Meditáció

A meditációt szinte már meg is magyaráztuk, mert az nem más, mint a gondolat huzamosabb ideig tartó összpontosítása az áhítat tárgyára, vagy valamely kérdésre, mely megvilágításra szorul, vagy bármi másra, aminek nem annyira formáját, mint inkább lényegét akarjuk felfogni, és magunkévá tenni.
Eredményesen meditálni csak akkor lehet, ha már a koncentrációval megbirkóztunk. A koncentráció ugyanis nem cél, hanem csak eszköz a cél eléréséhez; az elmét olyan eszközzé formálja, melyet tulajdonosa akarata szerint használhat. Ha a koncentrált elme állhatatosan valamely dologra irányul, hogy behatoljon a fátyol mögé, elérje az életet, és azt egyesítse a saját életével, akkor ez meditáció. A koncentrálást úgy tekinthetjük, mint a szerv kialakítását, a meditációt, mint a szerv használatát. Az elmét egyirányúvá (onepointed) tettük; most aztán bármely tárgyra irányítható és rászegezhető, melyről felvilágosítást óhajtunk.
Mindenkinek, aki elhatározta, hogy spirituális életet él, naponta bizonyos időt kell szentelnie a meditációnak. A fizikai életet éppoly kevéssé tudjuk táplálék nélkül fenntartani, mint a szellemi, spirituális életet meditáció nélkül. Nem élhetnek spirituális életet azok, akiknek nincs naponta egy szabad fél órájuk, mikor a világot kizárják, s elméjük a szellemi síkokról az élet áramát befogadhatja.
Csak a koncentrált, állhatatos, a külvilágtól elzárt elmének nyilatkozik meg az isteni. Isten a formák végtelenségében mutatkozik meg a világegyetemben, de az emberi szívben lényege és valódi természete szerint mutatja meg magát, megnyilatkozván annak, ami saját magának egy töredéke. Abban a nagy csöndben béke és erő árad a lélekbe, s a meditáló ember a világban is a leghatásosabb lesz.
Lord Rosebery Cromwellt „gyakorlati misztikusnak” jellemezte, s kijelentette, hogy a gyakorlati misztikus a legnagyobb erő a világon. Ez teljesen igaz. Az összpontosított elme, a világtól való visszavonulás képessége a munka szempontjából az energia óriási mértékű megnövekedését jelenti, ezen felül kitartást, önuralmat, higgadtságot. A meditáló ember nem vesztegeti idejét, nem forgácsolja szét energiáját, nem mulasztja el az alkalmakat. Az ilyen ember uralkodik az eseményeken, mert benne lakik az erő, melynek az események csupán a külső kifejezései; részes az isteni életben, s így részes az isteni hatalomban is.

Annie Besant

Hozzászólások



Shilának

( Kevesebbet gondolkozz,tobbet erezz!")

Idézeted nagyon helyén van de ,nem a megvilágosodás utja felé.

Gondolkozhatsz amennyit akarsz de, csak ha hagyod a spontán folyamatot az elindult ciklust nem szabad megszakítanod, Ő saját magát semmisíti meg gondolataink minnél tiszábbak stabilak lesznekés így közelít a CSENDHEZ ahol megsemmisül és beleolvad a csend békéjében.
EVVEL EGYIDŐBEN A HAMIS ELME FELADJA A CSATÁT AZ IGAZSÁGGAL SZEMBEN. Nem akar többé " vezér" lenni.
Érzelmekkel sem szabad foglalkozni, legyen az jó,szép, felemelő vagy rossz, kellemetlen. Nekünk most mindd egyforma, hagyni kell hogy minden lépcsőfokon átmennyenek. Az érzelmek fognak változni ahogy közelítenek a tudatalattinkhoz a tiszta énünkhöz az élet forrásához ahol mindannyian egyek vagyunk.
Tehát : nem analizálunk, nem állitjuk le a folyamatot, ha megáll akkor a kiskorunk óta kialakított Elménk adja a válaszokat , olyanokat ami neki megfelel. Azt fogjuk észre venni hogy már nem vagyunk olyan nyugodtak és bensőnket nem az igazi énünk vezérli,- valami ( ki ) vezet vissza a felszíni életbe ahol biztonságban van. Itt élősködik hazudik mindent tévesen értelmez és így irányít bennünket.



Kedves Shila

Kedves Shila úgy csináld , hogy ne csinálj semmit. Mert ha valamit csinálsz, akkor mást nem csinálhatsz., talán egy kicsit kell ellenőrizni a folyamatot. A felszíni elménk mindig ott van és „ okoskodik” ő szeretné átvenni az irányítást, mert ő mindent tud és „ féltékeny” ha nem ő irányít. Minél jobban közelítünk a természetes ÉN-hez zavarba jön, és lassan feladja. . Nyugodtan kis irányítással de, csak annyit hogy hagyjuk gondolatainkat, amik lassan jönnek-mennek, nem foglalkozunk velük, nem elemezzük, nem értékeljük, és nem próbáljuk megérteni mondanivalójukat, mert ez mind a felszíni ELME mesterkedése.

