Munka, ami Öröm és Szenvedély

álom állásMunka. Olyan munka, ami a képességeimnek megfelelő. Ami érdekes. Amiben ott van a kihívás. A kreativitás.
Valami olyan munka, amit szenvedéllyel lehet végezni, nem mellesleg jó pénzért. Amibe az ember bele tud feledkezni (áramlat-élmény). Amiért érdemes mindig újra és újra újat-tanulni.
Úgy érzem, teljesen belefásultam a munkámba. Egyetemi diplomával + egy másik felsőfokú képzettséggel egy olyan állásban dolgozom, amihez egy érettségi is bőven elég. Semmi önálló gondolkodás, semmi kreativitás, semmi, ami megmozgatná az agyamat, a fantáziámat. És beleőrülök... belefásulok.
Lépnem kell, mert így szép lassan élőhalottá válok.
Jövő héttől csinálom az edzősködést is. Heti 3x. De azon vagyok, hogy több helyen, több csoportom lehessen, és fél év alatt (Max 1 év) elérjem, hogy csak edzősködésből élhessek. Hogy ne kelljen megalkudnom, és olyan munkával átvegetálni az életem, ami nem inspirál.
Bár tudom, hálás lehetek, mert van munkám. Mert van fizetésem. Ez jó. De 35-40 évig így élni, hogy csak ez legyen a cél... hát ez szerintem nem élet, csak vegetálás.

Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel. Nekem a legtöbb volt iskolatársam, barátnőm hasonlóan erről számol be a saját munkájával kapcsolatban. Szinte kivétel nélkül. Még az is, aki annak idején doktorált is. Hogy nincs szükség a munkahelyeken a tudásra, a kretivitásra meg pláne. Leginkább csak jó nagy adag monotóniatűrésre és helyeslő bólogatásokra...

Tudom, hogy a gondolat ereje óriási. Tudom, hogy azt kell csinálnom amire szülkettem. Tudom, hogy a mostani munkám is megtanít valamire (pl. alázatra, türelemre). Esetleg tudtok valami olyat mondani ami segíthet, hogy lehet a szenvedélyünk a munkánk és a megélhetésünk is egyben? Nektek hogy sikerül(t) ezt megvalósítani?



Drága Mindenki!

Csoda történt!!!
Képzeljétek, kedd óta van munkám, és olyan, ami a végzettségemnek megfelelő és kreatív és minden! Egyelőre 3 hónapra, helyettes státuszban leszek, de van remény, hogy tovább is maradjak. Csoda!
Most azon vagyok, hogy igazán jól végezzem a feladatom! Szurkoljatok, hogy legyen erőm, mert elég nehéz... de szeretem!



Kreativitás!

Üdvözlök mindenkit! Én nagyon is nyitott vagyok egy közös vállalkozás beindítására. Azt gondolom, a mai gazdasági helyzetben, akinek kevés pénze, de esze van, igenis ezt a módszert választaná. Nekem is nagyon sok használható ötletem van. Én amondó vagyok aki hasonló cipőben jár jelezze és személyesen találkozzunk. Igenis össze lehet hozni nagy dolgot a sok kicsiből. Azt is tudom hogy ki lehet szűrni azokat akik hátsó szándékkal közelednének hozzá.

Üdv.



Köszönöm a biztatást és a tanácsokat

Kedves Julcsi és Angelgirl,

Nagyon köszönöm a tanácsaitokat és bíztatást.
Nem tudom, hogy miért tartanak még mindig, írásom óta a negatív történések nálam (anyósom meghalt, gyász a családban, vita az örökösök között, autóm oldala betört, szerelő átvágott, barátom nem tartotta az ígéretét) mindez három hét alatt. Nagyon nehéz így már önmagamban és környeztemben hinnem.

DE, most jutottam oda, hogy sikerült olvasnom írásotokat és NAGYON TETSZETT, reménnyel és bizakodással töltött el, mert nagyon sok dologban igazatok van, és ráébresztett dolgokra. Igen Angelgirl, talán túl görcsösen és türelmetlenül várom a megoldást. Így elkezdem mátol elengedni. És igen Julcsi átgondolom a szempontként felsorolt kérdéseidet. És figyelem a belső hangot.

Jut eszembe, most hétvégén a könyvesboltban nézelődtem és kezembe akadt (véletlenül??) egy könyv (Ansel Grün: Válaszok Könyve), amiben szerepelt pont ez a kérdés is, azaz, hogy hogyan halljuk meg a helyes belső útmutatást, és hogyan lehet nagy valószínűséggel megkülönböztetni mástól. A lényegét összefoglalva: nem hallható szavakkal kapjuk, hanem gondolatok és/vagy belső képek formájában. És onnan tudjuk, hogy ez a válasz vagy a válasz egy része, hogy ezek a gondolatok, képek mindig jó érzést keltenek bennünk, míg egyéb sugallatok általában korlátozóak vagy félelmet, szorongást keltenek.

Napfénynek meg gratulálok a döntéshez. A döntés utáni leírt érzéseket én is átéltem, és remélem az álma hamarosan (de legalábbis hamarabb mint nekem) úgy alakul valósággá, ahogy elképzelte.

Üdv.

Manager



Tudom hogy sikerül kedves Napfény:)

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Igen, igen,

kitartás!
Hiszem, h megtalálom az utam!
Hiszem, h meg tudok jól élni, és a munkámban találok örömet!
Hiszem, h nincsenek véletlenek. És a helyemre kerülök.



