Szeresd magadat es szeretve leszel

szeretet, párkapcsolatNem vagyok új ezen az oldalon, de ez az első írásom. Szóval eddig inkább csak olvasgattam a Ti írásaitokat, hozzászóltam ha úgy ereztem, most viszont szeretnem megosztani veletek egy személyes tapasztalatomat.
Az életben úgy tűnik eléggé a szerencse lánya vagyok es mindezt megfejelve a jólismert "bakos" kitartással szinte mindent véghez tudtam vinni amit csak megálmodtam, egy dolgot kivéve, a szerelmet... Nagyon fiatalon mentem férjhez, majd ugyanolyan hamar el is váltam, mert már fulladoztam abban a barátsággá szelidült házasságban. És hát hosszú, keserves tanulóévek következtek ilyen téren, új ismeretségek, kapcsolatok hosszú sora, egyik pofáraesés a másik után (ismerős?:) )... mígnem elérkeztem valaki karjaiba, aki aztán 5 hónap alatt úgy meggyötört a lelki terrorjával, hogy a végen magamra sem ismertem. Egy szép nap fellázadtam, és erőnek erejével téptem ki magamat abból az érzelmi mocsárból és zavaros kötődésből amit én szerelemnek hittem. És nemcsak őt hagytam el, hanem a varost is, imádott Firenzémet, a munkámat, a barátaimat, csakhogy teljesen le tudjak válni róla, és a számomra teljesen idegen és ismeretlen Romába jöttem - újra - szerencsét próbálni. Aztán hamar arra lettem figyelmes, hogy ismét csak olyan embereket vonzok be, mint többi korábbi exem... vajon miért? Hát, láttam be, így aztán évenként válthatok várost illetve országot:) Leültem gondolkodni... talán a hiba az én készülékemben van? Akkoriban kezdtem olvasni a "A mennyei prófécia" c. könyvet, és mikor ahhoz a részhez értem ahol a begyakorolt "energia-lopó" emberi játszmákról beszél, hirtelen leesett a tantusz és magamra ismertem az egész eddigi életemet végigkísérő "szegény én”-ben. Azt hiszem ez volt életem első megvilágosodása:) Alapjaiban változtatta meg az életemet. Megértettem, hogy amilyennek mutatom magam, a környezetem úgy fog hozzám közeledni... szegénykének akarok látszani, akit sajnálni kell, mert nem kap annyi figyelmet vagy szeretetet, amennyit szeretne és olyan kis nyomorultnak tűnik? Hát rajta, tegyük valóban nyomorulttá, ha az tetszik neki, gondolhatta tudat alatt az exem:)
A sors aztán hamar az utamba küldött egy újabb alanyt, akin gyakorolhattam a frissen szerzett okosságokat... csakhogy tudni valamit és képesnek lenni az alkalmazására az két külön dolog...... elkezdtem elkövetni ugyanazokat a hibákat, ő egyszerűen begurult, én meg azon gurultam be hogy "nem ért meg engem", nem tudja mire van szükségem, így hát elhagytam. Nem sokáig bírtuk egymás nélkül, ujrakezdtük. Újabb két hónap együtt, részemről egyre nehezebben, akármennyire próbáltam tudatos lenni, nagyon szenvedtem attól, hogy nem kapom meg a szeretet-adagomat, így féltékenységből elkezdtem birtokolni... rettegtem attól hogy elveszítem, így inkább elhagytam... tudom, nem túl logikus:) De mivel úgy látszik csak egymásnak vagyunk teremtve, egy hónap szünet után megint újrakezdtük. Most már tudom, hogy nagyon kellett az az egy hónap egyedüllét, karácsonykor(!) és szilveszterkor is, önsajnálat helyett felfedezni és igazán áterezni, hogy a saját örömöm csak tőlem függ és ha szeretetre vágyom, először magam magamat kell igazan feltöltsem szeretettel. Így végül ez az egy hónapos "remete-lét" volt az, ami igazan éretté tett erre a kapcsolatra. Ezt ő is észrevette, napról napra jobban ragaszkodott hozzám, és én elkezdtem tudatosan figyelni magam és "teremteni" ezt a mi gyönyörüséges kapcsolatunkat. És ehhez nem kellett semmi más, csak hogy én, egymagamban, függetlenül emberektől, helyektől és történésektől, JÓL LEGYEK a börömben... és megmámorosodva láttam és latom naponta hogy ez MÜKÖDIK, láttam hogy "növök" én egyre nagyobbra, hogy élem egyre tudatosabban és pozitívabban az életemet - és ő hogy lesz egyre szerelmesebb belem... és semmit nem kellett tennem ezért, nem kellett őt manipulálnom, nem kellett én megváltozzak, nem kellett női trükköket bevetnem, egyszerűen csak BOLDOG kellett legyek önmagamban! Ő az első férfi, aki nem kihasználta hogy éhes kis szeretetgombócnak akarok tűnni mellette, es köszönet neki, hogy nem kezdett o is hatalmat gyakorolni felettem mint sokan eddig, hanem ehelyett tanít és hagyja hogy én is tanítsam mindarra amit tudok. Őt azt teszi boldoggá és szerelmessé, ha szabadnak, függetlennek és boldognak lát engem... kapcsolatunk elején rettenetesen zárkózott volt, de most olyanokat mond, hogy alig hiszek a fülemnek: "Mikor megismertelek, sejtettem hogy több van benned annál, mint amit mutatsz, de az, ahova elérkeztél, aki most vagy, meg a legmerészebb álmaimat is felülmúlja." Pedig hinnem kell, hiszen ezzel is segít, minél nagyobbnak lát ő engemet, annál nagyobbra növök - és ez fordítva is igaz... Neki gyenge nő nem kellett, mert egy királynőre vágyott, és meglátta bennem a lehetőséget... én meg mindezek után talán elkezdhetem hinni hogy ő az én régen várt királyom:) Hát itt tartunk most... és tudom hogy a folytatás csak rajtunk múlik, a mi pozitív hozzáállásunkon... Életem egyik nagy tanítása ez egy nálam több évvel fiatalabb, gyönyörű fekete fiútól, aki még maga sem tudja mekkora erők lakoznak benne:) Köszönöm neki, és köszönöm nektek is, hogy meghallgattatok!

