Különleges FÉRFI?!

Sokan kérdeztétek tőlem, hogy valóban rá találtam-e az IGAZI-ra eme különleges FÉRFI személyében...
Nos, lehet, hogy sokan most megdöbbentek, de a válaszom: NEM!
Szép lassan kezdek ráébredni, hogy ÉN vagyok Különleges...
Én vagyok MÁS!!!
Nem találtam még meg azt a FÉRFIT aki tökéletesen "megfelelne..."
Sok ilyen van külön-külön... De hogy egy valakiben találnám meg mindazon tulajdonságokat, értékeket melyek számomra fontosak, nos ilyennel még nem találkoztam....
Az érzelmeim rohamosan változnak...
Aki tegnap tetszett az ma már csak emlék, akit a ma átélt élmény halványít el, és akit ma ismerek félő, hogy őt meg a következő emlékkép tesz majd halovánnyá...
Most itt tartok...
Rájöttem, hogy "csábító" vagyok...
Valaki aki mindenkinek akar tetszeni, és amíg meg nem találom azt a valakit, aki valamilyen oknál fogva felkelti érdeklődésem (talán pont azzal, h nem mutat érdeklődést irántam) addig szerintem ez így is marad...
Mielőtt megköveznétek emiatt, ahogy én is tettem magammal nemrég, rá kellett, hogy jöjjek ez bennem van...
Erre születtem...
Már minden világos, már mindent értek, minden értelmet nyert!
Egyszerűen DÖNTENEM kell... VÁLASZTANOM, hogy jó ez így nekem, vagy sem!
Amíg élvezem eme játékot, addig ez a döntésem...
Ha másképp döntök, másképp fogok viselkedni...

Szval nekem is elég zavaros, de talán itt jön elő, hogy nem az érzelmeim vagyok, ahogy nem is a gondolataim...
Lehet, h csak egy "program" vagyok?



:-)

:-)



:-)

:-)



:)

Semmi gond... én meg Lollipopról hittem sokáig azt, hogy fiú, de aztán nagyon is kiderült, hogy lány.:) Nem is akármilyen...:)
Egyébként Zsul nem Verne, mert békés.:)
(Szóvicc akart lenni.)



Zsul tudtommal férfinév

Zsul tudtommal férfinév :-) vagy Verne is nő volt? :DDD



Zsul! Neved alapján azt

Zsul!
Neved alapján azt hittem, leány ír. Az írásod alapján tudom, hogy fiú. Nem mintha számítana, csak nevetek a saját képzeletemen. :)

És igen. A legszebb érzésnek tartom a szerelemben, hogy bele akarsz bújni a másikba. Felvenni magadra, mint egy rugdalódzót. Az én kezem az ő keze legyen. Érezni. Minden porcikáját.



Simsam!

Én is köszönöm! Ugyanezeket mind én is átéreztem Valival kapcsolatban... egyszerűen tökéletes érzések ezek! Valahogy súlytalannak érezni az egészet.... valahogy nem drámaian, igaz sok érzéssel megélni az egészet... olyan pergő, de mégis van idő pihenni... a szabadsághoz meg ugye az is hozzá tartozik, hogy nem sűve-főve ülünk egymás nyakán, de nincs is mesterséges távolságtartás, tehát úgy vagyunk együtt, hogy lehetünk egyedül is.:) Ez az egész állandóan pulzálhat h mikor mennyi időt töltünk együtt. S igen... én akkor is támogattam Őt, amikor el akart menni Dublinba... nem mondom h élveztem a gondolatot h Ő ott messze egy olyan emberrel, akiben nem biztos (ezt onnan tudom h ő mondta) de magam is meglepődtem h szeretettel támogattam Őt ebben a lépésében, noha hallottam saját maga kételkedését is, de azt vettem észre h nem tudok mást tenni, mint azt, hogy támogassam abban amit Ő akkor, ott az akkori jelenben ELHATÁROZOTT. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor TANULUNK A SZERELEMRŐL. De azt hiszem csak utólag tudjuk az új élményeket, érzéseket gondolatokká rendezni, amikor épp nem vagy a pillanatban, amikor van időd végiggondolni a történéseket... de ez már csak EGO-s elemzés, ami persze kell a belső fejlődéshez, csak tudni kell nem csak elkezdeni, de abba is hagyni a gondolkodást, és tudni h az ÉRZÉSEK, a szív érzései a fontosak, nem pedig a gondolatok keltette érzések... azokkal vigyázni kell, mert ha a gondolatokat félelmek szülik, akkor a félelem fogja irányítani a tetteinket... Szóval jó ez is, ha megtanulja az ember, hogy ki tud jönni a gondolataiból valahogy így:
"Lényeg a lényeg: SZERETEM és képes vagyok ezért ennek, meg ennek a megtételére, a többi meg (amin vélhetőleg gondolkozik az ember) le van nemérdekelve. Majd kialakúl a többi..." (Sikerült finoman kifejezni magam.:)) Ezek után meg már nem kell gondolkodni, csak élvezni az életet, aztán hagyni h jöjjön a következő történés.:)



