Lelketek gyakran csatatér...

Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív
háborút a szenvedéllyel és az étvággyal.
Vajha lehetnék békéltető a ti lelketekben, hogy a szembenállást és a
viszálykodást egységgé és dallammá oldhatnám.
De hogyan tehetném, ha ti magatok nem békéltetitek, nem szeretitek
a bennetek élő elemeket?
Az értelem és a szenvedély a kormány és a vitorla a ti lelketek
tengerjáró hajóján.
Ha a vitorla szétszakad, vagy a kormány eltörik, csak tehetetlenül
sodródhattok, vagy pedig mozdulatlanná váltok a tenger közepén.
Mert az értelem, ha egymagában uralkodik, korlátozó erő; és a
szabadjára engedett szenvedély olyan tűz, amely önnön elemésztéséig
lobog.
Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába
emelkedni, hogy dalra keljen;
És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt, hogy a szenvedély
minden nap új erőre kapjon, és miként a főnix, saját hamvai fölé
repüljön.
A megítélést és az étvágyat tekintsétek úgy, mint két kedves vendéget
házatokban.
Bizonyára nem kedveznétek egyiküknek a másik rovására, hiszen aki az
egyikre nagyobb tekintettel van, az elveszíti a hűségét és szeretetét
mindkettőnek.
A hegyek között, amikor az ezüst nyárfák hűvös árnyékában ülsz,
és osztozol a távoli földek, mezők békéjében és derűjében - akkor
csöndben mondja azt szíved: Isten az értelemben nyugszik.
És amikor vihar kél, és a hatalmas orkán megrengeti az erdőt, és a
mennydörgés, a villám az ég fenségét hirdeti, szíved félő tisztelettel
mondja azt: Isten a szenvedélyben mozdul.
És mivel mind egy-egy lélegzet vagytok Isten kebeléből, falevelek
vagytok Isten erdejében, néktek is az értelemben kell nyugodnotok és
a szenvedélyben mozdulnotok.
Kahlil Gibran

Címkék: