Elmúlt a karácsony!!

De milyen karácsony!
Rettegve vártam, nagyon féltem, talán tőle, talán attól, hogy az ünnepnek nem tudok én megfelelni, és nem tudok a családomnak megfelelni.
Ez az egész butaság volt részemről.
A karácsonyi csodák mindig megtörténnek.
Megint hiszek benne.
Úgy látszik egy jó hosszú időre elhagyott a hitem. A hitem a jóban, a szeretetben, egészségben, gazdagságban, és annyi minden másban.
Valahogy úgy voltam vele minden az én vállamon van, mindent egyedül nekem kell megoldanom, hiszen egyedül maradtam a problémákkal.
Rosszul gondoltam.

Karácsony előtt két nappal a húgomat vártam, volt egy közös intézni valónk.
Kimentem elébe az állomásra, és még szerencse, hogy kimentem, mert úgy fel volt pakolva, hogy nem tudott volna a házunkig eljönni, és csak annyit mondott:
- Úgy gondoltam ezeknek hasznát veszitek majd.
Minden volt abban a csomagban ami kelléke lehet az ünnepnek, és tulajdonképpen már be is vásároltunk, de mégis sokat jelentett. Csupa nagyon hasznos dolog volt, és nem csak az ünnepre.
- Annak idején amikor nekem volt szükségem támogatásra, segítségre, ti mindig az elsők voltatok, most én tudok , és akarok értetek tenni. Fogadjátok szeretettel!
Meglepődtem, meghatódtam, és persze megköszöntem a segítséget.

A karácsony estét otthon töltöttük a gyerekekkel, és ugyanúgy elkészítettem mindent, mint régen is szokás volt, mégsem ültek le szívesen a szépen terített asztalhoz, mert nagyon elfáradtam és ők ezt nem akarták. Előre megmondták nem kell a felhajtás ilyen áron.
Rájöttem közben én is, a kevesebb több lett volna, és nem is fáradok el ennyire.
Persze mindenben segítettek ők, csak ezt a nagy felhajtást látták értelmetlennek.
Igazuk volt.

Másnap vendégségbe mentünk a húgomékhoz, és jöttek még a sógoromék is.
Nagyon tartottam ettől a vendégségtől, de minden a legjobban alakult. Mi is vittük az ajándékainkat, az én gyerekeim pedig olyat kaptak, aminek a legnagyobb hasznát vehetik.

Feloldódott bennem a félelem legapróbb szikrája is, és végül szeretetteljes békés karácsonyunk volt.

Újra bizakodva tudok nézni a jövőnkre, mert látom, hatalmas a szeretet ereje, és így már mindenre elégnek kell lennie.
Nem lehet akkora baj, hogy az valamilyen megnyugtató módon ne rendeződne, akkor miért is aggódom folyton? Le kell szoknom róla, úgysem változtat az aggódásom semmin, legfeljebb ront.

Így már bizakodva várom az új évet!

Hozzászólások



Kedves Admin,

viszont kívánok minden jót az új évre neked.

Szeretettel: Susanna



Kedves Ery!

Köszönöm soraid, és a biztatást is.
Remélem, hogy most már nagyobb hittel,
szeretetben telnek ennek az új évnek a napjai, hetei, hónapjai.
Most nem akarok gondolni sem arra, ami nem volt jó az elmúlt évben.

Neked is és az egész családodnak boldog új évet!!!

Szeretettel:Susanna



Drága Susanna!

Kiérzem a soraidból a lényeget. Nagyon jó dolgok történtek Veletek karácsonykor. Biztosan nagy volt benned a megfelelési és a bizonyítási vágy, mindent meg akartál adni a gyerekeidnek, ami sikerült is. De most már akkor hidd el, hogy képes vagy rá, hogy nem vagy egyedül és akkor jön a segítség, amikor kell. Kíméld magad és higgy a szeretetben!
Boldog Új Évet Neked és a családodnak!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



örülök hogy jól teltek

örülök hogy jól teltek az ünnepek, az új évre pedig a legjobbakat kívánom neked!! szeretettel, Admin