Ma

megtettem egy nagy lépést. Eljöttem a munkahelyemről.
Vívódtam eleget.
Igen, vívódtam.
Meditáltam.
Kerestem a megoldást.
Végül erre jutottam.
Most azt érzem: üres vagyok. Valahogy kijött belőlem egy csomó feszültség. Kiürültem. Jó értelemben.
Ez vagyok. Ilyen vagyok. Nem tudtam tovább hazugságban élni. Már kezdtem belebetegedni fizikálisan is (egy hónapja nem múló derékfájásom van, ami a munkahelyemen jött ki).

Most kell a csend. Hogy kiürüljek teljesen. Hogy új utakat kessek. És megtaláljam az utat, amin járva betölthetem a hivatásom, a feladatom. Amin járva öröm van bennem. Amin járva magam lehetek egészen. Amin járva fejlődhetek és talán másoknak is adhatok vmt, magamból.



új út

Most szépen megfogalmaztam magamnak az új szempontokat, h milyen munkára van szükségem.



tanulságok

Egy hónapja indítottam ezt a fórumot. Mire is jutottam?

Átgondoltam sok dolgot. Annakidején, egy ilyen munkahelyre volt szükségem. Pont ilyenre. Hogy tudjak mellette rendesen tanulni, edzéseket tartani, és edzeni. Hogy max. 30 percet kelljen odaáig utazni, és hogy legyen időm minden délben ebédelni. Ezek voltak akkor nekem fontosak. Emlékszem arra a du-ra, amikor ezeket a szmpontokat megfogalmaztam magamnak, h nekem egy ilyen munkahelyre van szükségem. Akkor is, ha a többség szerint ez csak álom... És kb. 3 hónapra rá megcsörrent a telefon...és behívtak egy elbeszélgetésre. Rá köv. héten már kezdtem is a munkát...

Így történt. Akkor, másfél évvel ezelőtt. Csoda volt, h egy olyan helyet találtam, ami minden szempontnak megfelelt, amire nekem szükségem volt. Vonzás törvénye? Sors? Isten? Szerencse? Eleve elrendelés?

Mára befejeztem a sulit. Nem kell tanulnom. Másra van már szükségem. Megváltoztak a körülmények, megváltoztak a fontossági szempontok. Változtam én is. Újra kell fogalmaznom, h mire is van szükségem, milyen munkára. Megfoglmazni, és elhinni, h amire szükségem van, azt megkapom. Mert szükségem van rá.

Itt van hát a feladat. Új szempontok.



Kedves Manager!

Úgy éreztem, írnom kell Neked... Remélem miközben újraolvasod leveled Te magad is rájössz, hogy Önmagad vagy Önmagad hátráltatója is...
De a "Siker kulcsa" is csak Nálad van!
Nem kell semmit sem csinálnod, semmi másra se gondolj, egyszerűen csak vedd be a "leszarom kapszulát" a Mátrix-ból...
Egy pillanatra (inkább pár percre:) hunyd be szemed, ürítsd ki a fejedet egyetlen gondolatod legyen: ELLAZULNI!!!
Lazíts, és menj mélyebbre...
Meditálj....
Menj oda, hol még sose jártál, (gondolatban) és mégis ismerős MINDEN...
Egyszerűen csak PIHENJ, kapcsolj ki....
Ezt megteheted meditatív zenével, vagy anélkül is akár.... Egy a lényeg, h MOST ebben a pillanatban csak TE vagy a fontos...Senki és semmi más, csak TE!!!
Miután meditáltál, rájössz mennyire megkönnyebbültél, pihentebben könnyebbnek tűnik MINDEN!

Még én se találtam meg, h mi az, amivel foglalkozni szeretnék, de azt már TUDOM, h úgy nem is fogom, ha folyton ezen görcsölök...ENGEDD EL!!!
Nem látod a fától az erdőt...
Majd megmutatkozik Néked, ha ITT lesz az ideje...
Most csak hagyd...Had aludjon...(bár épp lázasan dolgozik, csak Te ezt nem látod...még nem....mert még nem értenéd meg...Majd ha eljön az ideje számodra, TUDNI fogod...Egyszerűen csak TUDOD és kész....

És, hogy a belső hangod, a belső ösztönöd még nem hallod, az csak azt jelenti, hogy a TUDATOS (okoskodó énünk) elnyomja ezt örökös hangoskodásával...Hidd el, MINDIG az első a megérzés a jó...
Mert az nem a felülbíráló, magyarázgató, logikai részünk, hanem a belső intuíciónk, ami , és MOST jön a lényeg, egy felülről, ha úgy tetszik "kívülről" jövő információ halmaznak, információ tengernek a része, melyhez TE is szervesen hozzátartozol...
A KOLLEKTÍV TUDAT az, amit összemberi TUDÁS-nak nevezünk, mikor hirtelen valaki gondol valamire, és ez a valami a másik ember fejében is megjelenik...Össze vagyunk kapcsolva...
AZ én gondolatom a TIÉD is, és a TIÉD az enyém is...
Csak épp a frekvenciára kell rácsatlakoznunk és máris hallhatjuk a különböző instrukciókat....
Persze ehhez az is kell, h időnként tisztogassuk meg a radarunkat...:)

