Győzelem önmagam felett

Köszönöm....
csak ezt tudom Neked ismételni. Már megérte.....annyi mindent köszönhetek Neked.
Te tanítottál meg oly sok mindenre...
Te tanítottál meg arra, hogy ne adjam fel soha, és hogy ne higgyek annak amit hallok, vagy annak amit látok... csak annak, amit érzek.
Te tanítottál meg harcolni, s talán nem is tudod-de saját Magadért. Te adtad kezembe a hit fegyverét, hogy érted harcoljak.
Távolodtál, de mégis hívtál...
Elhúzódtál, de közbe visszahúztál...
S ha még félsz levenni az álarcod-majd én segítek. Ezt csak a félelem szülte, s rakta rád, hogy ne higgy a valóságnak.
De a félelem már meghalt.
Vége. Nincs többé.
Helyette ott a magabiztosság, az öröm, és ami talán a legfontosabb: a szeretet.
Én ilyen vagyok....elhiheted....
Köszönöm azt a sok jót ami volt, s ami ezután jön.
Köszönöm azt, aki lettem Általad....

Hozzászólások



:)

Kedves Rózsafa!
Köszönöm! :)
Igazából tényleg elbúcsúztam, de nem egy személytől, hanem attól a valakitől, aki voltam, legbelül. Aki félt, és nem merte megtenni azt, amit szeretett volna. S az h így "felébredtem" vagy ahogy a cím is mondta, legyőztem önmagam, egy bizonyos embernek köszönhető. Akiről nem tudtam lemondani, és még most se tudok. De miatta legyőztem a félelmem, és magabiztosabb lettem. Valahogy úgy alakult, hogy megváltoztam miatta....és pont érte. :)))))



Kedves Dahlia

Nem tudom Istennek vagy embernek köszönöd, minden esetre szép. Olyan volt, mintha búcsúznál egy régitől mert jött az új. Persze ez csak az én érzésem ahogy olvastalak. De nagyon szép nekem, mert amikor vége valaminek én pont így köszöntem meg neki, hogy eddig velem volt, tanított, segített, általa lettem az aki. De mennem kell tovább és ezt Ő is tudja. És enged menni én meg hálás vagyok érte.
Mert jött az új, ami még felfedezésre vár és talán egyszer majd neki köszönöm ami rám vár általa.

Szép írás.