A sóher

szél fúj
rossz kedvvel meséli élményeit
pedig jó formák
majd szét fakadok
Ő nem
így boldog
illetve így nem boldog
sehogy sem boldog
ha máshogy lenne
meghalna
lehet, hogy nem látok objektíven
lehet, hogy egyezünk sokrétűen
más színek, más alakok
esős idő
Ő beszél, csak beszél
de nem mond semmit
minden öt másodpercben kacagunk
mégis el vagyunk kenődve
ezt az élet teszi
valami itt nem stimmel
ám mi nem változtatunk
eszünkbe se jut
eláll az eső
majd unalmasan újra esni kezd
nem túl feltűnő
semmi sem marad meg
mert nincs minek megmaradnia...

Hozzászólások



teljesség kedvéért

Ezt a verset egy régi barátom írta, aki már egy másik dimenzióban él... lélekben.



Drága Bea :))

ez egy régi versike egy régi életérzésről... :)
a verseket szokás alaposan kivesézni... :D
teljesen igazad van, felesleges a sok agydömping... a D vitamin sokkal fontosabb... :))



Bár....

a versekhez tudom hogy nem szokás hozzáfűzni semmit :))
(A költő itt azt akarta mondani...:))



Drága Diamyne:))

Állj odébb az ilyentől...
Vagy az álljon odébb, aki egyes szám első személyben szól...:))
Nem is kell objektíven látni...
Menjünk ki a fényre, napozzunk inkább...:)