Neked, mivel mint írtad Manager-ként, napi szinten csak a logikai, elemző bal agyféltekédet kellett használnod, míg a kreatív, intuitív jobb agyféltekéd hagytad ellanyhulni...Sokan így vagyunk ezzel...De hidd el, Neked is ott van a belső hangod, csak Te magad hallgattatod el azzal a kijelentéseddel, h nem bízol benne...Nem bízol saját magadban...
Ezt MOST felejtsd is el...És kezdj pozitív állításokat összeírni magadról...
Meg arról, h mit szeretsz csinálni, és mi tenne boldoggá ebben a pillanatban? stb
Játssz!!!
Talán segítene a MOST hatalma című hangoskönyv (nekem sokat segített) vagy akár az agykontroll....vagy az itteni, és a yotubbe-n fent lévő "tanítások" ezzel kapcsolatban...

Remélem segíthettem picit...:)

Csak az a lényeg, h ne hagyd el magad, SOHA NE ADD FEL!!!! és főként, h BÍZZ MAGADBAN!!!!
"Segíts magadon, az ISTEN is megsegít!"

Szeretettel:

Angelgirl



Hasonló cipőben! :)

Sziasztok!
Feladataim ugyanazok,mint amiről ti is írtok! Azért nem írok gondot,hanem feladatot,mert gondnélküli életet teremtek éppen magamnak! :)
Az én munkám nagyon stresszes volt... két évig csináltam,de tavaly ősszel már éreztem,hogy ez nem Én vagyok. 20 év után újra érettségire készültem,hogy most jó legyen. Kértem,hogy legyen időm tanulni,hogy aztán végre arra mehessek,amerre én szeretnék.
Már novemberben leromlott az egészségem a kimerültségtől,az egész emésztő rendszerem begyulladt. 6hét pihi. Aztán úgy megromlott februárra minden a munkahelyen,hogy úgy döntöttem,inkább visszamegyek betegállományba. A leleteim alapján vissza is vettek. Az érettségim utolsó napja június 19. volt.Május 31.-ig voltam betegállományban. Addigra a leleteim jobbak lettek. Junius 2.-án kiléptem. Azóta munkanélkülin vagyok,havi 75 ezer forinttal,ami októbertől fog a felére csökkenni. Olyan magas volt a nettóm,hogy ennyit kaphattam.
Kértem,és volt időm tanulni! :) Eredmény: 4,4,4,4,5 osztályzat.
A feladat azonban itt van! MIT AKAROK MOST?
Az egyik énem olyan munkát akar,amiből megélünk. A másik énem időt szeretne a tanulásra, a családra. Időt az egyetemi felvételire felkészülni. Időt,hogy a fiaimmal tanulhassak. Időt az írásra! Kicsi korom óta írok verseket,novellákat,most már meditációkat is... Az életem a lélektan kutatása. Idő-idő-idő magamnak,de úgy,hogy pénzem is legyen!
Én teremtem? Akkor kérem!
Idő kell ahhoz,hogy letisztuljon,mit is szeretnénk valójában,mert néha szemben áll egymással a szív és a "józan ész". A hétköznapok elvárásai.
Most persze még fogalmam sincs,mi lesz a munkám.Először olyat kértem,amiből sok pénz van,de ott a munkaidő látástól-mikulásig van+a stressz!!! Ez nem jó! Ezt nem!!! Úgyhogy olyat kértem,ami nem veszi el az agyamat... akár szórólapozom is... csak délután és hétvégén othon legyek. Úgyis csak ideiglenes munka,hisz nem ez a főcélom.
A fő célom az írás, az emberek segítése, tanácsadás, beszélgetések!!! Könyveim jelenjenek meg!
Addig meg olyan munkám legyen,ami nem veszi el a figyelmem és az időm. Kértem,és már úton van felém! Tudom! :)
Pénzt is kértem! Sokat!!! Jönni fog! Tudom! De csak akkor,ha nem nézem reménykedve a lottó húzást,hogy: Na,keressek még állást?
Majd akkor jön,ha elengedem,és nem ezen jár az agyam minden percben.
Édes volt a szitu,mert a film kapcsán másfél millióra akartam átírni a bankszámlám egyenlegét,de "véletlen" elírtam,és másfél milliárd lett belőle! :) Ez megtanított arra,hogy merj nagyot álmodni!
Azonban csak nem jött!
Aztán kaptam egy álmot! Így szól:Farkas Julianna! Írd le,mire költenéd azt a sok pénzt! -szó szerint ez volt egy papírra írva! :))
Leírtam! Jött a Döbbenet és a Tanulság! Amiket leírtam,mindről hiszem,hogy megvalósulhat! Nem is olyan sok kívánság! Az is lehet,hogy amit másvalakire költöttem volna,azt megkaphatja úgy,hogy nem én általam. Ezeket hiszem. Azonban egyösszegben azt a sok pénzt... hááát.... azt csak reméltem!

Szóval fontos,hogy tudjuk,MIT AKARUNK!!!! Akár munka,akár pénz,akár kapcsolat.... akár bármi.
Amíg ez hiányzik,addig az Uni csak ott toporog feletted tehetetlenül,hogy:
KÉRTED HOGY SEGÍTSEK! DE KÖNYÖRGÖM!!!!! DÖNTSD MÁR EL MIT SZERETNÉL!!!!!!

