Álom

Mélyen aludt, de a függöny halk rebbenésére, mint valami varázsütésre mégis felébredt. Körülnézett a szobában, de nem látott semmit és senkit. Csak az érzés tartotta hatalmában. Az érzés, ami felébresztette. Az érzés jelezte, hogy mennie kell.
A terasz ajtaja félig nyitva volt, szabad utat engedve a hold fényének és a tenger monoton, de finom morajlásának.
Óvatosan felkelt. Elindult a terasz felé. Kilépett az ajtón és a megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve elindult lefelé a lépcsőn. Apró léptekkel haladt a part felé. Úgy érzete valaki fogja a kezét és hatalmas erővel húzza, húzza valahová.
A félhomályban a szemével még nem, de a szívével már látta, hogy ki is az. A szíve vitte előre. És ez elég volt ahhoz, hogy megszaporázza lépteit. Minél előbb oda akart érni. Már tudta, Ő az. Pedig nem találkoztak soha. Így nem. És mégis ismerték egymást. Szinte észre sem vette és máris ott volt előtte.
Törökülésben, karját térdeire ejtve ült a homokban a végtelen víz előtt. Mozdulatlanul. Mintha nem is érzékelte volna, hogy a lány megállt mögötte. A lány a fiú vállára tette kezét, lágyan végigsimította. A fiú felállt, megfordult. Álltak egymással szemben.
Egyikük sem szólt egy szót sem, de nem is kellett. Beszélgettek így is. A szívük és a lelkük szólt egymáshoz. A lány legszívesebben magához ölelte volna, szorosan, amennyire csak lehet, de nem ment. Nem merte. Nem mozdult. Mintha megbénult volna. Csak állt sután és érezte, hogy az idáig oly erősen ható érzés halványulni kezd.
A fiú tekintetét kereste, de már az arcát sem látta tisztán. A fiú elfordult és hosszú léptekkel a sziklák felé indult. A lány megrémült. Az érzéssel együtt távolodni kezdett Ő is. Kétségbeesetten elindult utána. Egyre gyorsabban lépkedett a vizes homokban. Minél jobban gyorsított, hogy utolérje, annál távolabbra kerültek egymástól. Már-már futott, amikor tudatosult benne: már nem látja. Eltűnt a szeme elől. Lépteinek nyoma sem látszott már a homokban. Ijedten kutatta tekintetével a végtelen partot. Hiába.
Patakokban folytak a könnyei. Térdre ereszkedett, kezeit az arca elé emelte. Zokogott. Itt volt. Elment. Elengedte. Menni akart vele. De nem hitt benne.
Elveszítette. Az érzéssel együtt.

Lelkében egy karcos hang gúnyos kacagásba kezdett. Az egója volt. Ismerte jól. Ismét győzött és ezt mámoros vidámsággal ünnepelte.

Lassan felállt és elindult a ház irányába. Most már nem sietett. Tétova léptekkel közeledett a jól ismert felé.
A korlátot markolva fáradtan lépegetett felfelé a lépcsőn. Belépett a házba, leült az ágy szélére. Hihetetlennek minősítette az elmúlt nem is tudja mennyi időt.
Bebújt az ágyba, rápillantott a mellette alvó férfira, végigsimította arcát, lágy puszit nyomott rá és próbált ismét elaludni.

Reggel menetrend szerint megcsörrent az ébresztő. Kinyitotta a szemét, a balján alvót lágy érintéssel további álmokra késztette, majd kiment a konyhába, kávét főzött, álmosan elkortyolgatta.
Közben cikáztak gondolatai. Vajon valóság volt vagy álmodta. Nem talált rá a válaszra. Érezte, hogy megtörtént. De nem merte elhinni. Így hát maradt egy csodás, de keserédes álom.

A szokásos reggeli tesz-vesz után kilépett a lépcsőházba, majd a megszokott tempóban elindult a villamosmegálló felé.

Szeretettel: Juhuckó

Címkék:

Hozzászólások



Kedves juhuckó!

Ez nagyon szép és tanulságos volt; köszönöm, hogy megosztottad velünk! :-)
De tudnál nekem segíteni abban, hogy (nekem az egyik legnagyobb álmom, hogy) legyen egy barátom. Nagyon szeretném, ha vele lehetnék sokat!!!, és szerintem a szüleim is elfogadnák. Igaz, fiatal vagyok, de már majdnem minden ilyen korú ismerősömnek van, vagy volt már kapcsolata.De ne értsetek félre, nem azért szeretném, mert már másoknak volt, vagy van, hanem mert ÉN nagyon szeretném, és nagyon boldog lennék ha lenne.
Előre is köszi. (L)(K)

Sok-sok szeretet, puszi & ölelés!!! (K)
http://www.youtube.com/watch?v=51Lv9vs6xwo