Saida

Hozzászólások



Ha még nem ismered: Neale

Ha még nem ismered: Neale Donald Walsch - Beszélgetések Istennel, mondjuk kezdetben az első kötet.:)



Kedves Saida és

Kedves Saida és Zsul!

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok és támogattatok :) A napokban kezdetem el olvasni James Redfield könyvét a Mennyei próféciáról és egyre jobban értem mindazt ami körülvesz :) Így, hogy megmutattátok csak az örömet keressem valóban körülöttem minden tejes és tökéletes . ;) csak én látom néha másként ha rossz a kedvem.
A tinis történet éppen most zajlik éltemben :D mert még csak 18 vagyok XD
ÉS szinte egyfolytában keresem önmagam....nagyon sok könyvet olvastam és olvasok spiritualitásról és hasonló dolgokról mert felpezsdít és energiával tölt el ha többet tudhatok a világról amiben élünk.
Sok dologra rájöttem, hogy MI? Miért? Vagy hogyan? okozz bizonyos dolgokat az életemben. Mint pl. a zárkózottságot.
Ezt az érzelmi blokkot szeretném még valahogy feloldani. Hogy nyitottabb lehessek az emberekkel. Ha valaki tud kérem ajánljon valami könyvet ami segítségemre lehetne ebben. :)



Drága Saida!