Manager kedves!
Neked is csak ezt tudom ajánlani! Döntsd el mit szeretnél! :)
Képzeld el egy jövőbeni egész napod! Az egészet!!! Reggeltől,estig!
Mikor ébredsz,hogy munkába menj? Egyedül vagy,vagy család is körülvesz?
Jókedvűen készülsz a munkába! Fogmosás,stb... mosoly!
Ha munkát még nem tudod,mit szeretnél, akkor képzeld onnan tovább,hogy vége a munkaidőnek! Hány óra van most?
Hova mész utána? Kivel találkozol? Vagy hazamész,mert várnak otthon?
Mit csinálsz otthon? Mi érdekel? Olvasol? Filmet nézel? Barátokkal beszélgetsz? A gyermekeiddel játszol?
Mire költöd a fizetésed? Utazás? Ház? Ajándék a kedvesnek? Könyvre? Mit csinálsz hétvégén majd? Hogy szeretnél élni?
Majd képzeld el a nap végét,a lefekvést,és a hálát a boldog napért!

Ez talán segíteni fog megtalálni,mit is szeretnél,és előbb utóbb a munkát is el fogod tudni képzelni,hogy mi az,ami abba az idővallumba belefér,amit megálmodtál,ami pénzt hoz,ha az a legfontosabb,vagy időt....
Remélem megtalálod majd a döntéseidet!!!! :)
Kicsit hosszúra sikeredett az írásom! Bocsánat érte.... de így lett kerek! :)

Szép és sikeres teremtést mindannyiunknak!

Üdv:Julcsi

Szeresd magad,hogy mások is szerethessenek! :))



Bubunak

szia, hétfőn is van előadás, talizunk?



ápropó élethivatás

Ápropó élethivatás: kiváncsi lennék, hogy Álomkereső álmában tudnék e valami hasznosat tenni...



Drága Bubu! :)

Így igaz! :) Holnap az élethivatásról "gondolkodunk" egy kicsit! :)
Bízom benne, hogy utána majd Te is tisztábban látod, hogy mit is akarsz valójában! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Teremts Szabadon - 7 részes előadássorozat a Tudatos Teremtésről



Másik lovat szeretnék...

Valami hasonló cipőbe járok én is.Tavaly kiléptem 9 év után a munkahelyemről ahol cudarul éreztem már magam.Multi cég,egyre több munka nuku elismerés.Ismeritek.Vezető akartam lenni,hát idén megkaptam örültem neki mint majom a farkának.Mint üzletvezető helyettes napi 12 órát dolgoztam+3 órát utaztam és hamar rájöttem nem igazán életcél arról beszélgetni egy buta és gonosz vezetővel hogy a fűzős vagy a tépőzáras cipőt tegyük a polcon felülre.Ha másik boltba kerülök gondoltam problémám megoldódik igy feladtam a rendelést:Szeptembertől közelebb akarok dolgozni.Igy is lett:)Itt megkértek amig a régi vezető itt van ne csináljak semmi átrendezést eszembe ne jusson kreatívkodni.Leegyszerüsítve vagy takarítottam vagy kiszolgáltam vagy néztem ki a fejemből és gondolkoztam.És feladtam a rendelést:Októbertől nem akarok itt dolgozni álmaim munkahelyén akarok lenni...
Napi 12 órába gyér forgalom mellett van idő rendelni...
És láss csodát múlthéten behívtak állásinterjúra,a héten már járhatnám a tanfolyamot ami szupi is lenne de én nem akarok a rég nem látott osztálytársakkal meg ismerősökkel biztosításról meg ilyenekről valami kávézókba beszélgetni..Azt hiszem kissé még pontosítást kívánnak a dolgok,de alapjába véve bejött a kérésem.De biztosítást nem akarok kötni,már próbáltam köszönöm:(
TUDOM nekem is meglesz a munka ami öröm és szenvedély.
Addig meg kitartok anyagilag is.
Remélem Álomkeresőtől holnap megint hallok,tanulok okosat az élethivatásról.Nagyon várom:)

Bubu



Kedves Shakti!

Ismét reagálok az írásodra.
Igazából egy kérdés merült bennem fel: amikor otthagytad az az állást, és beleugrottál a bizonytalanba, akkor az átmeneti időben (amíg a festményeladás beindult) hogy tudtál megélni? Volt esetleg elegendő tartalékod? Hogy vészelted át azokat az időket anyagilag? És lelkileg? Tudom, ez talán elég személyes kérdés. De tényleg örülnék, ha megírnád, akár privátban.
Köszönöm!
Én most épp elkezdtem váltani, átmentem félállásba, hogy legyen időm arra , amit igazán szeretnék. De közben azért ott a félelem: amíg az beindul, hogy fogok kijönni anyagilag? De bízom. És remélek. És le kell küzdenem a szegénységtudatot, amit elég erősen belémneveltek. Ezen is dolgozom. Meg legyőzni a félelmet. Mert ez a legnagyobb pusztító erő. A félelem.



siker

Kedves Mindenki!
2 hónappal ezelőtt én is hasonló gondolatokkal küzdöttem és kértem az Univerzumtól lehetőséget, hogy jobbitsak életemen. Konkrétan azt kértem az Uncsitól, hogy havi egymillió forintot keressek. Na másnap várt egy e-mail, hogy "akarsz havi akár egymillió forintot keresni? Gyere el és dönts! Na nekem sem kellett kétszer mondani, gondoltam mi baj lehet, elmentem egy előadásra, és ott egyből eldöntöttem, hogy IGEN, kértem és kaptam!
Ezért írom bátran, hogy akit érdekel a munka, írjon a kkenessey@freemail.hu-ra, elviszem egy előadásra (ingyenes és semmilyen kötelezettséggel nem jár) és ott eldöntheti, hogyha tényleg ki akar lépni a mókuskerékből, itt lehet.
Az Universum a kiapadhatatlan lehetőségek tárháza, neked kell szemednek lenni hozzá, hogy észrevedd!



