Kedves verseim

Azt szeretném, ha ide beírnátok kedves verseiteket.
Azt is szeretném, ha zömében magyar költők verseivel telne meg a fórum, de lehet más nemzetiségű is a költő.
És azt is szeretném, ha az ide leírt vers tükrözné a hangulatotokat, vagy egy aktuális történéseteket.
És persze ezek csak titkos vágyaim.
Én ezzel a gyönyörűséggel adom meg a fórum hangulatát:

Tóth Árpád: MA LELKEMET...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.

1913

Szeretettel: Ery



Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.



Vágtázó Halottkémek - Élő világegyetem

haj végtelen tér
haj végtelen láng
gyújt vérig a kép
hajt égig a vágy

haj régi emlék
haj régi világ
haj rég felejtett
fékevesztett szabadság

hallom régi dob szavát
látom égi farsangját
újra látom álmomban
szólal újra hangomban



József Attila: Kedvesem betegen

József Attila: Kedvesem betegen

Kedvesem betegen
szunnyad e hajnalon.
Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom.

Az okos gyermeket
facsarja buta láz
s vele nem szenvedek,
engem csak megaláz.

Mint aki orvosért
vágtat vad utakon,
ugy dobog a szivem.
Hallgatom, hallgatom.

Mért fekszel betegen?
Mi kéne? Két pofon?
Nyugalom, szerelem.
Szerelem, nyugalom.

1937 [?]
https://youtu.be/_Tvwnj41grI



A szív s a szem

József Attila: A szív s a szem

A szív érez, a szem kutat,
Szép lány szerelméhez utat.
A szív dobog, a szív sóhajt
Ha a lány távol nincsen,
A szem ellesi az óhajt:
- Mit kívánsz édes kincsem?

Ha eltűnik a szerelem,
A szív kérdi: - Mi lesz velem?
Önző szív! magára gondol
S csakhamar életre kel.
S nem gyötrődik semmi gondtól,
Hisz gond nélkül válik el.

A szem, ha nincs vis-a-vis-ja,
Rejtett kincsét előhíjja,
S mosogatja gyötört lényét,
De ez már mit sem segít,
Vissza nem kapja a fényét,
Ha elsírta könnyeit.



A mosoly országa

Őri István - A mosoly országa

egy meghajlás
egy mosoly
és arcom már újra komoly,
mert közelebb nem szabad
más világ ez,
más akarat
sőt több:
törvény mindenek felett
így élni az életet
kegyetlen lélekbe zárva,
ha jéggé válik is szívünk,
akkor se fázva
s ha tűz emészti el,
oltani gyorsan,
míg nem késő,
mert a törvény közel,
mert nem szabad,
hiába vágy,
hiába akarat...
így kell élni életünk,
nem álmodni arról,
hogy hová megyünk,
hogy boldogok vagyunk
vagy szenvedünk,
mert nem szabad...
s már nincs is semmi
nincs vágy,
nincs akarat
mi engedelmesek vagyunk,
szokásnak, életnek
mindent átadunk,
s akkor jó lesz
nem lesz, mi fájjon,
s nem lesz, ki várjon
a fogyó hold alatt
nem szövünk álmokat,
ha egy szem ránk tekint,
ha egy szív észrevesz,
s ha én is...
eressz, kedvesem...
hajolj meg te is,
és menj,
messzire tőlem,
s ne is üzenj,
mert hozzám nem ér
a hírvivő madár,
szárnya fel nem viszi oda,
hol valaki az üzenetre vár...
menj és felejts engemet,
felejts órát, perceket,
felejts minden szépet
minden kedveset,
de vidd el éjhajam
s utolsó mosolyom,
vidd el könnyeim,
vidd el bánatom...
csak ennyim van,
de ezt mind neked adom,
hogy tudd: nem volt semmi hiába!
a mosoly,
a csók,
az ölelés,
az élet, az álom, az ébredés
igaz volt minden e pár nap alatt,
míg magába nem zárt
a mosoly országa.



Nyár

Gazdag Erzsi: Nyár

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.



Hol van a nyár?

Gazdag Erzsi: Hol van a nyár?

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.



A párduc

(A párizsi állatkertben)

Pillantása merev rácsok sorától
tekinteni is lusta és nehéz.
Úgy érzi: rá ezernyi rács fokáról
és ezer rács mögül a semmi néz:

Puha lépte görcsös-merevre válva
a legszűkebb körben topog-szalad:
ez az erő egy pont körüli tánca,
s a tengelye a révült akarat.