Ercsike

A Tied is gyönyörű, és kedves.
Üdv.
Sim



Kedves Simsam:-)

Ez gyönyörű:-)
Köszönöm,mert én is írhattam volna,annyira egyet gondolunk:-)))
Ugyanezt éreztem:-))) és érzem...
Nagy ölelés érte: Ercsike



A pillangóval kell együtt

A pillangóval kell együtt élnünk. Nem tudom, hogyan jön ez ide, valaki írt a pillangóról lejjebb.
Az igazi Ő könnyen jön. Ésszre sem vesszük, és benne vagyunk, és valahogy mindig könnyű. Kellemes. Ha valamiben más a véleményünk is, mindig könnyű. Így is. Én például szeretem mikor énekel, ahogyan nevet, amikor igazából, szívből nevet. Mindig felnézek rá, és úgy érzem fordítva is így van.
Talán az az igazi kapcsolat, ahol szabad maradhatsz. Fejlődhetsz, járhatod a saját útadat, és nem akarnak eltéríteni, legfeljebb támogatni. Bár sok dolog megbeszélés kérdése, de az is simán megy. Nem gond, ha valamit nem engedhetünk meg, de mindig odafigyelünk a másik igényeire. Mármint szellemi, lelkire is. De ezek simán mennek. Nem kell számadást végeznem, hogy ma mennyit törődtem párom lelki életével.
Olyan, mintha haza találtál volna, de ugyanakkor nem szellemi és leki tespedtséget idéz elő. Ellenkezőleg. Ekkor kezdesz aktív lenni igazán. Ekkor tudsz igazán a belsőddel foglalkozni. Ő általa, a másik által nyíllik igazi lehetőség arra, hogy felfedezzük, hogy merre menjünk, és hogy tulajdonképpen milyenek vagyunk. A csoda benne, hogy együtt haladunk. Egy irányba, még akkor is ha nem annak tűnik. Még akkor is ha máshogyan is gondolkodunk. Előbb-utóbb minden gondolatunkat közösnek érezzük, és egy-egy elmélet vagy gondolat mögött fogalmunk nincs melyikünktől ered. Nem is fontos.



ha már itt tartunk

Félelmetes micsoda hasonlóság van az élet és a számítógépes játékok között.:)



Zsul:))))

Hogy felvilágosultabb legyek, majd továbbképeztetem magamat 10 éves Örökmozgó kisfiammal:)))))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Evelion mégis megkapod!

Mi sem mondtuk v írtuk h nincs igazad! A függőség veszélye ott van. Ha én nem ismerem fel az ajándékaimat... hogy én érzem ezt, hogy én érzékelem a szeretetet így, hogy van már egy belső boldogságom is, ami viszont tényleg mindentől független, akkor Vali függővé válnék. Egyesek szemében, szerintem főként itt az oldalon így is annak tűnhetek, de ez engem azért nem érint negatívan, mert én ismerem életem minden pillanatát, és tudom, hogy hogyan milyen arányban van a koktélban benne az eper (eper piros, Vali haj vörös).:)
S azt mindnyájan tudjuk, hogy a függőség azért veszélyes, mert ránőssz a másik fejére, aki aztán szegénykém óhatatlanúl szabadúlni akar a függő jónéptől.:) Ez az élmény mindkét fél számára kellemetlen élmény, de ha átestek ezen, akkor mindenképpen sokat tanulhattak belőle. A középpontban mindíg önmagunk kell, hogy legyünk, s ez nem önzőség pusztán fizikai igazság... egy normális számítógépes játékban is a főhős van középpontban, a többiek mellékszereplők, angol kifejezés szerint NPC-k. Namost az élet is ilyen, csak az életben mindnyájan egyszerre vagyunk főhősök és NPC-k egyszerre.:D A Föld nevű bolygó pedig egy 6 millárdnyi játékost magába foglaló baromi nagy multiplayer szerver.:D Nah ezt rajtam kívül ki érti?:) (Kiderül ki mennyire jártas a számítógépesjátékok világában.:D)



nem meg nem értettség...:))))

