Segíteni vagy nem?

Lassan fél éve hogy elkezdtem a Titok tanulmányozását és eddig rengeteg pozitív dolgot vonzottam be az életembe .
De amennyi jót annnyi rossz is jött, tudom hogy nem lehet mindig csak pozitív dolgokban részem hiszen az "egyensúlyt" fent kel tartani .
Azóta egyfajta tanácsadó lettem és próbálok segíteni mindenki lelki baján aki kéri!
Egyetlen kérdésem lenne hogy szerintetek helyes-e néha adni tanácsokat az embereknek hogy nem-e baj hogy ha beleszólunk az emberek "életébe" én tényleg mindig csak a jót akarom és bennem azóta van egyfajta segítési vágy.
Tehát örülök ha tudok segíteni másokon imádok beszélgetni emberekkel.
Néha kapok olyan visszajelzéseket, hogy miért szólok bele mások életébe .stb
Szerintetek helyes dolog vagy inkább maradjak csöndbe és csak figyeljek ?????!!!
Köszönöm figyelmeteket.
Mindenkinek gazdag teremtő napot:-)!!!!

Címkék:

Hozzászólások



Mar akkor is segitettel,ha...

...meghallgattad, ha rakedeztel vmire, ha megajandekoztad a figyelmeddel, az egyutterzeseddel, egy biztato, vigasztalo szoval.
A segitsegnek vegtelen valtozata letezik, elj vele batran.:)

Szeretettel,
felebarat



Drága EYE!

Az én nézőpontom elég vegyes a történet. :)

Mivel régebben előfordult, hogy tőlem is kértek, nekem is írtak... Egyfelől áldás lehet segíteni valakinek. Ha tényleg tudsz. Engem mindig örömmel tölt(ött) el, ha segíthettem és tényleg tudtam. Jól esett a bizalom és a hit. Engem is erősített, nekem is még több erőt, bizalmat és hitet adott.

Ugyanakkor elkezdődött a negatív tapasztalás is közben. (Ahogy Te is írtad fentebb jött a rossz is.)
Sok olyan ember is van, akinek nem segítség kell, hanem figyelem. Sokan vannak, akiknek bármit is ajánlasz, semmin sem változtatnak, csak ugyanúgy haladnak előre (vagy épp emiatt inkább egyhelyben állnak), mert nem azért írnak, hogy érdemben segíts, hanem a figyelmeddel segíts...

De itt jön egy csavar... Addig tudsz csak valakinek érdemben segíteni, amíg képes vagy érzelmileg függetlenedni... Miért? Mert, amikor valaki ír, Te nagyrészt a véleményeddel segíted. Azzal, hogy a helyzetét esetlegesen más nézőpontba helyezed... Azzal, hogy megmutatod, Te hogy látod, Neked mik a meglátásaid, esetleg milyen hasonló tapasztalásod volt már, ilyesmi... DE függetlenül tőle. Segítek, DE mindez "nem az én problémám". SOHASEM szabad más gondját a Te válladra venni, az nem a Te utad. Ugyanakkor, ha valakivel nagyon sokat levelezel és pontosan a figyelem "vámpírok", akikkel sokat fogsz... Szóval akkor az ő problémája bemászik a Te bőröd alá is, a Tiéd is lesz és innentől jön a gond. Vagyis erre érdemes szerintem figyelni... Akinek adod a tippeket és nem fejlődik, annak nem a véleményed a lényeg, hanem a figyelmed. Akinek viszont figyelemre van szüksége, annak azt kell megtanulnia, hogy önmagára figyeljen jobban...

Aztán ott van, amiket Jani is felvetett. Valóban kér-e a segítségből... Akik írnak, ők nagyrészt igen, de, amikor kéretlenül próbálsz segíteni, előfordul, hogy az illető nem kér belőle és ezt szerintem is tiszteletben kell tartani, akkor is, ha meggyőződésed, hogy tudnál segíteni.