A meditáció technikájában szerintem mindenki ott téved, hogy minél jobban és gyorsabban akar eljutni a tiszta tudat állapotába. A legkisebb akarás – próbálkozás- szeretnék csak, eltávolít a céltól és állandóan a mindennapi gondolkodásunk felszínen maradunk.
Ezért megpróbálom illusztrálni a gondolatkeletkezés formát.
_________________________________________________________________________
3/- tudatos gondolkodás( mentális aktivitás, mindennapi vagy goromba gondolkodásforma)

_________________________________________________________________________
2/- finom – tiszta gondolat (általában nem érezzük át) ___________________________________________________________________________
1/- mentális csend CSEND ( VALÓDI ÉN)
(tiszta tudat, gondolat forrása, kezdete) _________________________________________________________________________

Tehát amikor abbahagyjuk az „akarok meditálni „hozzáállást a folyamat magától megindul. Gondolatainkat, elménket erőszakkal nem lehet megnyugtatni, mindenféle fókuszálás valamilyen képre, gondolatra, ha unalmassá válik nem vonza szellemünknek Ő újat fog keresni. Ezért engedni kell, hogy Ő megtalálja a minél nagyobb elégedettség forrását. Téves az a felfogás hogy az Ő belső természete nyugtalan, állandó kóborló, egyszerűen csak engedni kell hogy Ő befelé forduljon a tiszta forráshoz a csendhez a valódi énünkhöz és ott egyedül megtalálja önmagát. A nyugodt szellem a meditáció gyümölcse, ezért nem helyes hogy a „szellemet meg kell nyugtatni”. A legkisebb erőfeszítésnél is a szellemünk nyugtalan, mert így fenntartjuk a 3-dik tudatos-mentális –mindennapi gondolkodásunk szintjén.
Hasonlatképpen,- sarkunkat fogva szeretnénk felemelni magunkat, minél nagyobb erőfeszítést végzünk, annál nehezebbek vagyunk.
Így a koncentráció is téves módszer: KONCENTRÁLNI = egy pontba összpontosítani. Összpontosítani valamire egyértelmű, hogy erőt-fáradságot feszültséget követel, az a sok gondolat, ami ilyenkor dübörög elménkben, hogy figyelmeztessenek arra ők is itt vannak, mi meg nagy erőkkel megpróbáljuk nem észrevenni őket,- hol lesz és mikor lesz ebből mentális csend?
Ezért csak azt kell tenni, hogy Ő saját maga, csendesedjen meg és lassan irányításunk nélkül halad egy „pont” felé. A figyelem minél erősebb lesz ahogy erősödik a mentális csend, a zűrzavar a zaj csendesedik gondolataink automatikusan tisztábbak lesznek és intenzivitásunk csökken.
Mindegy hogy milyen gondolat van a fejünkben, az a lényeg hogy képesek legyünk gondolkozni. Gondolat lehet jó, rossz, unalmas, érthetetlen, örömteli mind egyenértékű. Minden gondolat úgy keletkezik, mint egy gyenge impulzus, majd lassan fejlődik, míg el nem éri a mindennapos gondolkodás küszöbét. Ami, fontos, az a gondolkodási folyamat struktúrája nem pedig a gondolat összetétele.
Idézet / szabad fordítás /

- ….szellemem…olyan nyugodt volt. Ültem, és élveztem a csendet, lehet mondani, hogy teljesen passzív voltam, nem gondolkodtam, nem foglalkoztam gondolatimmal. Gondolatok, képek, emóciók, ahogy jöttek úgy távoztak is önmaguktól.

Nem szabad sem belső tapasztalatokról sem a tiszta tudatról gondoskodni, nem szabad elemezni a gondolatokat, vagy várni valami csodát, minden elemzéssel a felszínen maradunk.

- ahhoz hogy feledjünk, muszáj emlékezni arra, amit feledni akarunk. Ezért ne próbálkozni ne próbálkozz.

Ha definiálni szeretnénk a folyamatot, - valahogy így: nem kell semmit csinálni. Minden előírt technika ellenkezik a szabad folyamattal. Ez egy aktív folyamat ami megsemmisít minden aktív folyamatot.

- „ ….. szabadságot nem lehet megszerezni testtartással, spekulatív filozófiával, hit tanulásával vagy csak tanulással…. Az emberek a világ írásait megtanulhatják, áldozatokat vihetnek Isteneknek de, – szabadság megvilágosodás nélkül nincs.” Shankara



Kedves Shila

Kedves Shila úgy csináld , hogy ne csinálj semmit. Mert ha valamit csinálsz, akkor mást nem csinálhatsz., talán egy kicsit kell ellenőrizni a folyamatot. A felszíni elménk mindig ott van és „ okoskodik” ő szeretné átvenni az irányítást, mert ő mindent tud és „ féltékeny” ha nem ő irányít. Minél jobban közelítünk a természetes ÉN-hez zavarba jön, és lassan feladja. . Nyugodtan kis irányítással de, csak annyit hogy hagyjuk gondolatainkat, amik lassan jönnek-mennek, nem foglalkozunk velük, nem elemezzük, nem értékeljük, és nem próbáljuk megérteni mondanivalójukat, mert ez mind a felszíni ELME mesterkedése.

