdötök érte. Ahogy leírtad h mennyire szereted, sztem ő is úgyanúgy érez irántad és ő is most pont ilyen kétségek közt vergődik mint te. Üljetek le és beszéljétek meg és találjatok választ és megoldást a problémákra, mert van.
Ha valóban úgy érzitek h elég volt és most kell abbahagyni akkor tegyétek azt, de ha együtt akartok továbbra is boldogan élni akkor tegyétek azt.
Én azt ajánlom h hallgass a szívedre, ő tudja a legjobban h mi a jó neked, mi kell neked, mitől vagy boldog és úgyebár az a legfontosabb h boldogok legyünk és nem számít h mit mond a világ!
Kívánom h meghozd a helyes döntést és légy nagyon boldog!
Ölel kicsike



bután hangzik

Szerintem nincs ember a Földön, akiben ilyen gondolatok ne mentek volna át... Az jut eszembe erre, hogy "nem akarva akarni". A vas akarat, a kemény "ebkötős" akarat sokszor úgy tesz, mintha a szeretet legfőbb mértékadója lenne... de valójában csak megfojt, leszűkít, eröltet... Nehéz elfogadnunk(?), de az érzelmek és az élet alaktalan és végtelen... nekünk van szükségünk formákba önteni. Én úgy élem az életem, hogy igyekszem a LEHETŐSÉGET sose kizárni, megszüntetni. Felkészülve érzem magam annak, hogy megtörténnyen a bármi. Főleg a margitszigeti élmény után.:) Nem tudom hogyan és mikor, de szerintem a gyümölcs meg fog érni és folytatódik a csoda az életemben, életünkben, mert hát úgy vagyok egyedül, hogy nem vagyok egyedül.:) Tehát mikor azt hisszük elengedünk valakit, valójában nem engedjük el... teljesen felesleges lemondani arról akit szeretsz. Szeresd a szíveddel... mást nem is tehetsz, hiszen amikor a világ, az ÉLET felé fordulsz energiáért, s a mindennapok csodájából "szívod" az erőt a világgal, az univerzummal együtt őt is szereted, azt a bizonyos őt is.... és sose tudhatjuk, hogy mikor és hogyan folytatódik a csoda, de folytatódni fog, az biztos!:)