Teáskanna

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna.
Majd felvetette a büszkeség,mert finom porcelánból égették,mert hosszú csőre és széles füle volt,méghozzá
elől a csőre és hátul a füle.Ez az egész ritka dolog,emlegette a teáskanna,hacsak tehette.
Hanem a födeléről nem beszélt soha.
Tudta miért nem:a födele törött volt,s ha megragasztották is,csorba maradt.
Minek beszéljen az ember a hibáiról,mikor azt úgyis megteszik helyette mások?A csészék, a tejszínes kancsó, meg a cukortartó-a teáskészlet többi tagja-úgyis többet gondoltak csorba födelére,többet is beszéltek róla,mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről.Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.

-Ismerem őket!-sóhajtotta-Ismerem hibáimat is,belátom,s ezért vagyok szerény és alázatos.
De nem csak hibái-erényei is vannak az embernek.
Áldás lehetek a szomjazó emberiségnek. Az íztelen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.

Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a terített asztalon,s a legszebb kéz emelgette,de a legszebb
kéz ügyetlen volt,és elejtette...
Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle,letörött a csőre,letörött a füle....
Rettenetes csapás volt ez neki, és legszörnyűbb volt az egészben:mindenki rajta nevetett,s nem az ügyetlen kezen.

-Sosem felejtem el ezt a pillanatot-sóhajtott a teáskanna,amikor később elmesélte élete történetét-azt mondták rólam rokkant vagyok,félreállítottak egy sarokba.Másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak,aki zsírt kunyerált a konyhában.
Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek,nagyon elkeseredtem.

És mégis-akkor kezdődött az én igazi életem !
Mert a világon mindenki máshová ér el,mint ahova elindul.

Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi,mintha eltemetnék.De a földbe virághagymát dugtak, hogy
kicsoda nem tudom,ajándékba kaptam,....kárpótlásként.
A földem befogadta a hagymát,s az enyém lett,a szívemé vált,eleven szívemé-addig tudjátok nem volt szívem.

De akkor élet támadt bennem,élet és erő.
Nedvek keringtek belsőmben:a hagyma csírába szökkent,aztán virágot bontott,s én hordoztam,én voltam a bölcsője.Néztem nem tudtam betelni a szépségével-boldog voltam,mert boldog,aki másnak tudja áldozni életét !
A virág nem mondott köszönetet nekem,nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta,mindenki megdicsérte.
Én meg örültem-bizony megérdemli a dicséretet a szépséges virág!

Egy nap aztán azt mondta valaki:"Jobb cserepet érdemelne."
Akkor kettétörtek,ami nagyon fájt,de a virág szebb cserépbe került,s ez megvigasztalt.

Most csak egy törött cserép vagyok.....
DE EMLÉKEIMET NEM VEHETI TŐLEM EL SENKI !!

(Hans Cristian Andersen)

Szeretettel :Ágica

Hozzászólások



Tetszik!

Ez az Andersen történet/mese/.Köszönöm! Mókuska



Ágica :)))

Köszönöm :))))))))

(())" A gyermeki értelem nem végez összehasonlítást, hanem minden dolgot és minden eseményt egyedinek, egyszerinek és véglegesnek tekint. "



Drága Mazsikám...

Nagyon,de nagyon örülök Neked!!!!Olyan régen Ölelgettelek....Hiányoztál nagyon!
Most szívem teljes szeretetével átöllek, jó szorosan:Ágica



Drága Katicca..

Álmodj királylány,....szép emlékek kísérjenek minden utadon...Szeretettel ölel : Ágica



Szia Agica, Koszonom neked

Szia Agica,
Koszonom neked az irast,jo volt megint kislanynak lenni es meset hallgatni (olvasni:))))
Altalad:))))))))))))))))
Koszonom
Olellek
Mazsi

"A Szeretet egyetlen cseppje tobbet er mint az ertelem oceanja"



Ágica :)))

Esti mese megírva,
Mosolyogva olvasva.
Herceg, bohóc, sárkány lesz a vendégem,
Csillagok őrzik minden emlékem.

:))))))))))))

(())

" A gyermeki értelem nem végez összehasonlítást, hanem minden dolgot és minden eseményt egyedinek, egyszerinek és véglegesnek tekint. "



Drága Alfajáróm...

Örülök Neked !!! Szeretettel ölel: Ágicád



Cheenska...

Én köszönöm,hogy olvastál.Szeretettel ölel : Ágica



Köszönöm

Köszönöm