Kedves Manager!

Én is ténfergőnek érzem magam.
Viszont ha lenne annyi pénzem, hogy ma megvalósíthatnám az álmomat, már bele is vágnék.
És lenne sikerem is!
Van most is sikerem, de kevés az ismertségem.
Van már tervem, hogy hogyan tovább.
Amit csinálok, azt maximális lelkesedéssel teszem.
És ha tehetném, a tudásomból is adnék.
Én nem szegődnék el passzívjövedelmű mlm milliomosnak, mert vannak jó képességeim.
Nekem is önállósodnom kellett volna, de nem volt kellő önbizalmam, és pénzem.
Ha egésznap azt játszhatnám - nem munkát mondtam...-, amit a legjobban szeretek csinálni, azt hiszem madarat lehetne fogatni velem.
Élvezem amit csinálok, és az emberek, ha hozzám fordulnak, akkor érzik, hogy törődöm a kéréseikkel, és nem fizetnek a munkámért, hanem sokkal többel honorálják, mint amit én kérek érte.
Érzik, hogy abba amit csinálok, maximálisan beleadok mindent.
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



Útkeresés

Véletlenül bukkantam rá erre a blogra, és meglepődve olvasom, hogy milyen sokan küzdötök azzal, amivel én is: azaz hosszabb-rövidebb munkában töltött idő után a kiégéssel.

A több mint 15 évinyi multis gépezetben való darálódás megtette a hatását. Minden szindróma, amit írtatok igaz lett rám: stresszel teli, lélekőlő munka, tele adminisztrációval, minimális kreativitás, főnökök szeszélyeinek elviselése, megaláztatás stb.
Így pár éve már megfogalmazódott bennem, hogy önállósodni szeretnék, azaz pl. saját vállalkozásba kezdjek. 2007 januárban vettem egy nagy levegőt, és felmondtam a biztos, jól jövedelmező állásomból, hogy új életet kezdjek, most már önállóan és függetlenül. Sok vállalkozással kapcsolatos könyvet és írás olvastam el az évek során, mintegy felkészülve a majdani váltásra.
Azzal, hogy pontosan mivel is akarok pontosan foglalkozni nem foglalkoztam különösebben, mert arra gondoltam, hogy ezt az infót úgyis meg fogom kapni időben, ha végre elszánom magam a váltásra. Nos, elszántam, de valahogy nem úgy alakultak, alakulnak a dolgaim, ahogy reméltem. Azaz úgy érzem, hogy mai napig nem kaptam meg az égiektől az infót, hogy mi lenne az én utam, amit egy vállalkozásban teljesíthetnék be. Eltelt most már több mint egy év, bele kapok ebbe is abba is, de eddig egyikbe sem éreztem, hogy na ez az igazi. (az, hogy egyik tevékenység sem volt jövedelmező, sőt eddig csak buktam, arról már nem is beszélek).
Sokat gondolkodok erről, hogy hol hibázhattam ill. hibáztam-e egyátalán? Valóban jól tettem, hogy önként felmondtam, vagy inkább maradni kellett volna a biztosban. De ha arra gondolok, ez utóbbi egyrészt nem volt mégsem annyira biztos, másrészt annyira stresszes volt a munkaköröm (menedzser), hogy már egészségügyi problémáim is kezdtek jelentkezni, akkor talán mégis jól döntöttem.

Szóval, ahogy telik az idő egyre jobban bizonytalanodok el, és már az önbecsülésem és önértékelésem is kezdi kárát látni. Egyre többször merül fel bennem, hogy egyátalán mire is vagyok én alkalmas, milyen szaktudással rendelkezem, amire vállalkozást alapíthatnék, mert vezetőként ugyan a klasszikus menedzseri képességeim kifejlődtek (tervezés, szervezés, irányítás, ellenőrzés), de ezzel párhuzamosan a szaktudásom (vill. mérnök alapvégzettség) az évek során elkopott. Voltam már asztrológusnál, grafológusnál, pszichológusnál, de mindenki csak azt tudta megmondani, hogy milyen személyiségjegyeim vannak, milyen a beállítottságom, mi általában az érdeklődési köröm, ami ráadásul meglehetősen széles, nem megkönnyítve a helyzetemet, hogy merre is kezdjek indulni. De senki nem adott konkrét tanácsot, hogy „ön tűzoltóként vagy katonaként, vagy vadakat terelő juhászként tudná kiteljesíteni magát”.

Maradna tehát az isteni sugallat. De nem tapasztalom, hogy nálam működne a vonzás törvénye, pedig szinte minden gondolatom minden nap e körül forog. Ha vannak esetleg üzenetek, jelek, azt meg nem ismerem fel, vagy nem tudom, hogyan halljam/lássam/érezzem meg.
Vagy ha lenne is ilyen, hogyan tudjam, hogy ez tényleg az, és nem csak egy fals érzés.( mert volt már olyan helyzet, hogy milyen jó, hogy nem az első ösztönre hallgattam, hanem a józan eszemre).