Amiről írtam a levelemben, arra ma rájöttem saját magamtól,ugyanis kaptam egy nem túl pozitív jelet és rájöttem,hogy bele estem ugyanabba a hibába amibe,te is.Itt az idő,hogy egy kicsit szabadon engedjek valakit és magammal foglalkozzam.Nem lesz könnyű de,úgy érzem ez jót fog tenni nekem is és neki is de,főleg nekem.Megpróbálom feltölteni magam szeretettel és energiával és majd többet leszek itt és talán még valamelyik előadásra is elmegyek,esetleg valamelyik szerdai beszélgetésre is.
Hisz itt fantasztikus emberek vannak,teli csupa szeretettel:)))))))))))))

Millió ölelés!!



saidához csatlakozva

Kiindulok ebből:
"Az onszeretet egy masik formaja pedig, amikor nem is "akarod" szeretni magad - hiszen ez csak ugy akarasra, gombnyomasra nem megy, hanem egyszeruen csak boldog szeretnel lenni!" - Igen, szerintem ez is járhatóbb út. Egyszer csak elkezdesz örülni... ok nélkül, csak úgy... örülsz mert jó élni... mert szépek a pillanatok... aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy az emberek megváltoznak:
1.: akik általában "életgyűlölők", "panaszkodógépek", leállnak picit a környezetedben, pedig te látszatra nem tettél semmit... csakhát az életörömöddel átitatott figyelem... ha figyelsz valamire/valakire, azzal már kölcsönhatásba is léptél.
2. akik eleve életörömmel rendelkeznek, nos ott életörömsokszorozódás törétnik... a tied meg az övé összeadódik... én is már így élem az életem és mondhatom király.:) Persze ettől még vannak vágyaim, terveim, legkedvesebb elképzeléseim.:) Tudom, hogy jön, mert ami a szereteten és az életörömön alapszik, annek előbb-vagy utóbb (inkább előbb:)) el kell érkeznie!
Tökjó, hogy már egyre több tini rááll ezekre...:) Persze a tinis történettől még lehet h huszonéves nosygirl.:)



Kedves Nosygirl,

mar meg is valaszoltad a sajat kerdesedet:)

"arra tippelek, hogy talán azért nem tud szeretni eléggé mert én sem szeretem úgy magam ahogyan kellene."

Bizony, ez a titok... minel tobb szeretet arad magunkbol magunk fele, annal tobb fog a vilagbol is felenk aradni! De hogy kell "elsajatitani" ezt az allando, mamoros erzest? ((Ami - megjegyzem - az elejen csak rovid idokre vendegunk, de tudatos iranyulassal, es a sikerelmenyek altal uj erore kapva egyre tobbszor es hosszabb idore lesz benne reszunk, mig vegul - egyfolytaban:) Ez a cel!!)) Szoval azt tudjuk hogy altalaban mindenki mas miatt nincs kibekulve magaval. Ki a kulsejevel, ki a belsejevel:)... ki mindkettoben talal hianyossagokat. De ne erre koncentraljunk, hanem arra, amit szeretunk magunkban, ami tetszik, ami szep rajtunk-bennunk, amiben tehetsegesebbek, ugyesebbek vagyunk masoknal... es ez csak egy kis kezdetleges lepes azoknak, akiknek meg "idegen erzes" szeretni magukat. De szomoru leirni, pedig igy van! En is evekig ostromoltam magam, hogy ilyen vagy olyan vagyok... nem szabad, megbetegitenek testet-lelket az ilyen gondolatok! Az onszeretet egy masik formaja pedig, amikor nem is "akarod" szeretni magad - hiszen ez csak ugy akarasra, gombnyomasra nem megy, hanem egyszeruen csak boldog szeretnel lenni! Innentol kezdve mar csak rajtad all, csak Te tudhatod, mi az ami boldogsaggal tolt el teged! Ez egy olyasfajta boldogsag kell legyen, ami nem "targyiasithato", tehat egy uj par cipo vagy ruha csak "vèges" boldogsagot tud kolcsonozni, percekre. En peldaul imadom a termeszetet, hacsak tehetem elmegyek egy kis parkba, vagy a Tevere folyohoz, ami ugyan hozza sem merheto a mi Dunankhoz, de megiscsak eloviz, siralyok meg kacsak uszkalnak a parthoz kozel... vagy onismeretfejleszto konyveket olvasok es sikeres emberek irasait arrol, ok hogyan valositottak meg az almaikat. Mikor abban az egy honapban teljesen egyedul voltam, leginkabb az itteni bejegyzeseket olvasgattam, pont azert mert nem tavoli, mesesen gazdag amerikai bacsik, hanem olyan emberek irtak, mint te meg en, es ezert meg inspiralobbak! Hat ezek a dolgok azok, amik lelkesedessel es orommel toltenek el engem! Es mikor boldog vagyok, nem is gondolok arra, hogy szeretem-e magam, mert az egesz vilag olyan csodas lesz, velem egyutt, aki az en univerzumom kozepen allok... ugye ismered az erzest? Es te? Teged mi tesz boldogga? Csinald azt! Es az onszeretet mar nem is lesz tobbe kerdes:)
Olellek,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Szia saida! Gyönyörű