Anmikor egy témát többször és több oldalról körüljárom, az nem azt jelenti, hogy veletek nem értek egyet...vagy nem értettem meg mondandótokat!!!!

Engem és az én gondolataimat elfogadni sem kell ám!!!! És dícséretet sem várok, hiszen az az Egom diadala lenne...és még lehet, hogy még más szempontból is megkerülöm a kérdést...és még és még:))))

Ráadásul számomra ez nem is vita:))))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Admin! Köszönöm, hogy

csenge333
felhívtad a figyelmemet a finomabb fogalmazásra, de örülök, hogy tetszett a bejegyzésem.../Valóban így is gondolom.../



húú, csenge, egyetértek,

húú, csenge, egyetértek, jól mondod! :-) kicsit finomabban fogalmaztam volna, de így is tetszett, hogy odavágtad :DDD



Köszönöm, Zsul!

Pontosan erről beszélek! Ha egyszer már kibújt a pillangó a bábjából, nem fog visszamászni, nem is férne már bele a régi "bőrébe". És azzal, hogy ezután már nem adod alább, arra céloztam, hogy nem fogsz többé olyannal együtt lenni, aki mellett nem lehetsz pillangó, és nem repkedhetsz tovább. Ha ezt megtapasztaltad, akkor olyat fogsz keresni, akivel együtt repülhetsz, és kerülöd azokat, akik visszarántanak.
Talán túl képletes vagyok, és lehet hogy nem is fejezem ki magam a legpontoabban... Örülök, hogy ennek ellenére vannak akik megértenek. :)))

Drága Evelion, nem kell senki ahhoz, hogy pillangó legyek, de igazán magasra csak párban szárnyalhatunk.

Szeretettel:

C.



Kedves Evelion!

A függőség kísértése mindíg jelen van, de határozottan azt kell, hogy írjam Connie írásából kiindulva - mivel itt szerintem mindenki, így én is éreztem ezt a jelenséget - hogy ha ez egyszer megváltoztatott valakit, kibújt a bábjából, akkor ő már úgy él, nagyobb szívcsakrával. Ezért nem a függőség lehetősége a lényeg, hanem az, hogy a férfi és a nő egyszerűen erre képes. És csodálatos, hogy erre vagyunk képesek! Egy-egy szerelmetes pillanat után, amikor egyedül vagyunk, akár így, akár úgy, az a szív bizony már úgy marad, nyitottabb állapotban. Szóval én nem az esetleges függőség veszélyére szavaznék, hanem én is inkább annak az örömnak adnék hangot, aminek Connie, hogy ez így van!:)
Ja, és így az utolsó kérdésedre a NEM a válaszom.:)



Connie:)))

Szerintem ez meg függőséget okoz...ezek szerint mindig csak a másik jelenlétében lesz valaki Valaki???

Csenge ha pedig "jelen" vagyunk, akkor Jelenségek vagyunk:)))) És ez így helyes:)))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Én úgy látom, ha valaki mindenkinek

csenge333
tetszeni akar és ez ki is elégíti hosszútávon, az még nem nőtt fel egy komoly kapcsolathoz./Nem mondom, hogy nem tesz jót az ember önbizalmának a sok pozitív visszajelzés, de benne van a pakliban, hogy pont az ilyen viselkedés risztja el a "megfelelő" férfit, illetve ŐT nem veszzük észre.
A szabadság fogalma nem egyenlő a "csélcsap" viselkedéssel.Egyébként meg egy nő a jelenlétével hódít, nem az aktivitással, sem az erőltetett próbálkozással, hogy felfigyeljenek rá./Saját vélemény./



Kedves Angelgirl!