Ha visszagondolok a múltamra és keresve, hogy mikor éreztem azt az önfeledt örömet egy tevékenységben, amit a könyvek is írnak, akkor egyre határozottan emlékszem: amikor kamasz koromban elementáris erővel kezdett érdekelni a kémia. 15-16 évesen faltam az egyetemi(!) könyveket, saját labort építettem, kísérleteztem, és arról álmodtam, hogy kutató, kémikus leszek. Csodás volt. És itt a szomorú vég: mikor tovább akartam tanulni, kiderült, hogy színtévesztésem miatt nem lehetek kémikus, de vegyészmérnök sem. Nem szidok senkit ezügyben, mert tényleg, bizonyos kísérletekben elengedhetetlen a jó színlátás. De, mégis egy világ omlott össze bennem. Miért nem működött már ekkor sem a vonzás törvénye?

Zsul legelső hozzászólásához csak annyit, hogy néha én is úgy érzem, hogy alapvetően nem is rossz munka nélkül lenni, hisz szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok. De egy bökkenő van: gondoskodnom kell anyagilag a családomról és magamról. Zsul nem tudom ezt hogyan oldja meg, de nekem pénz nélkül nem mehet így sokáig.

Shakti írja: "Aztán eszembe jutott, ha tudom, mit nem akarok, akkor azt is tudom, mit akarok." Nos ez nem működik nálam. Ugyanis abból, hogy mit nem akarok, még nem tudom továbbra sem hogy mit is akarok igazán. Pontosan ez a legnagyobb gondom, hogy a cél hiányzik.

Manager



siker

Kedves Mindenki!
2 hónappal ezelőtt én is hasonló gondolatokkal küzdöttem és kértem az Univerzumtól lehetőséget, hogy jobbitsak életemen. Konkrétan azt kértem az Uncsitól, hogy havi egymillió forintot keressek. Na másnap várt egy e-mail, hogy "akarsz havi akár egymillió forintot keresni? Gyere el és dönts! Na nekem sem kellett kétszer mondani, gondoltam mi baj lehet, elmentem egy előadásra, és ott egyből eldöntöttem, hogy IGEN, kértem és kaptam!
Ezért írom bátran, hogy akit érdekel a munka, írjon a kkenessey@freemail.hu-ra, elviszem egy előadásra (ingyenes és semmilyen kötelezettséggel nem jár) és ott eldöntheti, hogyha tényleg ki akar lépni a mókuskerékből, itt lehet.
Az Universum a kiapadhatatlan lehetőségek tárháza, neked kell szemednek lenni hozzá, hogy észrevedd!



Kedves Márta!

Írásodban az utolsó mondat fogott meg: "mindég szeretettel beszélgetni tudni kell ez az alapja"

Igen, ez nagyon fontos. Azt hiszem, minden munkában.

Köszönöm, h megosztottad a történeted!



Kedves Shakti!

Bátor nő vagy, hogy egyedülálló anyaként beleugrottál a teljes bizonytalanságba, és mentél az álmaid után! Nagyon bátor vagy! Kevés hozzád hasonló embert ismerek.
És örülök, h sikerült megvalósítanod az álmod!

Én is sokszor ugrottam már hasonló módon. Azt mondták, hülyeséget teszek. De utólag - igaz, sokszor több hónapi nélkülözést követően - mindig jobb lett.

Mostanra azon vagyok már, nem kell fejjel rohanni a falnak. Nem kell egyből kilépni egy munkahelyről, ha nem tetszik. Nekem ezt kellett megtanulnom. Tudom. Mert ismerem magam. Alázat, hallgatás. Erre is szükség van.
Most a meglevő mellett minden erőmmel azon vagyok, h kiépítsem a másik utat. Ami már létezik, csak még szélesíteni kell. Hogy csak abból tudjak megélni. Ehhez több csopotot kell indítanom, és lehetőleg több helyszínen is építkezni. (Az egyhelybenülős, kötött 8 h-ás állások, előírt feladatokkal nem nekem valók..Én magam szeretem kialakítani a feladatokat, az időbeosztást, stb) Amikor már nem bírom a 2-t együtt, és elég széles lesz az út, akkor otthagyom a régit.

De hát mindeninek más az útja. Nagyon más. Mindenkinek a belső hangja mondja meg, h mikor mit tegyen. Csak akkor kezdődnek a bajok, ha nem hallgatunk erre a belső hangra. Csak akkor. És ezt senki más nem hallja rajtunk kívül.