Szia saida!

Gyönyörű szép a történeted :) örülök neked, hogy mindezt elérted! ;)
Szeretnék segítséget kérni abban, hogy hogyan sikerült neked? Van egy kapcsolatom bár ez még ilyen tini típusú XD de úgy érzem a barátom nem figyel rám eléggé. Ő is nagyon zárkózott típus :O de tudom hogy legbelül szenvedélyes és szeretném ha jobban megmutatná önmagát. És hihetetlen érzés lenne ha úgy kimutatná szeretetét mint neked a barátod :) . Gondolkoztam magamban és sokszor tényleg eszembe jut, hogy nem kis megerőltetés, hogy jól érezzem magam a bőrömben :) És arra tippelek, hogy talán azért nem tud szeretni eléggé mert én sem szeretem úgy magam ahogyan kellene. :S Kérlek segítsetek nekem tapasztalataitokkal !

Köszönöm szépen mindenkinek!



:)

Koszonom, Lilly! Te is legy nagyon boldog:)))
Olellek,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Jó volt Téged

Jó volt Téged olvasni!Legyél nagyon boldog!!!!!:)



Az én tapasztalatom...

HÁt nekeme is volt egy jó hosszú kálváriám. 16 évesen megérkezett minden az életembe. megtaláltam a legjobb barátomat és "életem szerelmét". mára tudom h nem ő az igazi és megtanultam elengedni bár sokat szenvedtem. és bár hibáztam a barátommal kapcsolatban tudom h Szeretet által mindenre képes vagyok és a Szeretet általam mindenre képes. amikor lesz időm egy naplóbejegyzésben majd én is mesélek az életemről. annyira felüditő olvasgatni az irásokat az oldalon, mindig nagyon feltölt :)
Jah és saidanak volt egy olyan mondata h "Nagyon szeretlek titeket!!!! (meg jo hogy ezen az oldalon nem neznek hulyenek hogy ilyeneket irok:))))))" itt szerintem ez a normális :) és az egész életben ez lenne a normális :) amúgy a szomorkodóknak és azoknak akik nem tudják hogyan induljanak el az úton felraktam egy kedvenc olvasmányomat.nem túl hossszú olvassátok el mert szerintem nagyon jó útbaigazitás ez :D http://www.thesecret.hu/node/6686
Szeretettel mindenkinek :* Mészy

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



Ez szép fogalmazás volt!

Szerintem most én is itt tartok, ennél a pontnál! A nemcselekvés ideje alatt ez az egyetlen megfelelő út.



