A gondolalat és a csend (Ekhart Tolle)

csendAmikor a legteljesebb figyelmet adod annak, akivel éppen együtt vagy, akkor a kapcsolatból kiveszed a Múlt-at és a JÖVŐ-t! Amikor mindenkivel teljesen jelenlevő vagy, akivel csak találkozol, nem foglalkozol azzal, hogy ők kicsodák, és mit tettek a múltban - képes vagy vágy és félelem nélkül - kapcsolatba lépni másokkal. A kulcs: a figyelem és éber nyugalom.

Milyen csodálatos is túllépni kapcsolatainkban, az akaráson és félelmeinken. A szeretet semmit sem akar, és semmitől sem fél.

Ha az ő múltja a te múltad lenne, az ő fájdalma a te fájdalmad, s az ő tudatossági szintje a te tudatossági szinted, akkor pontosan úgy gondolkoznál és cselekednél, mint ő. Ennek felismerése szüli meg a megbocsájtást, az együttérzést, a lelki békét.

Amint nemes vendégként fogadsz mindenkit, aki csak a Most terébe belép, amint minden embernek megengeded, hogy olyan legyen, amilyen... elkezdenek változni.

Ahhoz, hogy egy másik ember lényegét megismerd, semmit sem kell tudnod róla, tehát nem kell ismerned a múltját, a történetét.
Valakiről vagy valamiről tudni, illetve valóban tudni: két teljesen különböző dolog.
Az egyik a Gondolatok révén történik, a másik a Csend révén.

Valakiről vagy valamiről való tudás gyakorlati célok szempontjából hasznos. Ilyen vonatkozásban nem tudunk meglenni nélkülük. Amikor azonban a kapcsolatban ez az üzemmód játsza a főszerepet, a gondolatok és fogalmak mesterséges gátat emelnek, az emberi lényeket elválaszthatják egymástól.
Mert nem a Lét-ben gyökereznek, hanem ember alapúvá válnak-fogalmi gátak nélkül, a szeretet természetes módon van jelen.
A legtöbb emberi kapcsolat a szavak cseréjére korlátozódik, a Gondolat birodalmára.

Létfontosságú némi Csendet vinni kapcsolatainkba,különösen a szorosabb kapcsolatainkba. Egyetlen kapcsolat sem virágozhat a tágasság érzése nélkül,amit pedig a csend teremt meg. A csendet nem lehet és nem is kell megteremteni.
Csupán légy fogékony a csendre, ami eleve ott van... csak rendszerint elfedi valamilyen másféle zaj!

Hogy csendet vigyünk a kapcsolatba: a valódi figyelés.
Amikor valóban odafigyelsz valakire, akkor megjelenik a csend dimenziója, és ez a kapcsolatok egyik alapelemévé válik.
Az igazi odafigyelés azonban ritka képesség.
A valódi figyelés sokkal több, mint meghallás.
A szavak ekkor másodlagossá válnak.

Maga a figyelés-közben megteremtendő tudatos jelenlét-sokkal fontosabb, mint az, amire figyelsz.
Ez az a tér az, amelyben a fogalmi gondolkodás egymástól elválasztó gátja nélkül, találkozhatsz végre a másik emberrel: a tudatosság egyesítő tere.
Ekkor a másik ember többé már nem a "másik"...
Ebben a térben egyetlen tudatként, egyetlen tudatosságként egyesültök.

Amikor ránézel egy másik emberi lényre, és mély szeretet érzel iránta, vagy amikor a természet gyönyörén merengsz, és bensődben valami intenzíven reagál rá, akkor egy pillanatra húnyd le szemed, és érezd magadban annak a szeretetnek vagy szépségnek a lényegét, ami elválaszthatatlan tőled, mert az a valódi természeted!

A külső forma csak átmeneti tükröződése annak, aki te belül vagy, ami a lényed.
EZÉRT NEM HAGYHAT EL SOHA A SZERETET És A SZÉPSÉG...

Szeretettel: Ágica

Hozzászólások



Köszönöm :)

Ezt olvasva úgy éreztem egy térben vagyok veled...vmi különleges és nagyon jó érzés töltött el :)
örülök h olvashattam. szeretlek :)

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



Kedves Ágica!

Nagyon igaz ez a rész, köszönöm Neked, hogy olvashattam!



Kedves Ágica!

Köszönöm, hogy olvashattam! :-)

Szeretettel: Juhuckó



Ágica:)

A benső lényem...
Köszönöm, hogy leírtad:)
Szeretettel csepp