Kutyákból autó?!

Hónapok óta a legjobban érzem most magam.
Több dolog volt ami előidézte ezt az idilli állapotot.
A legfontosabb, hogy sikerült a belső békém megteremteni.
Bármi bajom is volt, biztos, hogy magamnak okoztam, és nagyon komolyan vettem.
Nem tudtam visszafordítani.
A december hozott változást, a karácsonyi időszak.
Ma tettem egy hosszú sétát, a napos de hideg déli órában.
Nagyon jó hangulatban érkeztem haza, aminek nem tudom az okát, de nem is fontos.
Nyugalom és béke van körülöttem, pedig vannak gondjaim.
Annyira biztosan éreztem, hogy most jött el az idő, hogy lassan minden megoldódik körülöttünk.
Alig 3-4 óra múlva a fiamnak volt egy telefon hívása amely szerint hétfőn elvisznek egy "eladósorban" lévő kiskutyát.
November első napjaiban születtek, és kezd gondot okozni az ellátásuk.
Hideg is van, lassabban fejlődnek, de ugyan annyit esznek. Egy alom német dog kiskutya ellátása anyagilag sem semmi.
Már kezdett elkeseredni a srác, hogy vajon meddig maradnak még itt! Talán a karácsony miatt sem volt most kereslete, illetve a nagy testű kutyáknak kisebb a kedveltsége. Pedig gyönyörűek, nyugodtak, barátságosak, és nagyon szeretni valóak. Legalábbis szerintünk. A fiam szeretne egy tenyészetet magának, de még minden bizonytalan. Most az első alom, ami eladósorba került, és itthonról szeretné eladni egyesével inkább, mint kereskedőkön keresztül.
Mondtam neki ne aggódjon, biztos elviszik most már őket, és ezután jött a hívás, a következőnek a hét közepére várható a jelentkezése.
Örültünk neki, mert kevesebb gond lesz velük, ha kevesebben vannak.
A másik amiért nagyon várja már, hogy elvigyék őket az, hogy így a saját pénzén tud venni magának egy egyszerűbb kis autót.
18 évesen neki fontos, és a nyáron is dolgozott azért, hogy végre autója legyen.
A kutya eledelért is a közeli városba járunk, fedeztetni többször vitte, akkor még megvolt a másik autója, amit szereltek is a barátokkal, és egyikőjük édesapjával.
Drukkolok is neki, és félek is tőle, de egy bizonyos fokon megértem, hogy erre vágyik.
Még gimnáziumba jár, tőlem nem várja. Ő maga akarja megszerezni magának amire vágyik. Nem sokra becsüli azokat a társait akinek jómódú szülei megadják ezeket a - sokszor nagy értékű - autókat, mert néhányan visszaélnek ezzel a jóindulattal. Nem becsülik eléggé amit kaptak.
Ilyen srácnak nálunk már volt halálos balesete. Többek között ezért is félek én is.
Sebesség, erő, tapasztalatlanság, de mégis ha ellenállok neki még rosszabb, és végül is a tapasztalatot meg kell szerezni. Az esélyt meg kell kapnia. Remélem jól döntöttem.
Annak idején a lányom is megkapta az esélyt, igaz őt az édesapja sokáig tudta felügyelni.

Tehát elindult valami jó, és bízom benne marad is. Minden téren kell már a változás.

Hozzászólások



Érdekes!Ma éjszaka azt álmodtam, hogy a "karácsony" címszót

kerestem egy 2.osztályos tankönyvben./Az elsősben nem találtam./Egy történetet kerestem benne.



Kedves AngelDemon, és Anikó!

Köszönöm hozzá szólásotokat.
Nálunk most a kutyák száma 8. Kicsit sok. Egy anya és 7 kölyök.
Profik még nem vagyunk, de hátha leszünk. Tegnap derült ki, hogy az egyiket meg kell műteni sérvvel. 1-2 hét múlva esedékes a műtét.
Azt hiszem a nagyobb kötődés nálam lesz, de remélem jó helyre kerülnek.
A fiamat inkább a céljai motiválják annak ellenére is, hogy szereti őket. Biztos el tudja engedni őket.
Nálam pedig az szokott lenni, hogy amire "kész" vannak elfáradok a gondozásban, és így könnyebb lesz elengedni őket. 1-2 kutyus gondozása azért nem megerőltető.
Tegnap kaptunk még egy ötletet, hírdessük meg román oldalakon is. Nekünk ez jó lenne, mert határ közelébe élünk.
A lányom jól beszél románul, ő el is intézte.
Most várjuk az eredményt.

Üdv. : Susanna



Ó, a kutyusok!

De szépen összejöttünk, mi kutyások! Susanna, hát én is éppen ilyen gondokban vagyok.Nekem 2 nagy, és 4 eladósorban lévő 7 hetes shar-pei kutyusom van. Eddig ketten érdeklődtek,de semmi komoly vevő, és már ,,leeszik a fejemről a kását,,. Ők szintén imádnivalóak, csodálatos lények. Arra gondoltam, talán azért nem jönnek a vevők, mert sokszor arra gondolok, úgy érzem nagyon hiányozni fognak, aggódni fogok értük hogy jó soruk van-e az új gazdinál (mert nálam jó nekik, még én is szívesen lennék kutyus magamnál:-))és rossz lesz ha elmennek. Tehát az univerzum elintézi nekem, hogy ne legyen miért aggódnom..... maradnak. Viszont nehéz helyzetben vagyok, jól jönne a pénz is,és hát nem tarthatok meg 6 kutyát a házban.Nekem is ők az első alom, de azt hiszem ez nem nekem való dolog lesz, ha ilyen nehezen válok meg tőlük, ennyire kötődöm hozzájuk. Szóval, nagy ellentmondásokba keveredtem önmagammal :-))nem tudom hogy oldjam meg az ellentmondó érzéseimet, mert muszály eladnom őket. Nálatok ilyen gond nincs? A fiadnak valószínűleg erős motiváció az autó, ez könnyít a helyzeten. Dícséretes dolog, hogy nem a sültgalambot várja, hanem ötletesen tesz is érte, hogy megvalósítsa az elképzelését. Az én fiam is ilyen, büszke vagyok rá !