Draga Liz,

nem mondom hogy ugralj ki a borodbol oromodben, de jo hir, hogy kozelitesz a fele a pont fele, ahonnan a legkonnyebb lesz elindulni! Ahogy egy draga baratnom mondta, akit a volt pasija 33 evesen kisemmizett es egyik naprol a masikra az utcara tett - kocsiban aludt hetekig! - hogy "Melyen vagy, es azt erzed hogy merulsz es nem tehetsz ellene semmit? Hat akkor rajta, menj le a medence legaljara, mert csak onnan tudsz lenduletet venni es elrugaszkodni felfele!" Liz, meglatod, eljon az a pont, amikor mar annyira sotetnek latsz mindent, hogy egy szep napon mar csak megrantod a vallad, es elengeded minden problemadat, mert latni fogod, hogy a te erod keves a dolgok megoldasahoz... Es ez a kulcs, ekkor teremtesz majd helyet Istennek, vagy Univerzumnak - hivd ahogy akarod - aki elkezd apro jeleket kuldeni feled, hogyan, merre tovabb, es segit utat mutatni, kivezetni teged a sotetbol! Tudom, mert velem ugyanez tortent!!!! Es ha eddig egy eros nonek ismertek, akkor valoszinuleg az is vagy, ez az ero a tied, megha most ugy erzed, el is hagyott! Csak meg kell tanulnuk ezt az erot arra hasznalni, hogy KOVETJUK az utmutatasokat, nem pedig esz nelkul, egobol menni elore... ehhez kell a "lemondas", hogy atadd az iranyitast a teged korulvevo pozitiv eroknek, akik alig varjak hogy segithessenek Neked:) Rajta, teremts helyet nekik!!! Es jelentkezz, hogy allsz:))))
Olellek,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Deni,

jajj, olyan idealistan hangzik, de tudom, hogy megis veresen igaz az amit a szolgalatrol irtal... Talan meg mindig nem vagyok elegge elrugaszkodott, meg mindig jobban hiszek annak a valosagaban ami kezzelfoghato, nevezetesen a "targyiasithato" szolgalatban... en Indiaba, egy Terez anya szegenyhazba akartam menni ugyanazzal a cellal, mint te Nigeriaba:) Aztan megis inkabb Olaszorszagba jottem a sajat kalvariamat jarva, de most igy visszanezve abbol a szemszogbol amit te irtal talan igy is ugyanoda jutok a vegen - a tapasztalasaim altal fejlodve - hogy egyre kepesebb vagyok a szeretet mind magasabb megelesere... most kaptam valamit a gondolataid altal... meg emesztodik, de nagyon jo:))) Koszonom!!!!

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Kedves Liz Olvasva a

Kedves Liz

Olvasva a történeted csak egy dolog jutott eszembe.Hagyd hogy történjenek a dologok.
Ne akarj semmit és megkapsz mindent.Figyelj befelé,és majd kialakulnak az események a semmiből.

A mai világban nem csak te hanem mindenki szerintem radikális változáson megy át.Természetesen ezt lehet jónak vagy rossznak tekinteni.A lényeg szerintem a fejlődés..tudom mert néha én is elbizonytalanodok de van kiút.Mindig van kiút!!!

Kivánom hogy minden úgy alakuljon ahogy neked a legjobb!!

" Életünk minden pillanata kockázat,amelyet a szeretet vagy a félelem vezérel.Ha sikerül a tudatosságot elérni akkor ezek a pillanatok felismerésekben fognak megnyilvánulni.Így minden pillanatban új világok nyílnak meg.Merj kockáztatni."



Sziasztok! Még sosem írtam

Sziasztok!

Még sosem írtam hozzászólást itt, mindig csak olvastam. Most olvastam Saida történetét,és megkönnyeztem. Valahogy hasonlóan érzek én is. A mai napom úgy érzem, hogy életem egyik legkritikusabb napja volt. Azt hiszem az idegeim felőrlődtek. Valahogy nem megy semmi mostanság. Az egészségem sem fényes, a párkapcsolatomnak lehet most lett vége... 29 évesen még otthon élek, de nemrég jött a felismerés, hogy ugyan szeretem a szüleimet, de már nem tudok velük élni. A saját életemet akarom élni, életem párjával. Csak úgy látszik ez elég nehéz manapság. Azt hittem három hónapja hogy megtaláltam... De lehet hogy nem. Vagy csak sok idő kell hozzá. Ma úgy ment el tőlem, hogy nem tudja hogy mit érez. Nincs tisztában magával, és jóban sincs magával. Mindketten imádjuk a Titok könyvet. És én sokszor tudom alkalmazni. De valahogy most nem megy. Azt sem tudom hogy merítsek erőt, hogy átvészeljem ezt az időszakot.
28 éves koromig úgy ismertek, mint egy sziklaszilárd nő, aki mindig tudja mit akar, mindig megtettem a nehéznek tűnő lépéseket is, amit más nem tudott volna. Most viszont leblokkoltam. Megfontoltabb lettem. Viszont ezzel együtt boldogtalanabb is...

