Májusi csodák

A május a legszebb hónap és a legtermékenyebb itt vidéken.
Szeretném megosztani veletek,azt a sok szépséget ami most ér naponta.
Talán azt gondoljátok,hogy az itteni élet csupa öröm és gondtalanság....
Ezt csak akkor akkor érezzük,ha észre vesszük az élet csodáját,és kevesebbet foglalkozunk a mindennapi
történésekkel,ami lehúzhatnak.Én ezt személy szerint ,nem engedem.
A vidéki élet ,nem csak szépségekből áll,tenni is kell érte nem is keveset.....
Aki akarja, a sok munka és befektetés után ,észre veszi a szépségeket is.
Ez az írásom, azért is aktuális ma , mert itt foglalkoznak dinnye-és paprika termesztéssel. Tegnap foltokban jégeső
esett,ami elverte a gyenge palántákat.Tegnap körbe telefonáltam az ismerősöket....És képzeljétek,akikre erősen gondoltam, hogy ne legyen kára.....megúszta! Teremtettünk !
Mi állattenyésztéssel foglalkozunk.Libaneveléssel, több ezer darabbal,ez családi vállalkozás.
Örülünk,mikor naponta látjuk a kislibák növekedését,hogy felismernek, és ragaszkodásukat is kitudják mutatni,szinte hihetetlen, ahogy felismernek...,nem engednek tovább menni, csak hogy hozzájuk érjünk...,sokszor csellel kell őket kiterelni,hogy almozzunk és az etetőket feltöltsük.
Mindig szomorúság fog el , ha el múlik a 11 hét, szállításkor sosem vagyok ott , nem bírnám ki.

A május, még sok más csoda is.Visszajáró fecske páraink, építgetik fészkeiket,nem sokára az ifjak gyakorolnak az öreg diófán.
Három kotló mamám ül.Hétvégére meglesznek a pihe-puha kiscsibék, és a kis gyöngyösök.
Cirmi cicánk 4! kiscicával ajándékozott meg.Július végen kismalacokkal szaporodunk.Az egész családot mi látjuk el....Az unokáimat, ha itt van Olikám is be sem tudom hozni az udvarról.....

Mi az állatoknak adjuk törődésünket,szeretetünket,amit megéreznek...és meghálálnak....és nem munkának vesszük a velük való törődést.

Még annyit írnék csak, sűrűn el kell mennem a munkám miatt....Az első,ha hazaérkezem ,Léna kutyám üdvözlése, aztán szép sorban jönnek a cicáim a hangomra....
Nehéz, de örömteli életet élünk, mi itt vidéken....

És ha jó időbeosztással telnek napjaink, nem maradunk le semmiről.,...városi társainktól sem...
Örülök, hogy vonzom a szépet és jót,és ha evvel másoknak is segítek...nincs nagyobb öröm számomra!

Ennyit szeretettem volna megosztani Veletek!
Köszönöm, hogy meg hallgattatok!
Ágica

Hozzászólások



Ja és ez az írás felkerült...

Egy "oldalra". Ma már a 2. helyen szerepel.És nagyon sok visszajelzést kaptam. Pláne azoktól akik tudják, hogy mellette még mennyi minden mással is foglalkozom! Ágica



Nagyon szépen köszönöm..

hogy olvastatok !Erykém neked külön köszönöm, amit írtál.De a tanulságot mégis leszűrtem...A városi emberek
"többre" tarják magukat, de csak azért , mert nincsennek tudatában, hogy mennyi szépségről, szeretetről maradnak le....Mert könnyű nagy szavakkal dobálózni, idézni dolgokat....De a szeretet, és a munka utáni jól eső pihenést , nem pótolja semmi...( még egy Városligeti majális se). Higgyétek el az állatok hűségesebb társak , mint néhány ember. Bocsánatot kérek , ha elragadtadtam magam.És mi már nem vagyunk " Parasztok"!
Főállásban dolgozunk, mint Ti...- és maguk módján várnak az állataink.... Bocsánatot kérek Mindenkitől ! Ágica



Tudod, Ágicám!

Amikor már meg volt mindhárom kisfiam és akkorák voltak, hogy ott mertem őket hagyni Anyuéknál nyaralni, azt hittem, hogy hamarosan jön az üzenet, hogy gyertek értük. Nem így történt. Letelt a két hét, mi már alig vártuk, hogy mehessünk és a gyerekek pedig szomorúan vették tudomásul a jöttünket. Kérdezgettem őket, hogy mit tudtatok TI itt játszani?
Felelet helyett ők is kérdeztek?
Anyu, TE tényleg itt voltál gyerek? De jó volt Neked!
Bizony jó, most már én is tudom és TI is tudjátok.
Nincs Nektek semmiféle lemaradásotok a városiakkal szemben. Nagyon sok városi kisgyereknek jót tenne az a környezet és az ottani emberek mentalitása. És nagyon sok felnőtt természetes közegben gyakorolhatná a munkaterápiát, hogy ne az unalom és a depresszió uralkodna el rajtuk, hanem hasznosnak érezhetnék magukat. Jó volt olvasni a soraidat, mindent el tudok képzelni! Sok erőt kívánok Nektek ehhez a sok munkához és sok örömet mindenben!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Ágica!

Én is vidéki vagyok ! Nagy, nagy örömmel olvastam az írásod!Nekünk is sok házi állatunk van.
És majd ha itthon leszek, még többet szeretnék.
Csak azok tudják ,értékelni ezt az írásod,akik már találkoztak ezekkel az élményekkel.
Köszönöm, hogy írtál róla!Mókuska



Drága Ágica!

De jó volt ezt olvasni...
Ölellek szeretettel...:)))