Nagyon tetszett amikor azt írtad " csábító vagy". Azt kell, hogy mondjam én is inkább az vagyok férfi létemre. Mondjuk ez az életforma gyakoribb a férfiaknál (legalábbis jobban bevalják mint a nők ) :) Ha neked ez az "életforma" jön be, akkor szerintem ezt kell tenned. Amíg nem bántasz meg senkit vele addig nincs semmi baj. Én sem szeretem magam lekötni. Na de hallgass azért az érzéseidre, mert lehet ez változni fog, és akkor ugyis tudni fogod, hogy "Megtaláltam az ideális férfit" :) Szép napot!



Ja, és angel-a leírása nagyon tetszett!

"Mitől különleges? Mit tudom én! Ha meg tudnám mondani, akkor már nem lenne különleges."

Ha megtudod magyarázni, miért szereted, akkor nem is szereted igazán. Nekem is ez a véleményem.

C.



Nekem ez jutott eszembe:

"Nem azért szeretlek, aki vagy, hanem azért, akivé válok, amikor Veled vagyok."

Így lesz a férfiból FÉRFI, és a nőből NŐ. Egyszerűen kihozzák egymásból. Ezt magyarázni, megérteni nem, csak érezni lehet. Mellette más vagy, és mégis akkor vagy igazán Önmagad! Mint a pillangó, ami addig be volt bábozódva, de most kinyílt, kitárta szárnyait és száll az ég felé. És ha ezt megtapasztaltad már valakivel, akkor már nem adod alább. Szerintem... :)

Szeretettel:

C.



Evelyon, Te Drága:)

teljes mértékben egyetértek Veled!!:) Ittam a szavaidat:) :-*



Drága Evelion!

Hatalmas kalapemelgetés és mélységes Tisztelet minden szavadnak!!!

Igazi Példa Vagy Nőknek és Férfiaknak egyaránt!!!

KÖSZÖNÖM!!!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba



rózsaszín köd témája

Ez folyton felpiszkál engemetetet:D
Ezt a gondolatot a társadalmi "szájról szájra" EGO találta ki, aki így védekezik a szerelem instabil, számára érthetetlen mivolta ellen. Az EGO, az ész, a kiszámítható dolgokat szereti, amit logikával le tud követni... és persze az "énképek" pakolgatásában, rendszerezésében profi. Dehát ez a dolga, hiszen EGO, elme, agy, gondolkodás. Az EGO maszturbációjának csúcsa, ugye a "Gondolkodom tehát vagyok".
Node libbenek a lényegre: az EGO csal! Nagyon is látja a szerelem "lila ködében", hogy milyen a másik, hiszen az "énképgenerátor" folyamatosan dolgozik! Csakhogy megfelelő erősségű szerelem hatására olymértékben kinyílik a szív, amit az agy, EGO nem szokott meg. Ilyenkor az összerakott gondolatokra az "én" NEM úgy reagál, ahogy eddig az EGO megszokta. A gondolatoknak NEM LESZ JELENTŐSÉGÜK. Nah ezt a tényt az EGO úgy magyarázza: "Nem láttad barátom ezt a tulajdonságát!" Remélem tökéletesen érthető a kettő közti különbség. Miért vagyok atombiztos ebben? Azért, mert a szerelem alatt senki se lesz agyhalott! Gondoljunk bele, az agyi tevékenység, gondolkodás, a másikkal kapcsolatos tervezés a szerelem kerek időszakában is működik. Tehát ezért az EGO ezt az általa utált állapotot, ahol az általa kreált gondolatok, és azok határai, következményei, elvesztik jelentőségüket, ezt elnevezte "rózsaszín, lila ködnek", hogy ezzel gúnyolja, kisebbítse az általa "ellenségesnek" vélt állapotot.
Ez az egész akkor ér véget, amikor a szív összezuhan, vagy az illető kiesik a szerelem áramlásából, bármi miatt, s akkor az EGO visszakapja az általa már megszokott kontrollt! Ilyenkor ugye az általa, másikról kialakított gondolatok, köztük a másikról láthatóvá váló korlátok VISSZANYERIK JELENTŐSÉGÜKET, ennek illúziója, amit az EGO mond: "Már látod a rossz tulajdonságát szerelmednek, amit eddig nem láttál".
Remélem érhető voltam.:)



:)