Kedves Napfény ! Kérdésed

Kedves Napfény !
Kérdésed , hogy lehet szenvedélyünk a munkánk , és megélhetésünk is egyben…?
Közel vagyok az 50 –ez , végig dolgoztam …
azt tanultam ami szerettem volna lenni , én 14 koromra eltudtam dönteni mi szeretnék lenni
..ápolónő
nagyon szerettem , boldog voltam…megbecsültek ..betegek ,orvosok( kolléganők már kevésbé )
férjhez mentem …férjem kitalálta legyünk önálló vállalkozók….pénz miatt belementem …megkellett tanulni , új szakma .. kb. 2 év és ment belejöttünk
majd profilt válltótunk ,, megint tanulni ..talán akkor könnyebb volt vállalkozni másra is , amiből kevés van , nincs nagy konkurencia ,megint 1-2 év kellett mire beletanulunk ..már csak a sikerért csináltuk., ez nagyon lelkesített .a pénz jött vele , minden percünket az töltötte ki hétfőtől- vasárnapig …emberek közt , mosolyogni ..beszélgetni , tanácsot adni…csak most növényekről , meg azok gyógyításáról is …Emberekkel akartam foglalkozni , ez mind végig megmaradt ..szerettem mert anélkül ez sem ment volna ..nem volt másra időnk , gyereknevelés nem sikerült … (nagyon próbáltam helyt állni. abban is . de utóbb bebizonyította az élet nem ment .) nekem az volt a pihenés ha dolgoztam.. nem voltam fáradt , csak amikor haza mentem …nyár –téli hónapok a családé volt , ezt akartuk anno amikor profilt váltottunk , ez meg is valósult mindvégig a 18 év alatt…gazdasági körülmények , egyéb nem várt események miatt a vállalkozásomat feladtam . Gondolkodtam mihez is kezdjek..? tanulni !!! , azt, amire idáig nem volt időm.. Meg érdekel , de a munka mellett nem tehettem. Elvégeztem egy tanfolyamot , dicséretessel az én koromban ..( csak vizsga ne legyen , nagyon izgulós vagyok ) majd jött a következő tavalyi ősz…megint iskola padba ültem ..ezt még be vállalom gondoltam .. de már egyszerre 2 tanfolyamra jártam…szül. napomon megkaptam a kitűnő bizit…megünnepeltem…de sajnos mint a három olyan amivel még nem látom miért is végeztem el.. elképzelésem az volt , van …emberek közt , beszélgetni , mosolyogni …valami hasonló ha jön megint lelkesen csinálom… ,,ha nem kerestem mert voltak olyan napok, hetek…nem érdekelt mert biztosra vettem majd lesz , legalább lélegzethez jutok és feltölthetem az üzletet. anno …mostanába borúlátóbb vagyok a kereskedelemmel kapcsolatban, tudom optimizmus !! …de abban is biztos vagyok , ha kezdenék valamit 1-2 év és megint lenne törzsközönségem ,mert van egy fajta varázs ..amit más nem tud adni , ( igény van rá ), de kitudom alakítani… mindég szeretettel beszélgetni tudni kell ez az alapja Szerető üdv. Márta



Napfénynek

Kedves Napfény!

Épp' ma írtam egy-két sort - témavázlatot - ezzel kapcsolatban. Engedd meg, hogy saját példámmal álljak elő. Unatkozva ücsörögtem a munkahelyemen. Pont olyan paraméterekkel, ahogy te. Kávét főzni, adatoka rögzíteni, megbeszéléseket szervezni, mások munkáját elvégezni, kimutatásokat készíteni, stb. Hűűű, de fárasztó. Ráadásul korán kelni, és hát a főnöknek mindig igaza van, megint stb.
Aztán mikor végleg belefásultam az egészbe - ennek már 2 éve - fogtam egy papírt, és mindent, de mindent felírtam arra a lapra, mait rühellek a munkámban. Hosszú lista volt. Aztán jött az önmarcangolás, hogy "de hát mégis ott a fizetés havonta, nyugdíjas állás, más örülne, ha..."
Aztán eszembe jutott, ha tudom, mit nem akarok, akkor azt is tudom, mit akarok. Úgy, mint te, leírtam egy papírra az ellenkezőjét a negatív állításoknak. Egyetlen másodperces eufórikus örömöm, hogy "ez az, ezt akarom!" - azonnal elmúlt, amint szembesültem azzal, hogy: de akkor mit is kellene csinálni.
Háát, valamit, ami boldoggá tesz, meg kreítvitást igényel, meg én osztom be az időmet, meg jó sok pénzt hoz a konyhára, siker jár az útjában és elismerés.

Lássuk csak, mihez értek!! De ez nem jó vonal, hiszen ehhez is értek, amit most csinálok, de ezt úgy utálooommm!

Lássuk csak, következő nekifutás:

Mit szeretek csinálni?

Rajzolni, motorozni, fotózni, énekelni, beszélni - ez aztán igazán megy, meg ezoterikus dolgokkal foglalkozni.

Jó, jó, de végzettség nélkül hogy lehet ezekből szakmát, munkát és megélhetést kovácsolni?

VÁGYNI KELL ÉS TENNI!!!!!!!

Azóta festőként dolgozom, és úgy néz ki, még kíváncsiak is az ezoterikus mondanivalómra is! Jól keresek, kreatív a munkám, akkor kelek, mikor akarok, stb. És ezt egyedülállóként be mertem vállaln úgy, hogy gyerkőcöt is nevelek. Nem az én dicsőségem, vagyis nem csak az enyém, de ide kívánkozik ez mindenképpen:

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetekm és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok." ... "Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?"... "Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért, elég minden napnak a maga baja." (MOST)

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok néktek."

Ámen

Shakti



mosoly-gazdagság

Életünk része pénz keresés én mosolyommal keresem.
Gyógyulást is hozhat az a mosoly amely szeretet tiszta forrásából ered.
Sok sikert boldogságot örömet a váltáshoz!



