Derűs búcsúvers szakítóknak ;)

"Örülök nagyon, hogy jól vagy már kedvesem!
A rajzolt virágod? Még mindig öntözöm, így indul a reggelem.
Persze hogy hiányzol, nem is mondhatok mást, ez a jó szó!
És bevallom, az autóból skubizom még, kinyitott-e az a presszó!

Ott áll-e a pincér, aki úgy bámult minket, na, tudod…!
Csak valami vizet ittunk, nem is azt a rumot,
ami ha lett volna, mondjuk kétszer fél deci,
a remegést - az én szívbélimet - is elviszi…
Az emléked? Itt van még, stócban az asztalon,
a levelek tömege, és a cédéd hallgatom…
Minden rendben lesz, pár hét, én is jól leszek,
de még itt vagy bennem, velem nézel, az utcán jársz velem.
Hogy mi a baj? Sajna volt, ami megzavart,… az egy-két találkozás…
de ne aggódj, prímán gyógyul minden már talán, ezután,
gyógyszer a csend, hisz tudod, valami történt bennem rég,
és a közös parancsunk így szólt: ne tovább, ez éppen elég!
Vagyis az enyém, te jól tudtad mindig, nem hozzám tartozol,
csak bennem szakadt fel, amitől magam marcangolom…
Elmondom még neked, de ne tudja senki más,
a tengerparton is elképzeltem, hogy arra jársz…
Meg a repülőn is volt egy fura pillanat,
mintha néznél egy felhőről, micsoda hangulat…!
Volt az is egy reggel, mikor hazaindultunk
egyedül a parton, magamban veled bolyongtunk!
Rajzoltam a neved a homokba, hogy megtaláld,
tudtam sose lesz ilyen, csak egy vicc volt, nahát…
Ilyenek történtek, nem is különösek persze,
barna sört is ittam, az egészségedre…
Szóval sok az emlék, hosszú volt ez az év,
ismét ősz lett, esik a könnyem, mint a levél
a fáról, mondhatnám, azt is hogy hull, pereg…
de így tán olyan leszek, mint egy izgi nőcske.
A felesleges mind sorban mögém álljon,
fontos vagyok - elképzeltem, ezen a nyáron.
Hideg van, ahogy rég, veszem újra a kabátom
Köszönöm, hogy hagytad álmodhassam angyali-álmom.

Na akkor a sálad szorosra kösd, és a kesztyűt se feledd!
Tudod a kezed a legszebb, bár lehet mégiscsak a szemed?
Furcsa tél jön, már csicseregnek azok a szürke verebek!
Én meg a sarokban, míg esték jönnek, és mennek reggelek.
Majd arra várok, hogy nélküled újra magam legyek…
Ha meg eljössz mégis, fénytelenül keressen szemem
és egy presszóban zavar nélkül vallhassam neked:
képzeld egy reggel történt,
köszönés nélkül csak úgy
sitty-sutty
elillant innen a szerelem.
lesz ilyen, de most még az utcán is jársz velem.
Légy türelemes kedvesem velem,
nemsokára meghal a szerelem…"

Kissé megkésett aktualitással ugyan, és már nem tükrözve a mostani lelkivilágomat, de ez a kis vers hű lenyomata lehet az elengedés, változás folyamatának :)
A pozitív ember így éli meg a szakítást ;) Velem is így volt valahogy ANNO... :)

Tudni kell továbblépni.
Ne feledd: egy becsukódik, három kinyílik..!
/Persze csak ha engeded ;)/

Tsók! ;)

Hozzászólások



JUHÉÉ!Milyen mókás!Már vártam a tegnapi örömök

után./Ideje lenne másnak is stratégiát váltani, mert ez így nem jött be./



Engem valahogy "nem vidított fel" a derűs búcsúvers, de biztosan

bennem van a hiba.



Most olvastam,

gondoltam, közzé teszem:

"Minden elengedett dolgot vagy valami jobb fog pótolni, vagy gyógyultan tér vissza."



Ki írta

ezt a gyönyörű verset??
Valahogy fájdalmasan gyönyörű...
Könnyek szöktek a szemembe.
Igen, talán, hamarosan már nem jár velem az utcán a régi szerelem... Talán egyszer meghal bennem, "köszönés nélkül csak úgy sity-suty".
És talán nyílik egy ajtó valahol..máshol, ami másfele visz..



Tetszett:D én rendhagyó módon egy verssel válaszolok:)

Ha szerettél már szívből,igazán valakit,
tudod milyen az,ha a perzselő szerelem elvakít.
Ha elvesztetted már,ki megmutatta neked,
mi az őszintén szeretni,tudod milyen az,
minden nap könnyekkel teli szemmel ébredni.
Milyen nehéz minden napot sirás nélkül átvészelni
s arcának,csókjainak,szavainak,emlékeit
fel nem idézni.
De bármekkora fájdalom is legyen szivedben,
ne keseregj!
Ne hidd,hogy ez a vég,
hiddel egyszer majd valaki a helyébe lép.

" A boldogságod forrása TE MAGAD VAGY:)"