Pupilla-függönyét felrántja, ritkán,
hangtalan. - Ekkor egy kép beragyog,
végigrezeg feszült inak nyugalmán,
szívéig ér és meghal ott.

Cserna András fordítása



A párduc

A párizsi Jardin des Plantes-ben

Szemébe égett már a rácsok vonulása;
mit lát, az csupán rácsok, rácsközök.
Csak egyre rács jön az ezernyi rácsra,
és nincs világ az ezer rács mögött.

Ruganyos lépte bár erőt sugároz,
a legparányibb kört róhatja csak:
erő-körtánc ez; elkábulva áll ott
közepében egy nagy-nagy akarat.

Csak néha megy a függöny a pupillán
föl hangtalan - épp hogy egy kép befér,
átüt a tagok csöndjén, mint a villám,
s meghal, mihelyt a szívbe ér.

Tatár Sándor fordítása



A párduc

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása

Der Panther
Im Jardin des Plantes, Paris

Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, daß er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.

Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.

Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf --. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille --
und hört im Herzen auf zu sein.

az eredeti

Három változat e műre



Örök pillanat

Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.



Valami nincs sehol

Váci Mihály: Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…



Ki látott engem?

Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 8. szám

Ady Endre: Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajjon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?

Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívű és hideg szemű barátok.



Téli fantázia

Csatlós András - Téli fantázia

Áll bennem az idő,
a hó befed mindent.
Belsőmben zúzmara
szemernyi zöld sincsen.

Tél van és a csendben,
minden csak hallgat,
Zord hideg sötétben
a Fagyherceg ballag.

Amit én most látok:
Fű és bokor zölddel,
a gazda a kertben
dolgozik a földdel.

A rigó énekel
Lomb zöldül a fákon.
Húsvét régen elmúlt
Levettem kabátom.

Belém szorult a tél,
s fagyos gondolatok,
bent nem tavaszodik,
Mert szomorú vagyok.

Majd ha a boldogság
Melegíti lelkem,
érzem, tudom én azt
tavasz lesz énbennem.

S hónak görgetege
lavinaként zúdul,
ha asszony tekintet
végre felém fordul.

S lelkemben a bimbóból,
csak úgy lészen rózsa,
ha ajkamat égeti
vágyott asszony csókja.

Gyönyörű karjait
Nyakam köré fonja,
Akkor fog kinyílni
A pünkösdirózsa.



Vonzás

Csatlós András - Vonzás

Az a darab föld
Ahol én születtem,
Járni tudok rajta,
Mert vonzza a testem.

Köröttem nincsenek
Égig érő helyek.
Rét és szántóföld van,
S folyó az út megett.

Itt van igazán
A gyümölcsnek zamata.
Nekem különleges
E földnek illata.

A mezőn, ha járok,
Alszom selymes réten.
Jól érzem itt magam.
Nekem ez az Éden!

Álmodok gyönyörűt
Vadvirág kelyhében,
Azt, hogy jó itt nekem,
Nem tudom, csak érzem

Én ezt szoktam meg.
Itt nőttem fel, s élek
A csúf helyett szépet
Mindig is remélek.

A föld ahol én fekszem
Jobban vonzza lelkem,
Mint bárhol e világban
Vonzaná a testem!



Hogy kibírjam

Hogy kibírjam

Hajad sötétje ébred, este lesz.
Nyílnak az utcai lámpák.
Fényük megistenít: ablakkereszt
dönti vállamra árnyát.

Szobám cella.
Rám fillérek vigyáznak.
Képzelt karórámon fluoreszkál a számlap.

Hogy nélküled mégis kibírjam itt:
előhívom csókjaink negatívjait.

Utassy József



Itt van a lány

Itt van a lány 92.10-97.08
(rap verzió)

Ketten csendben ülünk itt a fényben.
Ki tudja, hogy miért, de nehéz most éppen.
Várjuk jöjjön egy kis sötét.
Szívesen fognám meg én a kezét.

De nem, nem merem, mer' túl szép a szeme.
Nem, nem sejthetem, hogy hol jár az esze.
Nem, nem tudhatom, hogy miért is akarom,
de érzem az alkarommal, itt az alkalom.

Indulj, indulj meg eszem!
Haza feleségnek azért el nem veszem.
De tudja ő, hogy mit tudok.
Menekülni tőle nem, nem tudok.

Futok, bukok bele a csajba, a hajba.
Itt is ott is megfürdetném a tejbe a vajba.
Megkenném, míg nyekken az ágya;
kegyelemér' könyörög a drága szája.