Remélem hamarosan eljön az én időm is...

Sok sikert mindenkinek :)

Liz



Szia:))

Igen én is,hiszem,hogy ez így lesz és azon vagyok,hogy minél több örömet adjak magamnak és ebben nagyon sokat segít ez a "mankó",ahol most is vagyok.A könyvedet pedig felvettem a listámra,befogom szerezni:))

Köszönöm!!!Szép napot!!!:))



Kedves Saida!

Deninek igaza van!
Olyan jó, hogy a régen különbözőnek hitt emberi történetek most már mind ugyanarról énekelnek! Ez pedig arról, hogy a szeretet, életöröm, lét fénye mindenhol tűzként kezd el "újra" terjedni. Egyre többen emlékezünk arra, hogy hogyan is működik az ember valójában!:)
Szeretnék egy gondolatot bedobni a közösbe... ki tudja mi lesz vele:)
Dijjus írta: "Folyamatosan keresem önmagam, és a páromtól várom, hogy úgymond "feltöltsön", hogy szeressen" - Az a vicces, hogy amíg nem tudjuk kik vagyunk, nincs belső forrás, addig ez ugye valóban nem mindíg jöhet össze, ill. általában rabsághoz, majd szabaduláshoz vezet... persze ez sokmindentől függ, de ugye általában itt mindenki ismeri az ilyesfajta történeteket.
Igen ám, de amint felismered fényedet, onnantól kezdve az egyik legcsodásabb élvezetté pont ez válik, hiszen tudatában vagy, hogy örömmel jártok egymáshoz töltődni.:) Van a Te nagy fényed, forrásod, ami hatalmas... boldog vagy, ünnepled az életet.. találkozol a Szerelmeddel aki:
a) Még ezt nem tudja, de elkezd ő is töltődni és kezd a lehetőség egyre inkább megnyilvánulni előtte, benne, kezd az életöröm benne is növekedni, egyre többször... előbb-utóbb az "én"-je lépni fog erre az édes változásra. Eközben rengeteg örömöd lesz ebben.
b) Már tudja, ezért az életünneplésetek megsokszorozódik, leírhatatlan módon.
Mindkét esetben olyan tapasztalássorozatok és élménysorozatok átélésére kerül sor, ami beleíródik a szívünk "történelemkönyvébe". Ezeket visszük magunkkal, ha meghaltunk az új életre! A végére hagytam tehát a lényeget: szerintem ilyen állapotban EGYMÁST FELÜDÍTENI a legcsodálatosabb dolog a világon!:) S az ember ilyen örmmel végezheti a napi dolgokat, törődhat a vágyaival, álmaival, barátaival, családjával, egyszóval élheti életét. Bizony mi, emberek, férfiak és nők egymással ilyenre is képesek vagyunk! S ide tartozik az a fontos dolog is, amit írtál, nevezetesen, hogy a szerelmespárok egymás gazdagabb "én" képéhez segítik a másikat... s ennek a történetnek sosincs vége!:)
Hálás vagyok, hogy belenyalhattam én is ebbe a megtapasztalásba! S gondolom világos, hogy az én szerelmem számára is "mindössze" ezt tudom nyújtani! S mikor? Amikőr Ő akarja!:)



Boldogan:)

Most

Köszönöm:)

