Fodrozódás

energia, hullám, istenNem szégyen belátni kicsinységünket ... hisz azok vagyunk. Csupán jelzések vagyunk. Csak megjelenései valami jóval nagyobbnak. Isten jelei, az ő ujjának érintésétől fodrozódó vízben A fodrok vagyunk mi. Csak fodrok.

Mindent lehet ő rá bízni. Hiszen ő létezik. Mindíg lehet rá hagyatkozni, és mindíg át kell őt engednünk magunkon, hogy átlényegüljünk.

Nem szabad gondolkozni azon hogy ő valami más, egészen át kell adnunk neki magunkat, tudatunk forrását egészen őbelé kell helyeznünk, kialakult mulandó egyéniségünket pedig el kell felejtenünk, mintha nem is lett volna.

Vissza kell hullani belé. Őbelőle származunk. Hiába fagyasztottuk meg a tó tükrét hogy azon járva és élve jégvárakat építsünk, akkorákat hogy azok összedőlve beszakítsák a jeget nagy robajjal hogy majd minden a jeges vízbe vesszen magunkkal egyetemben. Nem nyerhetünk semmit. Az ég tükrét fel lehet olvasztani Isten lelkének fényével, haza lehet térni, haza lehet térni már ma, légy kicsiny és tudd hogy mi az igazság, tudd hogy a fény visszatér és a jégvárak elolvadnak.

(nem kell többnek lenni,
önerőből építkezni)

Hozzászólások



'

köszönöm hogy megosztódott :)

régebben íródott ez ... ma erőt adott



...

...mert hit nélkül élni olyan, mint az étel ízek nélkül, a világ színek nélkül és szeretni szív nélkül... számomra valahogy ennyire elképzelhetetlen és szükségszerű.

"Hiába fagyasztottuk meg a tó tükrét hogy azon járva és élve jégvárakat építsünk, akkorákat hogy azok összedőlve beszakítsák a jeget nagy robajjal hogy majd minden a jeges vízbe vesszen magunkkal egyetemben. Nem nyerhetünk semmit. Az ég tükrét fel lehet olvasztani Isten lelkének fényével, haza lehet térni, haza lehet térni már ma, légy kicsiny és tudd hogy mi az igazság, tudd hogy a fény visszatér és a jégvárak elolvadnak."
A Hit és Szeretet kettősét csodálatosan és találóan körberajzoltad a szimbolikus hasonlatokkal.

(még a szimbolista Ady is ámulatba esne... :) )

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk.

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."