Nők - Elhagyás problémák

Úgy gondoltam nyitok egy fórumot erről a sok NŐT érintő kérdésről.
Elsősorban azért, hogy elmondjam nekik, hogy sok nő kűzd ezzel a begyógyítatlan problémával a társkeresés során.
Az elhagyás problémát egy kapcsolat nem tudja megoldani, a gyermekkori sebekre nekünk kell gyógyírt találni a lelkünkben.
Nekünk kell felelősséget vállalni az érzéseinkért.
Ezeket más nem tudja begyógyítani helyettünk.
Az elhagyás probléma mélyén sok érzés rejtőzhet, de leggyakrabban a félelem, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre.
És ördögi köröket futunk körbe, hogy vajon ki az aki méltónak találna rá?
Nos nem valakit kell találnunk, hanem magunkat kell értékesenek tartani a kapcsolatra.
Szóval a királyfinak is királylány köll...
Ha félünk, akkor abban a pillanatban nem tudunk szeretni, és ez az elindítója minden ilyen rossz bombának.
Mi van a félelmünk mélyén?
Egy múltban történt sérelem, feltehetőleg még a gyerekkorból.
Ami még mindíg azt súgja, hogy értéktelenek vagyunk, nem lehet szükségünk másra, mások kinyújtott kezét nem tudjuk elfogadni.
Esetleg a mélyen elnyomott akarat villan fel olyan helyzetekben ahol nyomatékosan hangot kellene adnunk annak, hogy mit szertnénk.
Rendre elmarad az igények előtérbe helyezése, valamilyen nyomoronc szükségletre vágyás miatt.
Talán belső gyermeked még mindíg vígasztalást keres, hát ideje, hogy megadd neki te magad.
Mert te egyedül tudod, hogy mi a jó neki!
Csak te tudod!
Te tudod eldönteni, és megadni neki.
Ha már minden összeomlott úgy érzed, akkor kérj segítséget!
Nem a kapcsolatokat kell elkerülnünk, hogy a világ valamennyire elfogadható és nyugalmas legyen, hanem a saját érzéseinket kell meggyógyítani, és akkor rájövünk, hogy ott bőven van még szeretet.
És ahol szeretet van, ott van a fény. És ahol a fény van, arra repülnek a lepkék...



ezt egy másik topikba írtam, de ide is beillik

Emberi kapcsolataink terén általánosságban és persze a férfi-női párkapcsolatokra vonatkozóan is
egyszerű a képlet: egyénenként, így kapcsolatonként is a következő a helyzet:
Megvilágosodás=a gondolkodó elme + fájdalomtest már NEM áll útjába valódi lényednek, mely egy igen mély és végtelen teret képes így létrehozni önmagában, s így a külvilágban! Döntéseid így szeretetből és ebből a térből fognak születni, így álmaid/vágyaid megvalósításához is az erő ebből a térből születik. Az emberi kapcsolatok terén pedig ebből a térből képes kapni, így gyógylni a többi ember is. Főleg párod, akivel igen erős érzelmi kapcsolat köt össze. Így tehát az emberi kapcsolatokat az én meglátásom szerint kizárólag EZ határozza meg, hogy az összejövő "felek" hogyan állnak fájdalomtest és gondolkodó elme terén... ezek vajon mennyire állják útját valódi énüknek. Végkövetkeztetés: Mindenkinek VAN lehetősége a szeretetet választani, függetlenül minden múltbéli körülménytől! Nem a szeretetet kell keresni az életben, hanem a szeretethez vezető kaput. A legfőbb kapu a szeretethez és valódi önmagadhoz a MOST. Se a tér, se az idő nem képes ezen fogni! Mivel a szeretet VAN párti, ezért én optimista vagyok ezen a téren.:)



Lollitéma:)

Nini!:)
Megyek és beámsolok ide valamit.:)



én ugy gondolom!!mindenki

én ugy gondolom!!mindenki egyforma és mindenki egyenrangu,,ha azt gondolod nem érdemled meg a tittkot elsajätatini,akkor biztos magadba kell keresni a negativumot!minden ember képes befogadni és elsajätätatni ezt az érzést csak nem mindegy mikor?hol?milyen érzelmi ällapott ban?én egy boldog kapcsiban éltem és ugy éreztem minden rendben van velem (velünk)hallotam a secrettöl de nem birtam befogadni megérteni mert nem voltam abban az érzelmi ällapotba,,kedvesem elhagyott,,,és azota a tittok adja az életem és ti,,köszönöm és häläs vagyok nektek ezért,,,



Kedves Lollipop :))

Miért???
Szerinted a pasikat nem hagyták el gyermekkorukban?????
Mi is voltunk gyerekek :DDDDDDDD
Most hogy jobban, bele gondolok és morfondírozom rajta, igazából, amikor teremteni szeretnék valamit, ha nem is nyíltan, de a háttérben felmerül a gondolat vagy inkább olyan derengés féle, hogy megérdemlem e én, vagyok e olyan JÓ, hogy teljesüljön a kívánságom??????
Megérdemelem e én, hogy a világ teremtő ereje engem szolgáljon????
Ez itt a legnagyobb kérdés.. amikor célt tűzök ki.. (legalábbis nálam :)))))
De nagyon meglepődnék, ha egyedül lennék ezzel :))))
Szerintem akinek nem mennek a dolgai valahol háttérben ilyesmi bújik meg....
Az érdekes ebben, hogy ez nem jóság kérdése.. a TITOK az Univerzum TÖRVÉNYE.. alanyi jogon jár minden embernek :))
Tehát az Univerzum szerint megérdemlem.. eljutottam az emberi létig.. emberi öntudattal élek, jár a szabad akarat..
Csak szerintem nem... tiszta nevetséges, ha jobban belegondolok, milyen alapon bírálom én felül az UNIVERZUM TÖRVÉNYÉT :DDDDDDDD

GÁL JANI.. :DDDDDD



Kedves Jani! Ez igazán meglepő a számomra!

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!

lollipop - a Csillagközi Nyomozó



Bár nőknek címezted... nagyon köszönöm.. :))

.. Nem tom mennyi férfi küzd ilyennel.. egy biztos van :)
Ez egy nagyon jó téma lenne szerdára.. mármint ha belefér a keretbe.. erről szívesen cserélnék eszmét a klubban.. mert jó téma és szerintem nagyon is érinti a TITKOT.. a teremtő erőnket, hogy mennyire vagyunk képesek, menniyre érezzük úgy hogy megérdemeljük a boldogságot.. egyáltalán a végtelen boldogságból mennyit tudunk, elfogadni..
Azt javaslom beszélgessünk erről.. és aki jön szedje össze a gondolatait.. javaslatait :))

GÁL JANI.. :DDDDDD