Ref.:
//
Túl szép - itt van a lány!
Túl jó - itt van a baj!
Tulon túl is karaja a karom!
Örökre velem - akkor ha akarom!
//

Kihunyt a fény, már nincs itt senki.
Itt az idő, úgy érzem, nincs mit tenni.
Fekete napszemüvegemet elteszem.
Csöpp eszét csókkal elcsenem.

Indul, megindul a kezem!
Arról a helyről többé el nem veszem.
De tudja jól, hogy jól tudom
a gondolatát, hát megsúgom:

Te vagy aki nekem kellesz.
Persze, számon tőled nem lesz herpesz.
Jöhet a terpesz, legyél édes!
Tekeredj rám, mint a rétes.

Itt az idő, most vagyok éhes!
Zsonganak a darazsak, ajka mézes.
Felpereg végre a pillanat.
Az a jó falat már csak nekem marad.

//Ref.//

Kihunyt a fény, már nincs itt senki.
Itt az idő, úgy érzem, van mit tenni.
A gumival is éppen elég a baj.
Hallgasd meg, mit művelt velem a csaj...



Időzavar

Sárhelyi Erika: Időzavar

Megszökik az idő
estétől reggelig,
ami meg itt marad,
hajamba költözik.

Szarkalábat ültet
s gondozza napra nap,
holnapom húsából
minden perc kiharap.

Mögöttem épp elég,
előttem: rejtelem,
úgy érzem, örökké
magamat kergetem.

Odabent ifjú lány,
idekint meg asszony,
tükörben sem látom
abszurd janus-arcom.



Emlékcserepek porcelánból

Sárhelyi Erika: Emlékcserepek porcelánból

Emlékszem, segíteni akartam Neked.
Te szóltál, ne cipeljek annyi nehezet,
hisz aprócska kezeimnek sok lesz három
tányér. De a két kis tenyér nem hallgatott
rád, csak cipelte az egymásra halmozott
porcelánt, ment elszántan, toronyiránt
ott a régi, feledhetetlenül kedves,
hatalmas bérlakásban. Nézted a hátam
(ma épp oly konok), szeretve-aggódásod
melege még ma is végigsimít rajtam,
ahogy az emlékbe belesajdul kimondott
szavam... De hogy egyiket a másikba ne
öltsem, a tányérokkal egyre csak mentem,
s valahogy megbokrosodott alattam a
parkett. Hiába vigyáztam, a porcelán
odalett, s ujjaimból halkan csordogált
a bűntudat. De hisz én csak jót akartam!
- susogtam kibuggyanó könnyeimen át,
s álltam tekinteted rosszalló sugarát,
s nem tudtam, mit sajnáljak jobban: ujjamat,
vagy hogy önérzetemből cseppnyi se maradt.
Nem szóltál, csak tetted a dolgod, hoztál gézt,
hintőport meg ollót, s bekötözted vérző
kezemet. Bár hallanám ma is: "ne tegyed,
kicsi vagy te még!" De én is felnőttem rég -
már minden seb behegedt, mi tapaszokkal
orvosolható. S mindaz, mi nem, attól ma
is, és mindörökké csak sírni volna jó.



Örökös sodrásban

Sárhelyi Erika: Örökös sodrásban

Hosszúak és kútmélyek a hallgatások,
pedig lelkemnek legmélyére ások,
míg keresem tudás és értés gyökerét.

Tíz körmömmel tépem, szaggatom a csendet,
hogy a miértek csírájára leljek,
hiszen elmém naponta hullik szerteszét.

A tegnapok igaza mára csupa por,
mire megélném, a holnap elsodor,
és a hajnalok mindig kétségre kelnek.

Fogytán bennem a várás és a türelem,
s a csöndekből egy kérdés nyüszít szüntelen:
van válasz, mit egyszer a mában lelek meg?



ne legyen hamis az utolsó pecsét az útlevélen....

Sárhelyi Erika: Utolsó pecsét

Szépen kellene majd megöregedni,
csak úgy magunkhoz ölelni az időt,
ne vegye észre rajtunk kívül senki,
hogy ott állunk már az örök tél előtt.

Mert olykor méltatlanná lesz az élet
- törődik a test és bomlik az elme -,
ha minden nap a káoszban ér véget,
már nem elég az égiek kegyelme.

Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is,
de vegytiszta tudattal és merészen...
Mert úgy kellene, hogy ne legyen hamis
az utolsó pecsét az útlevélen.

https://soundcloud.com/s-rhelyi-erika/sarhelyi-erika-lukacs-istvan-utols...