Nekem Ercsyke és angel-a gondolatai tetszenek a legjobban!:) Ezek a legjobb válaszok.
Janinál meg azt vettem észre, hogy az "ész reagál az észre" világában rendezget.... hát azonbellül soha nem fogja a két nem megérteni egymást, az tuti... mert nem csak megérteni, de megérezni is kell.. s akkor jönnek azok a dolgok, amiket Ercsyke és angel-a írt. A belső egyensúlyunktól függ, hogy most az ész, vagy inkább a szív "ablakán keresztül" figyelünk e... mint látható az ész csak erre jó... belső gondolatcsapdákba, megfelelni vágyásokba sodorjuk magunkat, aminek gondolati, érzelmi sakk-matt lesz a vége. Aztán a vége egy amolyan: "tudod mit hagyjuk a fenébe" effektus.:D
Nálam az igazi izgalom a férfi és nő teljes átadásánál kezdődik. Ha hagyjuk ilyenkor, hogy az élet kettőnkön keresztül haladjon, és átéljük azt együtt, minél több érzékszervvel, s ezt ugye - mivel együtt tesszük - megosztjuk egymással, hát az leírhatatlan... meg az is, hogy ebben mennyi energiatöbblet van.
Sokkal több erőt és örömet okoz, mint a "megszerzés misztériuma", vagy a megfelelés vágyának kielégítése, stb. stb. Ez nem lehet unalmas, hiszen aki belekóstolt ebbe egyszer, az folyton ezt az állapotot fogja dicsőíteni, mert az élet ugye nem unalmas, állandóan változó, mindíg új lehetőséget ad... jó ezt együtt figyelni és megélni Kedvesünkkel. Ráadásúl, a teljes átadásnál, valóban működhet az is, hogy az ember saját gravitációs mezeje is működjék... így a fejlődés, kiteljesedés mindkét szereplő számára adott! Van mivel elfoglalnunk magunkat tehát... s ezekben a dolgokban segíteni egymást kölcsönösen, hol tettel, hol csak szerelmetes jelenléttel... Ha ez megvan, akkor ki a francot érdekel tényleg a többi részlet?:)



Drága Evelyn!:))) Nem, nem lehet félreérteni!

Nagyon jó volt olvasni. Ott vagy benne, látlak magam előtt és igazán sikerült jól eltalálnod, mert amit leírtál, ez
tényleg így van és tényleg TE vagy!:)))) Köszi!!!!!!!!!!!!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Egy singli is NŐ:))))))

Először gondoltam nem írok...okoskodásra most sem érkeztem...csak "hangosan" fogok gonbdolkodni...meglátjuk, mi sül ki belőle:)))

Igazából én nem egy Férfi (ez sem nem csupa nagy és sem nem csupa kisbetű), szóval az ellenkező nemű jelenléte révén leszek/vagyok igazán NŐ!!!! Én NŐ vagyok akkor is, ha fülig szerelmesen bárgyú mosollyal és rózsaszín köddel a szemem előtt, kissé meglassúlva teszem mindennapi dolgaimat...ez ismeretes azt hiszem mindenki számára. Akkor is NŐ vagyok, amikor engedek a vad erotikának...és abszolút nem érdekel hogy ki is az a férfi(lelkileg, személyiségileg stb.)...megengedem, hogy eluralkodjon bennem az ősi ösztön, az elemi ösztön, az igazi NŐ ez is...Akkor is NŐ vagyok, amikor gyermekeimmel vagyok jelen...mert én abban is érzem NŐi mivoltomat...hiszen igaz Anya lettem attól a pillanattól, hogy megfogant bennem az új kis Élet, de soha nem felejtettem el NŐ maradni attól a perctől sem...és minta lehetek akár lány, akár fiúgyermekem NŐ képe kilalakulásában, fontos szerep!!! És NŐ vagyok singliként is...nem attól leszek NŐ, hogy más dícsér, vagy támogat ebben!!! Egy rózsaszál sem akkor lesz kizárólag szép nyíló rózsa, ha egy karóval támasztják fel...