Cserébe mondok pár szót a szolgálatról:) Régebben azt hittem, hogy az a szolgálat, ha megyek a hajléktalanokhoz amint csak meglátom és veszek nekik valamit. Volt, hogy beadtam a jelentkezésemet Nigériába, hogy ott ápolói szolgálatot ellássak. De visszaírtak, hogy 500 ezer forintom ha van, máris mehetek. Nem volt. Mire meg lett már nem más utat jártam.
Ma a szolgálat átszövi a napomat. Voltaképpen már szolgálatot teszek azzal, ha szeretettel fordulok minden lényhez. Én nem is régen nem tudtam csak úgy szeretni. Voltaképpen azt se tudtam, mi is az. Vagyis nem tudtam őszintén azt mondani, hogy szeretlek Saida, ha egyszer nem éreztem hát miért mondjam? És ma szeretlek Saida:) Testfények vagyunk, testvérek vagyunk. Érzem és tudom.
Azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot szerintem, ha el akarjuk érni azt az állapotot, hogy szeretni tudjunk mindenkit időtlenül. Mert ugye ha a világon jobbítani akarsz, jobbíts magadon. lámpásnak lenni az igazi szolgálat.... mert a fény egyszer így elér rajtunk keresztül azokhoz is, akik egy csekk aláírásával életeket menthetnek meg... azokhoz is, akiknek remeg az ujja a gombokon és leveszik róla és elbontják a gombokat...
tehát csak azt akartam mondani, hogy te már most is a szolgálat útját járod Boldogan :)



Deni,

"Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd"
Azt hiszem ez valojaban az igazan nagy tanitok titka... Aki, ahogy mondjak, messzirol "illatozik", es a tanitvanyok, mint a mehek, odagyulnek az illatara, anelkul hogy o a kisujjat is mozditana, vagy kinyitna a szemet... szeretnek ilyen lenni idos koromban, hosszu, feher hajjal, mosolygosan, csak adni, adni... meg tul fiatal es egoista vagyok ehhez, azt hiszem az en kovetkezo lepcsofokom a szolgalat lesz:)

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Boldogan :)

Most

Nézd csak, van itt egy kínai mondás. "Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd" Te hogy értelmezed ezt a mondatot? :)



Deni,

hat ilyen a szeretet hatarok nelkul...? Ugy tele van a szivem... Honapokig csak a hatterbol olvasgattam az oldalt es az irasaitokat, bevallom kicsit irigykedve, hogy ti itt mind olyan szepen egyek vagytok, osszetartoztok... Es lam, csak egy kicsit kellett megnyiljak es megmutatnom magambol egy kis szeletket es rogton koremgyultetek... olyan jo, olyan nagyon jo!!!!! Koszonom!!! Nagyon szeretlek titeket!!!! (meg jo hogy ezen az oldalon nem neznek hulyenek hogy ilyeneket irok:))))))
Boldogan,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Saida:) ♥

Most

Többször visszatértem ide hozzád. Mindig azzal a szándékkal, hogy most írok valamit neked, de nem jöttek szavak. Úgy érzem nem is kellenek, de mégis szerettem volna itt hagyni pár sort.
Ahogy elolvastalak egy biciklis jutott eszembe, aki elengedett kormánnyal biciklizik hegyen völgyön át. Várakozással teli olvasom majd mindig az írásaidat.
És ha remeg a kormány néha, fogd csak meg két kézzel nyugodtan. És pár gödröt lehet én is tudok segíteni betemetni. na megyek is:) ♥



Admin,

ez csak valami freud-i elszolasod lehetett ez a kep:DDDD

"A RENDKIVILI az atlagemberek utjan rejtezik."



Draga Lolli,

orulok, hogy te is egyre feljebb, egyutt:)))
Olellek:)))
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Kedves Moonika,

ismerem, milyen az, mikor a feltekenyseg belulrol zabalja fel a lenyedet... pont ezert hagytam el ot masodszorra, ez volt az en kezdetleges probalkozasom a feltekenysegem MEGSZUNTETESERE... Aztan egyre kozelebb kerulve sajat magamhoz, rajottem hogy nincs semmi megszuntetnivalo... A kulcs ismet csak onmagunk szeretete... miert is? Mert: Feltekenyseg=onbizalomhiany!!! Annyira kell szeretnunk es nagyra becsulnunk sajat magunkat, mig a feltekenysegnel erosebb lesz az erzes, a boldog magabiztossag, hogy "nalam jobbat ugysem talal"! Es nem azert, mert te vagy en vagyunk a legjobb nok a foldon, hanem mert mi tudatosan elunk, tudatosan eljuk meg a mi noi mivoltunkat is - igy segitve a szeretett ferfit megelni az o ferfi mivoltjaban... ezt az en kedvesem is mondta nekem, hogy "soha, senki mellett nem ereztem magam ennyire igazi ferfinak, mint melletted".... Azt hiszem ez az egyik legszebb bok egy szerelmes ferfitol... Hat rajta!:)))

