A PRÓFÉTA KERTJE

Egy reggelen, mikor a kertben sétáltak, egy asszony jelent meg a kapunál; Karíma volt, akit Almusztafa gyerekkorában testvéreként szeretett. Megállt a kapuban, nem kopogott és nem is kért bebocsátást, csak vágyódva és szomorúan nézett a kertbe befelé.
Almusztafa meglátta a vágyat szemében és sietős léptekkel jött a fali kapuhoz. Kinyitotta előtte, és istenhozottal fogadta, midőn belépett.
Akkor Karíma szólt és mondta:
- Miért vontad vissza magad tőlünk és fosztottál meg minket tekinteted fényétől? Tudd, mind az eltelt évek alatt szerettünk és vágyódva vártuk szerencsés hazatértedet. Az emberek hangosan kiáltva hívnak, és beszélnének veled. Én követükként jöttem, hogy esedezzek: mutasd meg magad a népnek, juttass nekik bölcsességedből, vigasztald meg a tört szíveket, és dőreségünk tanítsd jobbítani.
Ő ránézett és szólt:
- Ne nevezz bölcsnek, hacsak nem mindenkit annak nevezel. Ágon csüngő ifjú gyümölcs vagyok csak, tegnap még virág.
De ne hívj közületek sem senkit dőrének, mert valójában nem vagyunk sem bölcsek, sem bolondok. Az élet fájának zöld levelei vagyunk, és az élet túl van minden bölcsességen - és bizonnyal túl a bolondságon is.
És mondod, visszavonultam volna tőletek? Hát nem tudod, hogy a lélek számára nem létezik más távolság azon kívül, amit a fantázia nem képes bejárni? És amikor a lélek leküzdi eme távolságot, dallammá válik az belül.
A távolság köztetek és nem szívelt szomszédotok között bizony nagyobb, mint köztetek és heted-hét országon túli kedvesetek között.
Mert az emlékezet számára nincs messzeség, csak a feledésből támad oly' szakadék, 'mit sem hangotok, sem szemetek nem képes áthidalni.
Az óceánok partjai és a legmagasabb hegycsúcsok között létezik egy titkos ösvény, amit be kell járnotok, mielőtt eggyé váltok a Föld fiaival.
Tudásotok és megértésetek között is létezik egy titkos ösvény, amit fel kell fedeznetek, mielőtt eggyé váltok az emberrel és önmagatokkal is.
Az adást végző jobb kezetek és az elfogadó bal kezetek között nagy űr tátong, amit csak úgy tudtok csökkenteni, ha mindkét kezetekkel adni is, kapni is készek vagytok. Egészen eltüntetni meg csak akkor vagytok képesek, ha felismeritek, hogy nincs is mit adnotok, sem kapnotok.
Bizony, a legnagyobb távolság álmaitok képei és az ébrenlét között feszül, kívánság és tett között.
És még van egy út, amit be kell járnotok, mielőtt eggyé váltok az élettel. De erről most nem beszélek, mert látom, elfárasztott az utazás.
/Kahlil Gibran/

Címkék:

Hozzászólások



Drága Csepp..

Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk...Szeretettel ölel:Ágica



:)

csepp



Egy ujabb ...

...kedvenc a gyujtemenyembe!
Koszonom csepp,hogy beirtad.:)
Legyen szep a mai napod is!:)))

Szeretettel,
felebarat