Én inkább azon szoktam elmerengeni igazán őszintén magamban, hogy ha mi nők fontolgatjuk, ki a nagy Ő, vagy ki számunkra a tökéletes férfi, akkor nézzünk magunkba: mi MINDEN szempontból TÖKÉLTESEK vagyunk??? MI lehetünk bárkinek is az álmai asszony...bocs NŐ-je??? Egyébként azt a kifejezést, hogy "elvárás", töröltem a szótáramból, egyszerűen minden használatakor iszonyú lúdbőrt éreztem...ellene vagyok az elvárásoknak...ellen vagyok annak, hogy pontokba szedjük és felcímkézzük a másik nem képviselőjét és amikor ott áll egy újabb ember, akkor teszteljük és kipipájuk, milyen tulajdonságai felelnek meg??? Brrrrrrrrrr:(((((((((((((

Számomra mit jelent a férfi Erő??? Nevetni fogtok...nekem a fizikai ereje az, ami nagyon imponál!!! Hogy valósan erősebb nálam!!! Már fel is nézek a fiaimra, akik fát vágnak, miközben én a fejszét sem tudom meglendíteni...:)))))))))))) Imádom, ha felemel a FÉRFI, ha elbírja fizikai önvalómat:))))
Ettől ő még lehet romantikus, lehet határozott, lehet elkeseredett, lehet bánatos, sőt sírhat is!!!! Kevesebb lenne a korai férfihalál, ha MINDEN érzelmeiket meg tudnák élni és ki tudnák adni!!!! Mellettem egy FÉRFI bármilyen lehet...Ő maga leginkább:))) Hiszen csak Ő tud ilyen lenni...és hogy ha rezgéseink egyeznek, az maga a gyönyörűség! Ha kicsit hosszabb távon működőképes ez a kapcsolat, akkor lelki-, szellemi-, spirituális-, sőt fizikai síkon is minden remekül működik!!! MInt egy 4 lábú asztal...ha egyik sík nem igazán stimmel...akkor már labilis lesz és idő kérdése, meddig tart. De ez egyikőnket sem degradálhat le!!! Ez senki kudarca nem lehet!!! Ő még attől FÉRFI és én NŐ maradok:))))

Köszönöm, hogy szólhattam...talán azt olvassátok, amit valóban írni akartam...és nem lehet félreérteni...:)))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Kibővíteném az eddig

Kibővíteném az eddig felsoroltakat.
Számomra az is az igazi férfi ismérve, hogy mellette nem érzem azt, hogy bármikor is szerepet kéne játszanom, mégis a legtökéletesebb összhangban és a maga harmóniájában tudok NŐként viselkedni.
Sajnos ha nagyon őszinte akarok lenni önmagamhoz, eddig csupán egyetlen FÉRFI-val hozott össze a sors, aki mellett olyan tulajdonságaim kerültek napvilágra, amiken magam is meglepődtem. Aki mellett szerepjátszás nélkül tudtam magam NŐnek érezni, tökéletes biztonságban érezve magam.
Aki egyetlen pillantásával is "helyre tudott tenni" és mindig éreztem, mi a helyes út, mit vár tőlem, mit érez irántam.
Számomra ez jelenti a FÉRFIT.

http://www.youtube.com/watch?v=FRXqN9JBaPA&feature=related



Jó ez a téma.....

Olvastam az írrásaitokat,és leginkább Ercsikével, és Ery-vel értenék egyet.
Szerintem is az az igazi férfi, aki mellett igazi Nőként érzem magam, s az most teljesen mindegy
hogy valójában hogy nézek ki, sovány vagyok vagy kövér,vagy normál alkat, az sem érdekes ,hogy szép vagyok-e, vagy csúnya, csak én igazi Nőnek érezem magam.
S ugyanezt az érzést én is meg tudjam adni a társamnak,hogy Ő is igazi Féfinak érezze magát.
A másik amit én nagyon fontosnak tartok az a empátia , azt hogy mennyire tud a társam lelki szinten is
megérteni Engem,együtt érezni Velem,ha valami bánt, és együtt örülni Velem ha boldog vagyok.
S ezek az igazán fontos dolgok,amik hosszabb távon is harmonikussá teszik a kapcsolatot.
Persze fontos az egymás elfogadása,merha állandóan meg akarjuk változtatni a másikat,az csak olaj a tüzre. Viszont azt is jó ha tudjuk, hogy amennyiben mi változunk,úgy a körülöttünk levő emberek is megváltoznak egy idő után. Ezzel próbálkozom most Én is, s remélem sikerrel járok.

Szeretettel: Rita