Egy barátról

Úgy érzem elveszítettem. Valamit nagyon elrontottam.

Egy barát, aki időnként sok-sok fényévnyire létezik tőled lélekben és testben is egyaránt, de tudod, hogy van. Ott van a lelkedben, a szívedben.
Egy barát, aki néha hihetetlenül közel áll hozzád, mert úgy érzed olvassa a gondolataidat és gyakran ki is mondja azokat helyetted.

Egy barát, aki lelkesedésével lelkesíteni tud. Hatalmas lelkével körbeöleli a világot, bár tagadja, hogy lenne lelke.

Egy barát, aki felvidít, ha lelked bánatra adja fejét. Magához ölel és egy huncut mosollyal elűzi mindazt, ami szívedre teherként nehezedik. Humorával, gyermekes bájával magával ragad és kiemel ebből a rettentő világból.

Aztán ugyanez a barát a keménységével, realizmusával vissza is ránt a való világba.

Ha kell melletted van, vigasztal, felemel, időnként magával ránt a mélybe, de valahogy mindig ott van. És jó, hogy ott van.

De most valami úgy hiszem elveszett. Megbántottam. Észre sem vettem. Nem akartam. És egyre csak azt érzem, hogy nem tudom korrigálni.

Mondja nem haragszik.
De az ember megérzi, amikor már a „csakegyatöbbiismerősközül” kategóriába kerül.

Fáj a lelkem, hogy elveszítem. Különleges ember.

Jó, hogy vagy F4ll3n 4ng3L!!!!

Szeretettel: Juhuckó

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Juhuckó

Minden rendben van.
Most készülök a felvételimre, szeretném, h sikerüljön.



Kedves Juhuckó

"De most valami úgy hiszem elveszett. Megbántottam. Észre sem vettem. Nem akartam. És egyre csak azt érzem, hogy nem tudom korrigálni."
Ismerős az érzés. Nagyon.

Annyira szívből írsz, hogy elérzékenyültem egy picit... remélem a "Címzettet" is.mélyen érinti majd és nem "veszteség" lesz a vége. Emberek vagyunk, mindnyájan követünk el hibákat. Egy ilyen jó barátság nem veszhet el csak úgy... a semmibe.

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."