Utazás.....

Utazás... (részlet egy könyvből)

Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes
meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk,
akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.

Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk
nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.

Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.

Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást.

Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is
a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.

Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket…

Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük,
hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.

De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.

Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és
csalódással… és visszafordulni soha sem lehet.

Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.

Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a
legjobb tulajdonságait…

Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel,
akiknek szükségük van a segítségünkre.

Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki
jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s
azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról aki közvetlen
mellettünk foglal helyet.

Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból…
Azt hiszem, igen.

Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas.
A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény
bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem,
látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik…

Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot
teljesebbé, értékesebbé tenni.

Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk,
hogy megérte a fáradozást.

Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után,
ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

Azoknak, akik az én vonatom utasai, és mindenki másnak is, kívánok

Jó utazást !

Hozzászólások



Kedves Unique!

Köszönöm szépen.... SZÁMÍT! :-)))

Szép napot kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.net



Jugik kedves!

Mindenkinek célja van, felfedezni magában a jót és a különlegességét. Ezt adva a világnak. Önmagát adva téve teljessé azt.

"Nem tudom számit-e, de sosem késő
...vagy az én esetemben korai,
hogy az legyél ami lenni akarsz.

Nincsen korlátozva az idő,
bármit bármikor elkezdhetsz.
Változhatsz vagy maradhatsz a
régi. Nincsenek szabályok erre.

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid,
remélem, te tele leszel jóval!

Remélem, látsz majd
olyanokat amin ledöbbensz.
Remélem érzel olyat, amit
addig még sosem éreztél.

Remélem, találkozol emberekkel
akik másként látják a világot.
Remélem, olyan életed lesz
amire majd büszke lehetsz.

De ha mégsem, remélem lesz erőd
... hogy újra elkezd."

kisjunik :-)
unique**