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



hihi :-) jó ez a kép, jó

hihi :-) jó ez a kép, jó ez a kép. de én most látom először! :-DDDD
lebuktam?



Egy cipőben... :)))

Kedves Saida!
Jó olvasni a sorokat, arról, hogy le kell venni a szenvedés fátylát, és átnézni rajta.
Most már én is jól vagyok.
Szabadnak lenni öröm.
Sok boldogságot kívánok neked!
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



féltékenység, birtoklás

Kedves Saida!

sok kapcsolatomat megmérgezte ez a rossz tulajdonság, persze ehhez kellett az is, hogy nem a megfelelő emberekkel hozott össze eddig a sors.
tudtam, hogy a birtoklás és a féltékenység rossz útra vezet. pont a napokban szólt rám a "párom" (akivel még csak az elején vagyunk, 5 hét kb.), hogy ezzel csak elűzöm. persze tudtam miről beszél, csak megérteni nem akartam. hisz ha hiányzom neki, akkor miért baj, ha napjában többször felhívom.
az írásod megerősített. köszönöm!



Nicoleta,

hat akkor mar te is tudod azt, amit az ilyen magunkfajtak, akiket hajt valami egyik helyrol a masikra, hogy elmehetunk a vilag vegere is a leggyonyorubb diszletek koze elni, MAGUNKAT mindenhova magunnkal visszuk... es ameddig mi kenyelmetlenek vagyunk magunk szamara, addig a vilag is az lesz, barhol eljunk is:)))) Mert a helyes ut bennunk van, nem kivul, csillagportol poros es az igazi Otthonunkba visz:)
Ugy orulok Neked, ismeretlenul is!!!
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Kedves

Dijjus es Szilvo! Hiszem hogy nemsokara ti is megtapasztaljatok majd a szeretetnek, szerelemnek, boldogsagnak ez a teljesen ujfajta, SZABAD modjat, amiben meg nekem is keves tapasztalatom van... hiszen mi itt mindannyian meg azon dolgozunk naponta hogy az energiaszintunket fenntartsuk, meg kellenek a "mankok", mint az ilyen forumok latogatasa vagy a szemelyisegfejleszto konyvek olvasasa, rezgesszintemelo zenek hallgatasa... aztan majd szep lassan, egyre gyakrabban mar magunk is kepesek leszunk, minden kulso segitseg nelkul "felemelkedni", sot, le sem csuszni tobbe:)))) Es ez igy lesz! Hiszen ez a kozos almunk!!!
Oleles mindenkinek:))))
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Drága Saida! Ez valami

Drága Saida!

Ez valami hihetetlen...! Nekifutásból háromszor olvastam el a történetedet és úgy érzem magam, mint aki eddig a sötétben élt és szentül meg volt róla győződve, hogy mindent tökéletesen lát. És most Te kivezettél az igazi napsütésbe..
Két éve ingázom az országok között és keresem a boldogságot, keresem önmagam. Azt vártam, hogy majd találok valakit, aki megmutatja, hogy milyen vagyok, milyennek kell lennem, hogy végre boldog legyek. Persze mondanom sem kell, hogy eredménytelenül...
Annyira butának érzem most magam, hogy a megoldás ilyen egyszerű... :) már csak nevetek saját magamon, a megannyi kétségbeesett utazáson, a csalódásokon, az elvárásokon... és ez a nevetés szívből jön és felszabadít, picit beleremeg mindenem. Végre tudom, merre van a helyes út..
KÖSZÖNÖM NEKED!!!

Szeretettel Ölellek:

Nicoleta