A meditáció technikájában szerintem mindenki ott téved, hogy minél jobban és gyorsabban akar eljutni a tiszta tudat állapotába. A legkisebb akarás – próbálkozás- szeretnék csak, eltávolít a céltól és állandóan a mindennapi gondolkodásunk felszínen maradunk.
Ezért megpróbálom illusztrálni a gondolatkeletkezés formát.
_________________________________________________________________________
3/- tudatos gondolkodás( mentális aktivitás, mindennapi vagy goromba gondolkodásforma)

_________________________________________________________________________
2/- finom – tiszta gondolat (általában nem érezzük át) ___________________________________________________________________________
1/- mentális csend CSEND ( VALÓDI ÉN)
(tiszta tudat, gondolat forrása, kezdete) _________________________________________________________________________

Tehát amikor abbahagyjuk az „akarok meditálni „hozzáállást a folyamat magától megindul. Gondolatainkat, elménket erőszakkal nem lehet megnyugtatni, mindenféle fókuszálás valamilyen képre, gondolatra, ha unalmassá válik nem vonza szellemünknek Ő újat fog keresni. Ezért engedni kell, hogy Ő megtalálja a minél nagyobb elégedettség forrását. Téves az a felfogás hogy az Ő belső természete nyugtalan, állandó kóborló, egyszerűen csak engedni kell hogy Ő befelé forduljon a tiszta forráshoz a csendhez a valódi énünkhöz és ott egyedül megtalálja önmagát. A nyugodt szellem a meditáció gyümölcse, ezért nem helyes hogy a „szellemet meg kell nyugtatni”. A legkisebb erőfeszítésnél is a szellemünk nyugtalan, mert így fenntartjuk a 3-dik tudatos-mentális –mindennapi gondolkodásunk szintjén.
Hasonlatképpen,- sarkunkat fogva szeretnénk felemelni magunkat, minél nagyobb erőfeszítést végzünk, annál nehezebbek vagyunk.
Így a koncentráció is téves módszer: KONCENTRÁLNI = egy pontba összpontosítani. Összpontosítani valamire egyértelmű, hogy erőt-fáradságot feszültséget követel, az a sok gondolat, ami ilyenkor dübörög elménkben, hogy figyelmeztessenek arra ők is itt vannak, mi meg nagy erőkkel megpróbáljuk nem észrevenni őket,- hol lesz és mikor lesz ebből mentális csend?
Ezért csak azt kell tenni, hogy Ő saját maga, csendesedjen meg és lassan irányításunk nélkül halad egy „pont” felé. A figyelem minél erősebb lesz ahogy erősödik a mentális csend, a zűrzavar a zaj csendesedik gondolataink automatikusan tisztábbak lesznek és intenzivitásunk csökken.
Mindegy hogy milyen gondolat van a fejünkben, az a lényeg hogy képesek legyünk gondolkozni. Gondolat lehet jó, rossz, unalmas, érthetetlen, örömteli mind egyenértékű. Minden gondolat úgy keletkezik, mint egy gyenge impulzus, majd lassan fejlődik, míg el nem éri a mindennapos gondolkodás küszöbét. Ami, fontos, az a gondolkodási folyamat struktúrája nem pedig a gondolat összetétele.
Idézet / szabad fordítás /

- ….szellemem…olyan nyugodt volt. Ültem, és élveztem a csendet, lehet mondani, hogy teljesen passzív voltam, nem gondolkodtam, nem foglalkoztam gondolatimmal. Gondolatok, képek, emóciók, ahogy jöttek úgy távoztak is önmaguktól.

Nem szabad sem belső tapasztalatokról sem a tiszta tudatról gondoskodni, nem szabad elemezni a gondolatokat, vagy várni valami csodát, minden elemzéssel a felszínen maradunk.

- ahhoz hogy feledjünk, muszáj emlékezni arra, amit feledni akarunk. Ezért ne próbálkozni ne próbálkozz.

Ha definiálni szeretnénk a folyamatot, - valahogy így: nem kell semmit csinálni. Minden előírt technika ellenkezik a szabad folyamattal. Ez egy aktív folyamat ami megsemmisít minden aktív folyamatot.

- „ ….. szabadságot nem lehet megszerezni testtartással, spekulatív filozófiával, hit tanulásával vagy csak tanulással…. Az emberek a világ írásait megtanulhatják, áldozatokat vihetnek Isteneknek de, – szabadság megvilágosodás nélkül nincs.” Shankara



Koszonom,

h megosztottad ezt velunk...
Nem tudom miert,de nekem ez a mditacio dolog nem megy.
Valamit vagy rosszul csinalok,vagy meg nem talaltam meg a
nekem megfelelot!
Valaki tud tanacsot adni?

H kezdjek bele,mit tegyek?

Koszonom!
Shila :)

"Kevesebbet gondolkozz,tobbet erezz!"