Amikor......

Amikor úgy érzed elmúlt, átalakult. Már közel sem olyan, mint régen. Végtelen szeretet van, megbecsülés, hála, tisztelet. A közösen eltöltött idő csodálatos emléke.
Amikor tudod, hogy lépned kellene, de nem teszed. Nem teszed, mert nem akarsz fájdalmat okozni, nem akarsz sebet ejteni, nem akarod visszavenni azt, amit eddig adtál.
Amikor érzed, hogy még mindig nagyon kötődsz, és szíved mélyén szereted, és tudod, hogy Ő is szeret.
Amikor őszinte akarsz lenni, de nem mersz, mert óvod, véded. Nem akarod, hogy megsérüljön.
Amikor tisztában vagy vele, hogy talán ennyi volt együtt, de nem lépsz ki belőle, ezáltal becsapva mindkettőtöket.
Amikor tudod azt is, hogy ha nem haladsz, a boldogságtól fosztod meg. Őt és magadat is.
Amikor az ész érvek és az érzéseid egy része is még mindig az Ő oldalát erősítik.
Amikor vívódsz, hogy eltaszíts és elveszíts egy fantasztikusan jó embert azért, mert kihunyt a tűz.
Amikor nem az ő karjaiban pihensz és közben lelkiismereted zöld utat ad, mert a szíved nem tiltakozik.
Amikor érzed, hogy a szíved mit diktálna, de az értelem felülírja, s te haladsz a megszokott úton.
Amikor biztosan tudod, hogy változtatni kell, de nem tudod, hogy újat építs, vagy újraépíts.

Akkor miért nem megy? Miért nem tudod megtenni?

De közben azt is tudod miért nem megy és miért nem tudod megtenni.

Egyetlen szó: félelem.

Szeretettel: Juhuckó

Hozzászólások



Nagy találkozás....

csenge333



"Hello"

csenge333