Önfeledten

"Amikor egy érzékeny ember nagy stressznek van kitéve, gyakran, ha a körülmények ezt
megengedik, a természethez fordul: keres magának egy erdőt, rétet vagy egy parkot,
akár egy aprócska kert is megteszi; más környezetet kutat fel, hogy elgondolkodjon
helyzetén. Miért? Ez egy ösztönös cselekvés. Segítségre, reményre, vigaszra,
vezetésre vagy egyszerűen csak békére van szüksége. Ez az ösztön; a Lélek üzenete."

"Egy csendes erdőben megtalálhatod a szótlan vigaszt, ha túl nagy stressznek vagy
kitéve."

"A természet szépsége arra indíthat, hogy csendben megállj és nézelődj egy kicsit, csodálva és
értékelve a látványt, egészen addig, amíg annyira feloldódsz benne, hogy elveszíted önmagad. Az éned
és ügyei visszavonulót fújnak. Akaratlanul is közelebb kerülsz az emberfeletti Én békéjéhez."
(Paul Brunton)

Címkék:

Hozzászólások



...

... de mindig visszatéregetek ... gyerekként tényleg készen voltam :DD ... a szó eredeti jelentése szerint is :)

... ölelet a részemről is :)



saida

Néha úgy érzem mindig is ilyen voltam, vagyok és leszek ... néha pedig tök hülyeségeken jár az agyam :))



:D

:D

ja azok mai fejjel, szemmel is csúnyák :)
nem hagyják szegényeket nőni ...



:)

Most

Mai napig csak gyanítom, hogy akácfa lehetett, amiket óvodás koromban láttam. Teljesen le voltak gallyazva. Maximálisan a törzsig, és középen gombóc szerű volt ami maradt a törzsön. Na én azokról mindig azt hittem, hogy azok így nőnek. Fura érzés volt nézni őket. Nem jó érzés. Meg is jegyeztem, hogy csúnyák, és biztos a varjak fészkelnek bele, csak nagyon későn jelennek meg.
Ma sem értem miért kellett úgy megnyírni őket. Tiszta horror a gyerek mi? :DDDDDDDDDDDDDD



Na jo:)

Meg vagyok vigasztalodva: "erdo a viz alatt...":))))
Az meg mar milyen szep kep, vizinovenynek hinni a nyarfakat! Elenk elmeju gyerek lehettel! Ugye megmaradtal ilyennek?:))))
Olellek!

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



...

"... az óceán, mely nem egyéb, mint erdő a víz alatt - és erdő, amely nem egyéb, mint óceán a földön ..."

Gyerekkoromban gyakran képzeltem, hogy az óvoda udvarán álló nyárfák, víz alatti növények ... :)))



...

Hamvas Béla írta valamelyik esszéjében hogy az erdő és a tenger rokonok ... Poszeidon annak előtte erdő isten volt :))



:)

"... a tenger van eleg kozel.... azert ez valamennyire karpotol:)"

hát ... nem kevéssé
:))



Sajnos

itt errefele ha kimegyek a varosbol sincsenek olyan erdok, mint a mi gyonyoru es hatalmas bukk- es tolgyerdoink... Istenem, mennyit turaztam az Alpkaljan, a Bakonyban, Bukkben, Borzsonyben.... nem is nosztalgiazom tovabb, mert megszakad a szivem:( Itt "csak" a tenger van eleg kozel.... ami azert nagyon-nagyon sokat jelent! Es majusban viragba borulnak es illatoznak a partjai... azert ez valamennyire karpotol:) Ha szep ido lesz, holnap megyek is relaxalni szeretett Tengeroceanomhoz:))))

.......azert a lombsusogas, az atszurodo napfeny az elenkzold levelek kozott, az nagyon hianyzik.............

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



:))

Hát indulj el ...

én is azt hittem hogy messze van tőlem a természet ... de csak pár kilométert kellett gyalog megtennem :) , kifelé a városból



Nagyon igaz!!!!

Vilag eletemben kertes hazban eltem, termeszetkozelben... es most elmondhatatlanul nagyon hianyzik a termeszet:((( Azt hiszem az ember tenyleg nem arra szuletett hogy falak kozott eljen, legyenek ezek a falak barmily szepsegesek is... Kerek egy erdot, patakkal, ahova visszavonulhatok feltoltodni, ide kozel hozzam!!! Most!!!:))))

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."