Valami beindult,

mozgásba jött... Újra izgalom van bennem... Igen, haladok, és hiszem: előbb-utóbb teljesen és kizárólag meg tudok élni abból, amit hivatásként tudok végezni. Ez a cél. Ez kell. Csak így érdemes.
Holnap de. szurkoljatok: lesz egy hivatásomhoz kapcsolódó munkamegbeszélés.
Közben beindult más vonalon is egy-két lehetőség...



A munkához...

Ma kipróbáltam egy olyan munkát amit nem csinál mindenki szívesen, új termékeket reklámoztam, és adtam el egész nap.
Ezáltal új tapasztalatra tettem szert magammal kapcsolatban. Nagyon jó buli volt, és ráadásul pénzt is kerestem. A visszautasítás meg egyszerűen nem zavart. Örülök, hogy igent mondtam erre a munkára.

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



ok, értem.:)

Szia!
Értem már mire gondoltál, köszi.:) Egyébként én meg nem sajnálom, mert hát igazából nincs közöm ehez a világhoz, én egy "mezei szürke ember" vagyok, nincs se önkormányzatis, se politikus ismerősöm. Egyébként az igazi hősök közül pár embert már láttam megfordulni ezen a honlapon... ugyanis minden olyan embert, akinek vállalkozása van hősnek gondolok.:) Kívánom, hogy minél tovább tartsanak ki.:)
(Persze tudom, hogy a "vállalkozó" szón más egyéb is értendő, és azoknak általában negatív kicsengésük van, bízom benne, hogy itt mindenki értette, hogy a szó melyik értelmére gondolok.:))



Kedves Zsul!

Kissé félre értettél! :) Nem kértem, csak megosztottam egy gondolatot. De hívhatod javaslatnak is. Régebben már megtapasztaltam a munkám terén (angolt tanítok) mennyire jó és serkentő együtt agyalni valamin olyanokkal akik erre nyitottak. A legszebb az egészben, hogy nem kell mindenkinek ugyan azt a munkát végeznie, ahhoz, hogy jó ötletei legyenek. A lelkesedés ragadós, én ezt szerettném másokkal is megosztani, vagy ha éppen nem vagyok túl lelkes, akkor más lelkesedéséből erőt meríteni.
Nem arra gondoltam, hogy dobbjuk össze a pénzünket és csináljunk pl egy céget.
Sajnálom, hogy a jó ötleteded elérhetetlennek tartod.



Kedves Kaica!

Kívánom, hogy rátalálj a neked szükséges, érdekes munkára, ami örömet ad! Bátor vagy, hogy bezártad az üzletet és elutaztál a gyerekeidhez!

Úgy néz ki, nekem is alakulnak a dolgok! Ha kapok szabad termet heti 2x, akkor be tudok indítani egy második csoportot is, és az már nagy előrelépés! Valahol bele kell kezdeni, még ha eleinte sok is lesz. Bízom benne, hogy lesz üres terem és lesznek jelentkezők az edzéscsapatba!

Hát sok sikert mindenkinek, így a tanév elején!



Az örök téma

Tetszenek az írásaitok! Igazán kitalálta a Teremtő, hogy elfoglaljuk magunkat valamivel, abból a célból, hogy pénzt kereshessünk, fizetni tudjuk életünk fenntartásával kapcsolatos kiadásainkat.
Hogy a munka ráadásul élvezetes, kreatív legyen számunkra az a környezetünk ránk gyakorolt hatásainak összességében rejlik. Ki tudja a neki legmegfelelőbb utat 14 évesen, pályaválasztás előtt? Szerintem nagyon kevesen. Hogy milyen munkánk lesz, szerintem teljesen rajtunk múlik. Tudunk-e dönteni akaratunk szerint? Merünk-e dönteni akaratunk szerint.
Öt évtizedes multtal a hátam mögött elmondhatom Nektek, hogy mindig imádtam a munkámat, amivel éppen foglalkoztam. Nem kevés időt töltöttem egy-egy munkakörben, de amikor úgy ÉREZTEM kezdek kiégni, nem jelent olyan örömet a munkám, mint azelőtt, mindig váltottam. Véleményem szerint mindig sikeresen.
Elkeseredve írtam legutóbb (egy tapasztalattal gazdagabban), mert eljött az idő, hogy a fásultságból, monotómiából kitörjek, mert számomra az elmúlt 14 év vállalkozóként nagy kihívásokat is jelentett, csak úgy vagyok vele, mint Örökös boldogság, ezt csinálja más, megálmodtam magamnak egy más munkát.
Igazatok volt, hogy bizonyára nem akartam eléggé a vízműves dolgot, vagy más valami van a lelkem legmélyén. Sokat beszélgettem magammal és álmodom az új vállalkozásomat, bevonzom azt az új dolgot, ami újra kielégít és boldoggá tesz. Tegnap bezártam az üzletemet, ma meglátogattam a gyerekeim, minden úgy történt, ahogy elképzeltem, eldöntöttem. Holnap folytatom az alkotást. Írásba foglalom a vágyaimat az új munkámmal kapcsolatban. Bevonzom az újat, hiszem!
Köszönetet mondok az írásaitokért, mert rádöbbentettetek arra, hogy mennyi jó és kellemes munkám volt az életemben.
Mindannyiótoknak kivánom, hogy sikeresek legyetek a munka területén is a vonzás törvényének alkalmazásával, szerintem kiválóan működik.
Szeretettel: kaica