Pünkösd után

Pünkösd után

Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.
Nem mentek vele. Egy helyben maradtak.
Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült a szó: Lélek volt és erő.
És háromezren állottak
egyetlen prédikációra.
És egyház született.
Ma is megmozdul ezer és ezer szív
hogyha a szó Lélektől ihletett.
Lélektelen mennyit beszéltünk már mi…
Tanuljunk csendben a Lélekre várni

Túrmezei Erzsébet



Pünkösdi várakozás

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!

Dsida Jenő



e furcsa rabság, látszat-szabadság,

Sárhelyi Erika : Ihlet

Az ihlet, mint a zen, megfoghatatlan,
nem lefesthető, békés csendélet.
Másvilág, sárkány kitátott szája,
ármány, elmúlás, viperaméreg.

Mint kalóz a zsákmányát, fogva tart
e sírig tartó, abszurd szerelem.
Lila borzongás e furcsa rabság,
látszat-szabadság, világegyetem.



Május

Sárhelyi Erika : Naptárlapok - Május

Május a jussát kéri, s eléri,
hogy nyugtalan tamtamot verjen a szív,
egyre csak egyre kéne ölelni,
kacér a kikelet, a szolid-szelíd.



Gondolkodol

Gondolatok a könyvtárban

Hová lépsz most, gondold meg, ó tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
„Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”

(...)

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!

(1844)

Vörösmarty Mihály



Kicsit Lassabb

Egy szobanövény levelei között
Tejfehér fény szűrődik át.
Ülök a kanapé szélén,
És nézem az asztal sarkát.
Jókedv a levegőben,
És szépen süt a nap.
Olyan puhán érzékelek.
Egy kicsit minden lassabb.

Egy kicsit minden lassabb.

Oly távol vagy most tőlem,
Valahol a szőnyeg peremén.
Húzódj közelebb hozzám,
Hadd hódítsalak meg én.
Kérlek ne légy szégyenlős,
Tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
Mikor csókra nyílik a szád.

A zene egyre klasszabb.
Egy kicsit minden lassabb.
Az ízek finomabbak.
Egy kicsit minden lassabb.
A kedvem remek, és a vérem
Egy kicsit minden lassabb.
Hevesebben pezseg ha a szíveden a szívem.

http://karakaibalint.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=157



Tánc

Táncot járok, folyton csak lépek.
Egymás után rakom a lábam és nézem,
Hogy más is teker, és vidáman járja
a táncot, és látszik, hogy ettől várja,
Hogy jó lesz a kedve és vidáman él
- hogy jó lesz a kedve és vidáman él-
Nem
Nem lesz több gondja, és benne a vér
Gyorsabban kering, és kering az ember,
Pörög, és érzi, hogy többé már nem mer
a világba újra visszatérni.
Egy csillaggá válik, és fentről nézi,
Hogy mi ez a nyüzsgés a színpadon odalent.
Elrepült régen, és nem tudja mit jelent.

A tánc, a tánc
És körbe - körbe járom
A tánc, a tánc
Én csakis erre vágyom.

Jó lesz a kedvem - vidáman élek.
Nem lesz több gondom, bennem a lélek
gyorsabban kering - keringek én is.
A kapcsolat megszűnt, de legbelül mégis
Érzem ...
Mégis érzem, hogy ez

A tánc, a tánc
És körbe - körbe járom
A tánc, a tánc
Én csakis erre vágyom.

http://karakaibalint.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=157



HÓNAP SOROLÓ

Januárban hull a hó,
fehér bársony – takaró.

Februárban hó – csatázhatsz,
havas hegyet is megmászhatsz.

Márciusban – hogyha lehet,
temethetjük már a telet.

Április még bolondos:
zöld rügyekre fagyot hoz.

Májusban az eper érik,
kisgyerekek mind azt kérik.

Júniusban itt a nyár,
nyaralunk a nagyinál.

Július már jó meleg,
strandoljatok gyerekek!

Augusztusban táborozunk,
erdő mellett sátorozunk.

Szeptemberben iskola,
kapd a táskád, menj oda!

Októberben diót verünk,
belőle jó bejglit sütünk.

Novemberben hűvös szelek
tépdesik a leveleket.

Decemberben itt a tél,
kis cinege enni kér.

http://citko.hupont.hu/103/tavasz-versek



Tévedtem :)

Breitner Zsolt
Tulipán

Harmattól csillogó kicsi tulipán
Megöntözlek áldott vízzel, hogy ne hervadozzál
Rád borulok, mint csillagos ég földünkre
És átölellek, mint egy angyal, az ég szülöttje
Körülfonlak, mint futó virág az ágat
S téged örökre szívembe zárlak.

http://www.poet.hu/vers/115504