Különben annyit még hagy tegyek hozzá mindehhez, hogy én részemről bevallom őszintén már csak ritkán megyek bele. (Ezért is az első néhány múlt idő használat.) Azt is leírom miért...
Én attól fogadok el szívesen segítséget, aki maga is példaként szolgál nekem. Én nagyrészt szívügyekben segédkeztem, annak, aki kérte (néha annak is, aki nem, beismerem) és közben hogy, hogy nem, úgy alakult az életem, hogy magam is inkább segítségre szorulok. Így viszont, úgy gondolom, nincs jogom másnak "segíteni", mivel úgymond magamnak sem tudok... Vak vezet világtalant? Szóval tudom, hogy sok dolgot tudok a témáról, tudom, hogy van sok tapasztalatom, de ugyanakkor, amiatt, hogy a saját életem nem tudtam ezen a téren sínre tenni, nem érzem úgy, hogy jó dolog, ha másoknak tippeket adok... Miért? Mert felelősség. És ebben a helyzetben felmerül a kérdés, ha nekem is negatívan alakul, másét hogy tudnám pozitív irányba terelni...
Mindez pedig úgy gondolom más területekre és másokra is vonatkozik... Könnyű vizet prédikálni és bort inni...

Vagyis persze, van eélye annak, hogy tudok segíteni úgy is (a más nézőpontból való látásmód miatt) hogy nekem még nem jött össze, de, ha esetleg emiatt elszúrok az illetőnek valamit... Akkor az meg már az én felelősségem... Nehéz kérdéskör.

Szóval én részemről, ha kérnek elmondom a véleményem, amiről le is írom, hogy csak vélemény és azt is el szoktam mondani, hogy én így és így állok. És akkor ez is tiszta és az illető eldöntheti akar még véleményt tőlem vagy sem. :)

Na ez jó sok lett. Bocsi. :)

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)



Az a jó a Secreten, hogy mindenre van válasz, EYE. :-)

Szerintem ez az írás maradéktalanul megválaszolja, hogy a legfontosabb ilyenkor is az EGYensúly. :-)



Jó kérdés :)))

Azt gondolom, hogy aki rálép a szellemi/lelki fejlődés útjára előbb utóbb eljut ehhez a ponthoz, hogy segíteni szeretne másoknak, de mennyire avatkozzon bele mások életébe.
Ez totál természetes szerintem, mert hiszen önmagán segített az ember, boldogabb lett, látja hogy működik a dolog, van róla tapasztalata, tudása és ezt szeretné átadni másoknak.
Nem azért mert ő akar lenni a JANI (erről már úgy is lemaradt, mert én vagyok :))))) hanem azért, mert azt szeretné, hogy a lelkében feléledt szépséget tükrözze vissza a világ, mosolyogjon vissza minden ember, akire csak ránéz.
Boldogabb, vidámabb, örömtelibb legyen minden ember, rájött, hogy mi az az egységtudat, az emberiség, a MI, mindannyian.

Itt kell egy kicsit óvatosabbnak lenni, ugyan is van egy határ, amit nem érdemes átlépni, mert az már erőszakosságnak számít.
Fogd fel a lelki utat, a boldogság keresést úgy mint egy hobbit (nem a gyűrűk urából) hanem mint egy szenvedélyt, egy érdeklődési területet, ami nem érdekel mindenkit.
Gondolj csak bele, hogy Jehova tanúi, ha utadba kerülnek és kicsit/nagyon erőszakosabbak, mennyire irritáló, pedig jót akarnak.

Szóval óvatosan, csak említsd meg, hogy te ismersz egy lehetőséget, ami neked segített, boldogabb vagy, kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb, ha azt mondja érdekli, néhány szóban elmondod, a vonzás törvényét, aztán könyvet ajánlasz.. szépen lépésenként haladj.
Nem érdemes oda menni úgy, hogy HAVER mától fogva pozitívan KELL gondolkodni!!!!!!
Egyrészt a gondolatait úgy sem tudod megváltoztatni, azokat csak ő tudja, ha hajlandó, legfeljebb utat tudsz mutatni, de lépni neki kell.

Azért figyelni is érdemes, mert van egy kis csapda.... nem biztos, hogy akinek segíteni szeretnél segítségre szorul, vagy egyáltalán kér a segítségedből.
Lehet, hogy egész jól elkaristol a problémáival és még a lelke mélyén élvezi is, hogy nem unatkozik, mindig van valami megoldandó feladat..:)))

Tehát kösd össze... figyelj és ha kell akkor segíts :)

Sok sikert mindenhez :))

GÁL JANI.. :DDDDDD